Szórakoztató leltárféle 2016-ról
Miután ez mégis csak egy kisváros, óhatatlanul találkozunk néha egykori ismerőseinkkel, olyan kormány-, Fidesz-, vagy csupán Szita-párti figurákkal, akik lőrésnyire szűkült szemmel mérnek végig bennünket köszönés helyett. Még mondja valaki, hogy ennek a munkának nincsenek szépségei. Ettől függetlenül is mozgalmas év volt, a gumiégetőék feletti győzelemmel a gyújtópontjában. Történt egy, s más még: íme a csokor, s, hogy ne legyen unalmas, csattanó lesz a végén, de nem ér egyből odagörgetni! Tessék szépen átrágni magukat: kicsit hosszú, kicsit sok a betű, mert sok a mondanivalónk. De legalább a mienk, és most már tényleg az egyetlen.
Nem mellesleg pedig boldog új évet kívánunk 2017-re minden olvasónknak!
Az év ingatlanbiznisze: ha itt fújódtok föl az irigységtől, akkor is Kaposvár a világ közepe!
Az év első napjaiban adtunk hírt arról, hogy az Openhouse weboldalán találtunk egy ingatlanhirdetést, melyben közel egymilliárd forintért kínáltak egy családi házat Kaposváron, a Róma-hegyen. Aki esetleg nem talál magának jobb szórakozást így év végén, még kacarászhat egy jót a tipikus „ingatlanos” dumákon: „a kerítéssel körülvett ingatlant őspark szegélyezi oly módon, hogy a kilátást ami elénk tárul nem takarja, mindamellett, hogy kívülről nem látható csodás szépsége”. A sztori nagyot futott az Index ingatlanos oldala jóvoltából – több tízezren olvasták.
A jó hír, hogy most diszkontáron megvehető, potom hétszázötven millióért…
Az év hóhányása: valahogy a polgármesteri rezidencia környékén mindig előbb eltakarítódik…
az idén már biztosan nem lesz benne részünk, de 2017-ben még elkaphatjuk derékba: szintén januári eset volt, midőn Szita Károly polgármester a nagy havazás után megszemlélte városát, miként is áll a hóeltakarítás. Persze csupán a Facebookra szánt videó volt a lényeg, hiszen ma már közismert tény, hogy a Cseri úton és az onnan nyíló flancos lakópark utcáiban már reggel patyolattiszta az útburkolat, míg a város más részein még napokig hókupacokon, latyakban, jégbordákon vergődik a jónép.
És még a biztonsági öve sem volt bekötve.
Az év kaposvári celebje: önimádat, exhibicionizmus, ízlésficam, gyökérség maxra tekerve…
Néha tényleg elgondolkodik rajta az ember, hogy miért pont Kaposvár? Ennyire szerencsétlenek lennénk, vagy van ebben valami sorsszerű? Régebben még azt beszélték Svajda József helyi szakszervezeti főmuftiról, hogy tartott egy rozzant Ladát arra, mikor a munkásokat látogatta meg a gyárakban, és volt egy Audija a „hétköznapokra”. Ma már erről szó sincs: az egykori komcsi brancs tagja, pártcsinovnyik és Szita-csicskás Porsche Caymannal grasszál a kaposvári utcákon. Aztán, hogy kétségeink egy percre se támadjanak, ad egy szaftos interjút a Kaposvár Mostnak, a város szellemi szemétledobójának.
Kezdettől kutatjuk az okát: vajon miért kellett ennek a derék embernek elhagynia a TIT szakközépiskolát, ahol történelmet tanított magas szinten? (A másik szakja különben földrajz.)
Az év botránya: Szita Károly elárulta, eladta a kaposváriakat.
Hatalmi önkény még soha nem mutatkozott meg ilyen nyíltan és egyértelműen, mint idén április elsején, mikor Szita Károly minden előzmény és bárki megkérdezése nélkül kiállt a nyilvánosság elé, és bejelentette: a Százhalombattáról kiebrudalt gumifeldolgozót ő, személyes döntésével befogadta Kaposvárra. Nyilván mindenki ismeri a részleteket és a fejleményeket is: most, a kötelező szerénységet egy pillanatra félretéve, csak arra emlékeztetnénk, hogy a KAPOS-T még a bejelentés napján tiltakozott a lépés ellen – mindenki, beleértve a Somogyit is, örömhírként tálalta az eseményt.
Mi közöltük először a józan, elfogulatlan szakmaiság álláspontját: dr. Falussy Lajos véleményét, mi lepleztük le a cég ISCC-tanúsítványokkal történő piszkos trükközését. Számtalan, kisebb-nagyobb hazugságuk fedezésére kétszer is bepereltek bennünket – sikertelenül: a taknyukon csúsztak ki a Kaposvári Törvényszékről.
Az év színészi alakítása: Szita Károly lepasszolja a költözés felelősségét Rátótinak, és lopással vádolja a Kaposvári Egyetem vezetését.
Még ez is áprilisban történt: mikor már a Csiky Gergely Színház vezetése kezdte elhinni, hogy kudarcaik csupán azon múlnak, hogy a sajtó, pontosabban a KAPOS-T megírja a bajokat, robbant a csepűbomba. Szita polgármester rendkívüli társulati ülésen közölte a színház dolgozóival, hogy nem vállalja a döntés felelősségét, az Rátóti Zoltáné lesz. Ha ő úgy dönt a bizonytalanra, hogy költöznek, az ő kockázata. (Mi viszont nem vállalunk túl nagy kockázatot azzal, hogy leírjuk: Rátóti távozásában nyilván nem kis szerepe volt a polgármesteri packázásnak.)
Miután egy szókimondó fiatal színész megkérdezte, hogy miért nem a Kaposvári Egyetem üresen álló egykori „Latinka” színpadát használják az átépítés alatt, Szita azt válaszolta: „… nagyon sokat kellene költeni, mert nem lett befejezve. Azt ott szétlopták.” A fiatalember azonban újra kérdezett: „És arra mi a garancia polgármester úr, hogy a színházfelújítást nem fogják ugyanúgy szétlopni?”
Jött a polgármesteri szózat: „arra én vagyok a garancia”.
Hosszú percekig tartó, visításba, könnyekbe fúló röhögés a nézőtéren.
Az év ellenzéki diadala: közel tizenkilencezer aláírás egy hónap alatt a gumiégető ellen!
Megírtuk, mint a pitypangot: a kaposvári összefogásnak, nem tévedés, negyvenszer (!) nehezebb dolga volt, mint, ha valaki egy országos népszavazáshoz próbált volna aláírást gyűjteni! A Fidesz a törvényben adott legmagasabb arányt, huszonöt százalékot határozott meg Kaposváron az érvényességi küszöbhöz, ám az ellenzéki pártok és civilek példaszerű összefogása ezt is toronymagasan felülmúlta.
Ezek után már eldőlt minden, és a Kaposvárra szabadult sötét erők csak a veszteségek minimalizásával, a meneküléssel voltak elfoglalva…
Az év öngólja: durva dolgok derültek ki a nyomozás során a Rákóczi nevű egykori futballcsapat és az önkormányzat közös kis pénzügyeiről.
Folyamatosan szemmel tartottuk az egykori Rákóczit fenntartó, majd’ félmilliárd forinttal bebuktatott cég ügyeiben folytatott nyomozást. Szeptemberben éppen az derült ki, hogy milyen nagyvonalúan bánt a város a stadiont használó kft. elszámolásaival: simán benyelték, hogy a cég 162 millió forintnyi közpénz-kötelezettségért nem tud helytállni. Ezt úgy próbálták csökkenteni papíron, többek közt, hogy elfogadtak közel ötvenmillió forintot „felülvetéses gyepcsere” címén, ami egyszerűen vicc.
Sorolhatnánk még persze számos leleplező történetet az év mázolójáról, aki évekig sikeresen etette a helyi médiát és a közönséget azzal, hogy nemzetközi elismertségnek örvendő festőművész, aki a Louvre-ban állít ki, vagy az év merényletéről a sajtószabadság maradékai ellen, amellyel beszántották a Somogyit, és megkezdték a vendettát a vezetőkön, majd folytatták Vas Andrással és Fónai Imrével.
Naná, hogy van, aki egyből idegörgetett…
Az év sztorijához azonban nincs hivatkozás, mert ez eredeti, ezt mára tartogattuk:
A Kaposvári Egyetemen működik – hogy néha legyünk egy kicsit büszkék is, amíg lehet – a gazdálkodás- és szervezéstudományok terén az ország legjobb doktori iskolája, Prof. Dr. Kerekes Sándor vezetésével. A „legjobb” jelzőt ez esetben az ún. oktatói kiválóság, tehát az itt tanító tanárok, professzorok tudományos minősítései, eredményei, publikációik idézettsége alapján érdemelték ki, s nemzetközi hírüket mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy szép számban már külföldi hallgatók is látogatják – ahogy az idén is jöttek, nem a harmadik világból, hanem Németországból.
Ezek a doktoranduszok persze nem kisdiákok, hanem huszon-, harmincéves fiatalok, jellemzően nagy német cégek dolgozói, többen vezető beosztásban. Még a tanév elején történt, hogy egy közös városnézést szerveztek nekik, idegenvezetővel, szakszerűen, lássák mégis, hová vetette őket a sors. A sétálóutca elején jártak, mikor a nagyívű, lendületes, a város szépségeit, fényes jövőjét taglaló eszmefuttatás után egyikük szerényen feltette a kezét, és megkérdezte:
És tessék mondani, mikor kezdődött itt a hanyatlás?
Döbbent csend, majd némi értetlenkedés után kiderült, hogy a vendég a rohadó, omladozó Csokonai Hotelt, és az utca mindkét oldalán bezárva szégyenkező üzleteket látva vonta le a következtetést, hogy itt valami nagyon hanyatlik.
Aztán persze gyorsan és intenzíven fel lett világosítva, hogy erről szó sincs: ez a létező világok legjobbika, már, ha az ember nem követi el azt a hibát, hogy a szemének hisz.
H. I.
