Jut még valami az örökké a sor végén állóknak?
Miután újfent és akkurátusan felmosták a padlót Strasbourgban a magyar miniszterelnökkel, nyilván szemrebbenés nélkül folytatja ott, ahol abbahagyta – itthon. Mert itt még láthatóan van dolga, össze kell kaparnia valamit abból, ami a pártja és az általuk képviselt nemzeti színű köztéboly dúlása nyomán még megmaradt. Ezért járja most az országot, és köt „szerződéseket” a megyei jogú városokkal, mintha ennek lenne bármilyen közjogi értelme, pl. nem teljesülés esetén Kaposvár pl. elperelhetné a felcsúti stadiont tőle. Ígér, ígér és megint ígér, láttuk Egerben, Sopronban, Pécsen és Zalaegerszegen. Nyilván Kaposvárra is ideér valamikor, s itt is ígérni fog: kérdés, hogy mit, de főleg az, hogy ezt mennyire kell komolyan venni.
Lassan úgy vagyunk már szegény emberrel, hogy zavarodottságát rajta kívül mindenki látja, s tudja, hogy legyinteni kell csupán arra, amit beszél. Vagy, mint gyerekkorom kedvence, az Újpiac téren Lovró bácsi, a bőrdíszműves, nála a rézzel kivert övek, csuklószorítók, lószerszámok izgalmas halmai közt ott díszlett a falon egy míves kis zománctábla:
„A szíves marasztalást ne tessék komolyan venni! Az idő pénz!”
De bármennyire is zsenánt, mi nem hagyjuk szó nélkül huszonötödszörre sem, pedig már nekünk is kínos. „Ezek” ugyanis nem veszik észre magukat, s, hogy ezúttal kivételesen közhelyszerű fordulattal éljünk: vagy ők hülyék ennyire, vagy minket néznek annak.
Exkluzív a javából: Lázár: négysávos lesz a 67-es. Gelencsér: kétsávos lesz a 67-es. Orbán: ígérj bátran, látod, a kaposváriak azt is beveszik, ha huszonnégy sávot ígérsz nekik.
Nem tudunk ugyanis másra gondolni a 67-es út ügyében: most hagyjuk is azt, hogy miért állt öt évig a kivitelezés, s eköré milyen hazugságokat kanyarítottak. Orbán Viktor 2014 októberében, az önkormányzati választások előtt járt Kaposváron, és – a helyi sajtó egészének tanúsága szerint – megígérte a ciklus végéig, 2018-ig a 67-es négysávos gyorsforgalmit. Hogy félreértés ne essék, Lázár János, akit némelyek már, Orbán látható szétcsúszása miatt a tényleges miniszterelnöknek látnak, eljött közénk 2015. január 30-án, és elmondta ugyanezt.
Közben pedig, amint azt több cikkben is megírtuk, hogy minden tény és dokumentum: az 1696/2014. (XI. 26.) számú kormányhatározat, a NIF Zrt. közbeszerzési kiírásai, a Somogy Megyei Kormányhivatalban folyó engedélyeztetési eljárás, a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség 2014. augusztus 25-én kelt hirdetménye a környezetvédelmi hatásvizsgálatról, és az október 8-i mernyei közmeghallgatásról mind-mind arról szólt, hogy csupán két sáv lesz, és a községeket elkerülő szakaszok. Hangsúlyozzuk: ez folyt javában akkor, mikor az illető urak az említett kinyilatkoztatásokat tették.
Pont. Kaposvár lakói sokszorosan hülyének lettek nézve: még az egyszerű mernyei polgár is tudta azt, amit a teljes kaposvári sajtó elhallgatott: lóf@sz lesz itt, nem négy sáv. Csak most, Gelencsér Attila, a kiváló ütemérzékéről országosan ismert képviselő vallotta be nemrég, persze úgy, mintha ez az ő személyes, világra szóló sikere lenne. Az interjút készítő házicicának csak annyit kellett volna megkérdeznie:
„Elnézést képviselő úr, de Orbán Viktor októberben, és Lázár János januárban is azt ígérte még, hogy négysávos lesz az út. Most akkor hogy van ez?”
A választ is borítékolnánk: „ki vagy rúgva, kisanyám”.
A többiek sem különbek persze: a Somogyi utoljára érdemben 2014 szeptemberében foglalkozott a 67-es kérdésével: megkérdezték Loppert Dánielt, a NIF Zrt. szóvivőjét, aki annyit mondott, hogy „folynak a munkálatok”, s ők ezzel meg is elégedtek, jóllakottan, aprókat böfögve elvonultak. Tudják, Loppert volt az, aki úgy került be a Fidesz „belső köreibe”, hogy egy nyilvános rendezvényen odakiáltotta Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hogy „hazaáruló”. Ezt a szintet tudja azóta is – érdemes érdeklődni nála.
Ezek után tehát kérdés, mit fog ígérni Kaposvárnak a hamarosan eljövő Messi(ás), aki politikusnak körülbelül olyan, mint futballistának. Vegyük sorra:
67-es út:
Nehéz lesz Gelencsér coming outja után előjönni azzal, hogy „négysávos”. Ha valami miniszterelnöki presztízs okán mégis, az nagyjából két éves késést jelentene a kivitelezésben: új tervek, új környezetvédelmi hatástanulmány, stb. De az meg milyen megalázó már, hogy mindenhol négy a sáv, csak Kaposváron kettő? Még az első Tesla magnóm is négysávos volt!
Színházfelújítás:
Lázár János is említette januárban, feltételesen, amolyan „majd visszatérünk rá”, „megtaláljuk a módját”, „ha lesz rá pályázati forrás”, hasonlókat szoktak mondani. Efféle „nesze semmire” tippelünk.
Rákóczi-stadion:
Lejárt lemez, már folyik a tervezés, a nyáron állítólag a felújítás is megkezdődik. Ígéretnek amúgy is gyenge lenne ez az egymilliárd, viszont újabb stadiont nyilván nem fog. Jegyezzük meg: a Rákóczi és a Csiky Gergely Színház közt az a hasonlóság, hogy mindkettő erősen az NB III.-ba tart, így aztán kidobott pénznek tűnik minden rájuk költött fillér. Ez az új „Szita-program”, így „megyünk előre”: lezüllesztjük, amink van, így megfelelnek az épület állapotának.
Intermodális közlekedési központ:
Nos, ez már érdekesebb: nagy ugyanis a hallgatás, a pöpec kis maketteket, gyanítjuk, belepte kicsit a por, nem nagyon ugrálják körül mostanában a politikusok és a magát helyi médiának nevező cerkófsereglet. Nem szerepel az említett kormányhatározatban, csak, mint elvi lehetőség, míg a debreceni konkrétan, tervekkel, engedélyekkel a megvalósulás kapujában áll. A kaposváriról annyit tudunk, hogy a NIF Zrt. még azt a közbeszerzést is visszavonta, mely a megvalósítás értelmét vizsgálta volna felül. A 444.hu írt egy nagyon tanulságos és érdekes cikket a témában: ebben az szerepel, hogy egyelőre négy kiemelt projekt van, összesen kb. százmilliárdért megvalósítás, ill. előkészítés alatt: a békéscsabai – 35 milliárd, a székesfehérvári – 33,5, a debreceni – 21, és a váci közel 20 milliárdért. Kaposvár persze nincs köztük.
Úgy sejtjük, hogy nem is lesz. Vagy, ha elhangzik, nem kell komolyan venni, mint Lovró bácsi marasztalását. Mondjuk, azt is leírja a 444, hogy pont akkora marhaság erre százmilliárdokat költeni, mint stadionokra: külföldön ezt úgy oldják meg, hogy lényegében plázákat építenek a közlekedési központok köré, így vonva be a magántőkét, és kihasználva azt, hogy az utasoknak rengeteg különböző szolgáltatásra van igényük. Ilyen pl. a római Termini, vagy épp az új bécsi főpályaudvar.
Esetleg valami „sportos téma”? Új sportcsarnok, netán egy 50-es fedett uszoda?
Elképzelhető. Két igazán erős látvány-, ill. csapatsport van, amire építeni lehetne: a röplabda és a kosár. Ezekben sem vagyunk ugyan a világ élvonalának még a közelében sem, de stabil, nagy létszámú közönsége van, és népszerű Kaposváron. Ötletnek nem lenne rossz, örülnénk, ha ezzel segíthetünk, mert láthatóan nagyon rá vannak szorulva.
M9-es, nyugat-keleti autópálya:
A titkos favorit: sokan, sok helyen temették már ezt az ötletet, amelynek szerintünk középtávon óriási szerepe lehetne a dél-dunántúli térség gazdasági felvirágoztatása terén. Akár Szekszárd és a már kész, jelenleg töküres Duna-híd irányában, a dél-alföldi, egyre virágzóbb gazdasági térséget, Szerbiát, Romániát összekötve vidékünkkel, akár Zalaegerszeg-Rábafüzes felé, ennek értelemszerűen adódó gazdasági-társadalmi előnyeivel. Ennek bármely szakasza hatalmas előrelépés lenne Kaposvár számára, mert, míg a 67-es valóban nem szolgál sokkal többet, mint azt, hogy Gelencsér Attila vagy Mátrai Márta negyedórával kevesebbet legyen kénytelen az autóban tölteni Budapest felé „mentében”, addig az M9 olyan térségeket tudna összekötni, melyek eddig teljesen elszigeteltek voltak egymástól, és olyan területeket tárnának fel, ahol ma emberek nagyjából középkori szinten élnek. Valódi új dimenziókat, új együttműködési formákat, új lehetőségeket.
És ne feledjük: ebbe a Fidesz egyszer már belekezdett, hiszen az M9 megvalósult szakaszait, a 61-es kaposvári elkerülőt és a szekszárdi hidat is az 1998-2002-es, első Orbán-kormány építtette. Történelmi bűne a 2010 előtti baloldali kormányoknak, hogy befeküdtek a tökéletesen értelmetlen M6-ost kierőszakoló pécsi-mohácsi lobbinak, s nem ezt folytatták.
Van tehát mit ígérni, és akkor még a Nostráról, a Csokonairól és a többi, tíz-tizenöt, gyakorlatilag pusztuló épületről, melyeknek alapvetően közösségi célokat kéne szolgálniuk, még nem beszéltünk. De ne feledkezzünk meg arról, hogy egy olyan, minden kínálkozó szalmaszálba belekapaszkodó, kétségbeesett ember ígéreteit halljuk majd, aki akár egy héten belül is képes egymásnak homlokegyenest ellentétes dolgokat mondani. Ékes bizonyítéka volt ennek a 67-es út ügyében véghez vitt hazudozás.
És csak magunknak teszünk szívességet azzal, ha, mint Lovró bácsi szíves marasztalását, ezt sem vesszük komolyan.
H. I.
