Temetni fogjuk, nem dicsérni
Totális diktatúrában totális sajtóellenőrzés van, e fronton pedig csapataik egyre-másra aratják a győzelmeket. Nincs nehéz dolguk. A Népszabadság működésének terrorista akcióhoz hasonlóan alattomos leállítása után már annak, aki a legkisebb figyelemre is méltatja még a hazai sajtó helyzetét, nem lehettek illúziói: a Mediaworks vezetőinek aljas húzása előre vetítette a szintén náluk lévő megyei lapok sorsát (is). A Népszabadság elpusztítása előfeltétele volt egy sokkal nagyobb és a hazai nyilvánosság szempontjából halálosabb „üzletnek”: az ún. vidéki lapportfólió eladásának, amelynek a Somogyi Hírlap-Sonline is a része. Most megint átléptek egy határvonalat: lehet fogalmazni a gyászbeszédeket.
Persze felteheti a kérdést az emlékezőtehetséggel megvert olvasó: van egyáltalán valami, amit gyászolnunk kéne? Szita Károly pimaszul cinikus kimosdatását az ügynökügyéből? A pénzért megvásárolt polgármesteri öninterjúkat, melyeknek csak a sarkában volt ott mákszemnyi betűkkel, hogy „promóció”, vagy egy apró „x”, amelyről az átlagolvasó azt sem tudja, mi fán terem? A sok elhallgatott, eltorzított információt, amely olykor bicskanyitogató módon árulkodott az elfogultságról?
“Kérdeztük”, mi? Ő kérdezte saját magát. Fizetett interjú, de inkább nyomdai úton elkövetett talpnyalás Szita Károly épülésére 2009-ből. Igencsak szakmabelinek kellett lenni ahhoz, hogy valaki észrevegye az apró kis “x”-et, ami a fizetett tartalmat jelöli (mi piros körben kiemeltük). És ez ment hosszú évekig rendszeresen: a jóhiszemű olvasók átverése.
Válaszoljunk erre mindenekelőtt: igen, van. Ha valaki csak egy pillantást vet arra a szennyáradatra, amit Habony Árpád és csapata röpke néhány hónap alatt előállított a 888, a Faktor, a Ripost, Pesti(s) Srácok, a Magyar Idők, és most már az Origo vagy a TV2 felületein és műsoridejében, láthatja, hogy mi vár a kaposvári olvasókra. Akik legyenek mégoly edzettek is a Kaposvár Most és a Kapos Extra, valamint a Kapos és Somogy Tv-k többnyire hányingerkeltő elfogultságán, vagy épp bárgyú, figyelemelterelő semmitmondásán.
Ha ezt valaki behelyettesíti azzal bűzlő masszával, ami a direkt kormánypárti propagandaeszközök csövéből árad, képet alkothat arról, mi vár Kaposvárra (is), ahol évtizedekig a Somogyi volt az egyetlen (olyan, amilyen) információforrás.
Az Opimus Press Zrt., amely most megvette a Mediaworks-ot, számos, alig fedett szállal kötődik Mészáros Lőrinchez, aki nyilvánvalóan nem több, mint Orbán Viktor strómanja, vagy ma divatos szóval „frontembere”. Innen már minden egyértelmű. Ne feledjük, hogy a Somogyi és a csoport többi tagja összesen 12 megyében van jelen, és, ahogy a vidéken élők többsége csupán az állami televíziócsatornákhoz tud hozzáférni, úgy az informálódás fő csapása a megyei lap volt, becenevein „Kanászkürt”, vagy „Somogyi Kispiszkos”.
Mielőtt megpróbálnánk felvázolni, mi jöhet ezek után, mutatnánk egy kisebb szakajtóra valót azokból a sztorikból, amelyet a Somogyi Hírlap nemes egyszerűséggel elhallgatott csupán 2014 márciusa, a KAPOS-T indulása óta.
Nem számoltak be a Kapos Tv ügyvezetőjének, Katona Józsefnek politikai okokból történő (a Fidesz belső, Gelencsér-Szita közti villongásainak köszönhető) eltávolításáról,
hallgattak a levéltár méltatlan és szintén politikai-hatalmi megfontolásokból történő kitúrásáról patinás, mondhatni történelmi székházából,
a Rákóczi elnevezésű labdarúgócsapattal, ill. a fenntartó kft. zűrös ügyeivel csak a felszínt karcolgatva, és jellemzően a KAPOS-T 2014 közepétől megjelenő cikkei nyomán a legutóbbi időben foglalkoztak,
Pomogáts Béla akadémikusnak, az egyik legnagyobb tekintélyű irodalomtörténésznek a szintén politikai alapon történő, zsarolással színesített eltávolításáról a Berzsenyi Társaság éléről,
a Csiky Gergely Színházban történt botrányos vezetőváltásokról, arról, hogy pályáztatás nélkül, ki tudja, milyen megfontolásból neveztek ki gazdasági, stb. „igazgatókat” Rátóti Zoltán mellé,
egy szót sem ejtettek soha Kaposvár valódi gazdasági állapotáról, arról, hogy a megyei jogú városok sorrendjében masszívan az utolsó helyek egyikén tanyázik minden mutató tekintetében,
sem arról, hogy Szita Károly évente milliókért „bloggerkedik” a közmédiában, közpénzből, bevonva hű sajtócsicskását, Szekeres Alánt,
arról meg pláne nem, milyen pusztítást végzett Vidnyánszky Attila, Orbán szovjet mintára kinevezett színházi főmuftija a kaposvári színészképzésben,
nem esett említés a kaposvári polgármester politikai kitartottjairól, akikkel körülveszi magát,
sem Kósa Lajosnak, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjének sétálóutcai motoros erőfitogtatásáról,
hallgatás van arról, hogyan próbálja lejáratni, bemocskolni a Szita Károlyhoz közeli média azokat, akik szembe merészelnek szállni a polgármesterrel, erről még itt és itt is,
vagy arról, hogy miért kellett két és félmillió forinttal támogatni egy olyan kommersz show-táncelőadást, amely mindenhol a világon nyereséges műfaj,
és persze elhallgatták a közelmúlt legnagyobb kaposvári botrányát:
Szita Károly a Csiky társulati ülésén nagyobb értékre elkövetett lopással vádolta, helyesebben rágalmazta meg a Kaposvári Egyetem vezetőit. Mellesleg máig csodálkozunk, hogyan hagyhatta magán száradni az egyetem ezt a kisstílű, sunyi mocskolódást, amit Szita ráadásul ellenzéki kérdés nyomán a következő, április 28-i közgyűlésen meg is erősített.
A Kaposvári Egyetem Művészeti Karának öt éve üresen álló színházterme. Alkalmasabb lett volna a Csiky ideiglenes elhelyezésére, mint az Agora, de Szita Károly szerint, aki egyébként az egyetem tiszteletbeli docense, “szétlopták”. Azért nincs használatban, mert Vidnyánszky Attila művészeti rektorhelyettes időközben kitalálta, hogy szétszórja az egyes évfolyamokat az ország különböző színházaiba. A sajtó hallgat, “Csálsz herceg” ezért következmények nélkül rágalmazhat – végül is az övé a város…
És ennek a hevenyészett, korántsem teljes kis felsorolásnak a végén, szomorú csattanóként hangsúlyozzuk ki: a Somogyi egy árva szóval nem tudósított a Népszabadság mocskos, pártállami módszerekkel történő megfojtásáról! Egy olyan újságról beszélünk, amelyet néhány nappal korábban még „testvérlapjuknak” neveztek.
Szép kis testvér az ilyen. Egy ún. „szolidaritási nyilatkozatot” ugyan megjelentettek két nappal később, amelyről tudható, hogy minden Mediaworks-tulajdonú orgánum – nyilván a főnökséggel egyeztetve, vagy épp az utasításukra – kiadta ugyanezt. Ellenkező hatást váltott ki: voltak olvasók, akik csupán ebből a nyilatkozatból értesültek a Népszabadság végéről, más szóval kiderült, hogy a képmutató nyilatkozat ellenére a Somogyi is csupán szem a láncban.
Az eredeti hírről egy árva szóval sem számoltak be, majd központi utasításra kiadtak egy “állásfoglalást” a “gyors felfüggesztésről”, amely a valóságban egy aljas, primitív és csak politikai okokkal magyarázható merénylet volt.
Megtették, amire még a legaljasabbak sem voltak képesek: elhallgatták azt, ami gyakorlatilag az egész világot bejárta, s a legnagyobb nézettségű, olvasottságú meghatározó világmédiumok is hírt adtak róla.
És mi várható most, hogy a Somogyi is a Fidesz kezébe került?
Nos, egyelőre valószínűleg nem lesz látványos változás. Azért lépett időben a Fidesz, hogy legyen ideje a 2018-as választásokig a teljes magyar médiát a saját képére (itt képzeljük magunk elé Németh Szilárd elülső részét, de ne elalvás előtt, és semmi esetre se étkezés után) formálni. A Népszabadság megszüntetésére azért került sor, mert azzal a kvalitású szerkesztőséggel, azokkal az újságírókkal semmit nem tudtak volna kezdeni, így sokkal kisebb veszteséggel megúszták, ráadásul példát statuálhattak a vidékieknek: így jártok, ha ugrálni mertek.
A Somogyival nem lesz probléma.
Hallgatni fognak Szita Károly és a helyi Fidesz ügyeiről, ahogy eddig, ebben nem lesz változás. A lap és az online háromnegyedét amúgy is központilag szerkesztik, az majd egyre erősebben fog hasonlítani a Magyar Időkre és a 888-ra, no meg a többi gennycsatornára.
Talán leváltanak egy-két vezetőt, de a többség behúzza a nyakát, és marad. Teszi, amit eddig, éppen akkora hozzáértéssel és elkötelezettséggel.
Ünnepélyesen megígérjük: ha bármilyen atrocitás éri őket, mi is ki fogunk adni egy „szolidaritási nyilatkozatot”. Becsszó.
H. I.
