… avagy mire jók a rosszfiúk?
Gyors egymásutánban két „örömteli” sporthírről is beszámolt a csinovnyikmédia: nyilván puszta véletlen, hogy a Kaposvári Kosárlabda Klub, majd a Kaposvári Rákóczi is ugyanabban, a Belfry nevű cégben talált erős szponzorra. Mindkét egyesületet ötvenmillióval dobta meg erre a szezonra a vállalat, amelyről eddig Kaposváron élő ember nem hallott. Jó okkal, hiszen sem telephelye, sem tevékenysége, netán elnyert megbízása a közelben sincs. Normális esetben azt várná az ember, hogy azok a cégek támogatják a helyi élsportot, amelyek helyben ismertek, kaposváriakat foglalkoztatnak, s netán a nagyvonalúságuk mögött reklám- vagy PR-megfontolások állnak, esetleg lokálpatrióta hevület. Normális eset azonban nincs:
nem a helyi megbízásokkal kitömött Szemeco, nem a Cukorgyár, vagy a Videoton a szponzor, hanem valaki, akinek a háttérből egy NER-karmester intett, s akinek a sokmilliárdos állami megbízásokból efféle kötelezettségei is adódnak.
Hogy egyszer csak – különösen az EU- és önkormányzati választások közeledtével – előálljon, és megmutassa a megmaradt kaposvári sport- és futballrajongóknak,
gondoskodó atyuskájuk mindent megtesz a szórakoztatásukért.
A Belfryről – szándékosan nem pontosítunk, ugyanis több cégről van szó – nemrég írt hosszabban a G7 gazdasági magazin: „Becslésünk szerint hatvanmilliárd forintnyi állami megrendelés kerülhetett a magyar Belfry-cégekhez, amelyeknek együttesen alig több mint húsz alkalmazottjuk van.” A jelenség előtt még a bennfentesek is értetlenül állnak. A Belfry jellemzően a Strabag építőcég konzorciumi partnere a közbeszerzésekben, és a G7 szerint
szinte kizárólag Mészáros Lőrinchez köthető alvállalkozókkal dolgoztat.
Mert így ugyebár az is Mészárosnak ketyeg, aminek más a cégére.
Van közös cégük Eszéken – ahol Lőrinc barát futballcsapatot birtokol – a szintén „közeli” Duna Aszfalttal, s a Belfry konkrétan az NK Osijek csapatának szponzorai közt is feltűnik.
A cég, amely immár tényezővé vált Kaposváron – a sportban legalábbis – egy osztrák ügyvéd, Daniel Neubauer tulajdona. Ő természetesen saját bevallása szerint nem stróman, szó sincs róla, csak épp Ausztriában nem épített még egy kutyaólat sem.
Direkt Magyarországra specializálták magukat: itt lehet most nagyot szakítani.
Tehát ilyen szponzor jutott Kaposvárnak: 2016-ban megemlékeztünk róla, hogy mennyire szánalmas is az, hogy az Agrana, amelynek egyetlen magyar cukorgyára Kaposváron van, a székesfehérvári kosárcsapatot támogatja. Úgy tűnik, sok helyi szponzort azóta sem sikerült találni, még azok közül sem, akik rakásra nyerik az építőipari megbízásokat:
az a pénz biztosan más zsebekbe van irányítva.
Tegyünk egy kis kitérőt: ma a közbeszéd – és ez nyilván zene a fideszes füleknek – jórészt arról szól, hogy az ellenzék ilyen-olyan teszetosza, korrupt, megalkuvó. Ezt nem vitatva megjegyeznénk, hogy a tisztelt publikum is lehetne karakánabb. Elmondjuk, hogy megy ez máshol, éppen a fentebb szóba hozott Horvátországban:
A Dinamo Zagreb ultrái – a Bad Blue Boys szurkolói csoport – és horvát szurkolók tömegei évekig bojkottálták a világszínvonalú horvát labdarúgást, miután kiderült, hogy Zdravko Mamić, a csapat elnöke a játékoseladásokból befolyt pénz nagy részét elsikkasztotta, s az ügyészségi nyomozás során a teljes szövetséget behálózó, maffiaszerű szervezet lepleződött le.
A Bad Blue Boys zágrábi fanatikus csoport 2016 szeptemberében öt év után először tért vissza szentként tisztelt helyére, a Makszimir-stadion északi lelátójára. A szurkolóik kb. annyival jobbak, mint a futballistáik.
Maffiaszerű szervezetért szerintünk nem kell a szomszédba menni,
civil bátorságért viszont lehet, hogy nem ártana: a zágrábi ultrák közt valószínűleg nem sok filozófus vagy agysebész van, mégsem várták meg a bírósági ítéleteket. Öt évig nem voltak hajlandók a saját csapatuk meccseit látogatni,
először 2016. szeptemberében, a Juventus elleni – amúgy 2:0-ra elvesztett – mérkőzésre tértek vissza.
Persze az is megérne egy misét, hogy a kaposvári önkormányzat, amely finoman szólva sem fürdik az adóbevételekben, miért támogatja százhatvan millióval a Rákóczit, amelynek amúgy két – állítólag – virágzó cég a tulajdonosa, s nyilván az ő dolguk lenne fenntartani, ill. szponzorokat szerezni.
A Murányi Ferenc tulajdonában lévő KLH Mastersről és a Herczeg Erik klubelnök birtokolta Szuperagro Kft.-ről van szó.
A kft.-nek 2016-ban még 64 millió forintos vesztesége volt, amely 2017-ben szerény plusz egy-másfél millióba fordult kb. 260 milliós bevétel mellett. Kérdés, hogy sikerült-e pl. az előző év veszteségét visszapótolni, s az is, hogy, míg az előző két évben, fennállásuk óta 26, ill. 25 fős létszámról számoltak be,
2018-ban miért nulla a foglalkoztatott dolgozók száma.
Nem valószínű, hogy őszinteségi rohamot kaptak volna, beismervén, hogy ez minden, csak nem munka. Inkább arról lehet szó, hogy a játékosokat valaki más foglalkoztatja, ami nem hinnénk, hogy NBII.-ben szabályos volna.
Sebaj, csak rúgják a gólokat, szórják a pontokat az aranylábú/kezű gyerekek. Teljenek a lelátók, dagadjon a kaposvári kebel. Az ebül szerzett pénzből így lesz ismét hatalom.
H. I.
