Most még ennél is fideszesebb lesz a Somogyi?
Ma reggel megdöbbentő hír fogadta az Internet népét: a Mediaworks lapkiadó minden előzetes figyelmeztetés nélkül, sőt azzal a hazugsággal, hogy költöznie kell a szerkesztőségnek, és ezért kell mindent dobozokba pakolniuk, leállította a kritikus, független magyar média egyik oszlopának számító nyomtatott és online napilapot. Utóbbi órákig elérhetetlen volt, most egy közlemény olvasható rajta, mely szerint „a Mediaworks korszakváltás előtt áll … a következő feladat: a Népszabadság üzleti modelljének újraformálása”. Nos, a TV2 fideszesítése után nem nehéz elképzelni, mi következik. Kaposvár számára amellett, hogy a Népszabadság gyakorta és többnyire hitelesen számolt be az itteni történésekről, még egy kérdés adódik: a szintén Mediaworks tulajdonú Somogyi Néplap – Sonline mire számíthat: nyíltan Kaposvár Most-jellegű szemétledobóvá válik, vagy hagyományaihoz híven folytatja opportunista, burkoltan társutas, ál-független működését?
Aki akar, bízhat benne, hogy egyszer majd jobbra (értik: „jobbra”) fordulnak a dolgok, de szerintünk ide, főleg vidékre már réges-rég beköszöntöttek Putyin Oroszországának sajtóviszonyai. Talán nem a legelegánsabb most ezzel előjönni, de ilyen időket élünk: mikor ezt nemrég egy, a független sajtó helyzetéről szóló konferencián meghívottként elmondtam, Tamás Ervin, a Népszabadság (most már egykori) szerkesztője csak cöcögött, és ingatta a fejét. Kíváncsi lennék, hogyan látja tegnap óta…
Most csupán annyi változott, hogy már a látszatra sem kell adni. Akinek viszont „déjà vu” érzése támadt, azt megnyugtatjuk: nem téved, csak most épp fordítva zajlik: 1990 után az MSZMP (tudják: az állampárt) adta el a lelkiismeretlen és csupán a nettó bevételt néző Axel-Spingernek a Somogyit és a többieket, most pedig a lelkiismeretlen és csupán a nettó bevételt néző eggyel későbbi tulajdonos adja vissza a mostani állampártnak, a Fidesznek, faragjon belőle magának egy újabb szócsövet, vagy zúzza be.
Hat órával a Népszabadság puccsszerű leállítása után az állítólagos “testvérlap”, a Sonline még egy árva szóval sem említi a példátlan esetet, sőt még fent vannak a főoldalon az egyébként már elérhetetlen nol-cikkek, mintha mi sem történt volna. Persze ’56-ban is testvéri tankok jöttek…
Ahogyan akkortájt a kommunista pártmunkás főszerkesztők és csicskásaik kiválóan megfeleltek az új, kapitalista tulajdonosnak, úgy felelnek majd meg a mostaniak is, efelől nincs kétségünk.
Hogy miért vesszük szinte biztosra, hogy a vidéki lapokra is ráteszik-rátették a mocskos kezüket? A nyugat.hu számolt be arról két napja, hogy „átadja a megyei lapjait, köztük a Vas Népét is Fidesz közeli cégeknek a Médiaworks” – egyelőre még csak kérdőjellel, de saját információik szerint „létre is jött az üzlet. Állítólag a PLT (Pannon Lapok Társasága) vezetőit Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő egyik balatoni szállodába hívták ma (csütörtökön) tárgyalni”.
A Népszabadság újságírói tudják, hogy ez a lépés a lap visszavonhatatlan végét jelenti. Most a Facebook-oldalukon kommunikálnak az olvasókkal, de nem kétséges, hogy ebben a formában nekik és a lap szellemiségének is vége.
Ne feledjük, hogy a napokban két olyan súlyos, a Fidesz-kormányt rendkívül érzékenyen érintő ügyet tártak fel, mint a Matolcsy György bankelnök szeretőjéét, és Rogán Antal családi helikopterezését.
Mi viszont szigorúan tartjuk magunkat ahhoz – bár itt is sokan olvasták a Népszabit – hogy Kaposvár közéletével foglalkozunk, és kiemelten azzal, hogy az itteni torz médiaviszonyok mennyire felelősek a jelenlegi helyzetért: a gazdasági hanyatlásért, a Szita Károly körül épülő személyi kultuszért, és a minden területen pusztító primitívségért, alpáriságért, leépülésért.
És ennek szellemében megmondjuk, hogy miért nem kell tartania attól a Somogyi-rajongóknak,
hogy szintén Mediaworks-tulajdonú imádott lapjuk úgy jár, mint Népszabadság: egyrészt, mert semmi gondot nem fog okozni aláfeküdni bárkinek több, mint negyedszázadnyi, Szita Károllyal való együttműködés után. És roppantul sajnáljuk, hogy nem érti senki az alapvetést:
Szita 2005-től bátorodott fel, és jött rá, hogy itt mindent megtehet, miután Kercza Imre főszerkesztő személyesen mosdatta ki a Krakus-ügy szennyéből.
Ez volt az utolsó pillanat, amikor a baloldal, konkrétan az MSZP, amelynek akkori helyi prominensei éppen annyira felelősek Szita politikai büntetlenségéért, mint a posztkomcsi Somogyi, még tehetett volna valamit a kaposvári médiahelyzetért, sőt Kaposvárért – lévén éppen kormányon. De nem tett, sőt Lamperth Mónika belügyminiszterként, Gyenesei István pedig megyei közgyűlési elnökként zsíros tanácsadói díjjal honorálta az időközben nyugdíjazott Kercza Imrét.
Médiapolitikájuk abból állt, hogy Imre-napon vittek egy üveg pezsgőt a Kontrássy utcai szerkesztőségbe, „Husikámnak”.
És van még egy érvünk, talán súlyosabb, mint az előzők: mutatunk egy részletet a nyomtatott Somogyi Hírlap tegnapi, október 7-i címlapjából:
A címlapos feladvány: mi történt hatvan éve október hatodikán? Valami biztosan történt, s különben is: október – október, tökmindegy, úgysem veszi észre senki…
Mond az valakinek valamit, hogy a Somogyi címlapja szerint hatvan éve volt az aradi vértanúk kivégzése? Mert magyarázatot sehol nem találunk az ordító baklövésre, csupán azt, hogy réges-rég érdektelen, mit is írnak – az a fontos, amiről hallgatni kell. Nekik a százhatvanhét is páros (ennyi év telt el valójában 1849 óta), és mindenki leszarja. Az olvasók is, a tulajdonosok is, hiszen számukra csak a politikával megkötött piszkos üzlet a fontos, és, hogy fenntartsák az újságírás látszatát.
És, hogy ma a színvonaltalanság a legbiztosabb garanciája a megmaradásnak, arra a Népszabadság esete az ékes bizonyíték.
H. I.
