Mond még az valamit, hogy emberi méltóság?
Végtelenül jellemző napjaink egyre fásuló, a közbeszéd lealacsonyodása felett vállrándítással átlépő közhangulatára, hogy senkit nem háborított fel a címben idézett kijelentés. Senkinek a fejében nem fordult meg, még a színészekkel amúgy szolidáris Facebook-posztolókéban sem, hogy álljunk meg: itt élő, érző, valódi emberekről van szó, akiknek éppen az emberi minőségét vonta kétségbe Fülöp Péter színházigazgató az idézett kijelentésével. „Minőségi cserét hajtottunk végre” „gagyog s ragyog” őurasága, akinek nem mellesleg közel nyolc és félmillió forint volt az évi keresete a színházat működtető közhasznú kft. tavalyi beszámolója szerint. Arcpirító és szégyenletes minőségileg különbnek nevezni azt a négy frissen végzett fiatalt, a Vidnyánszky-tanítványokat, (de bárkivel szemben az volna), akik még szinte semmit nem bizonyítottak sem az életben, sem a színpadon. Ám mindez már fel sem nem tűnik 2017 Fidesz-Magyarországán, habár a négy elbocsátott színész diszkriminációs pere az augusztus 15-i tárgyalási fordulóval még korántsem ért véget.
Amint arról – elsőként és egyedül – a KAPOS-T számolt be, az egyenlő bánásmódról szóló törvény megsértése miatt az elbocsátott négy kaposvári színész, Horváth Zita, Kovács Zsuzsa, Fábián Zsolt és Lecső Péter pert indított a Csiky Gergely Színház ellen. Ennek zajlott 15-én a második tárgyalási napja, melyről a Népszava, Puch „Laci bácsinak”, az MSZP egykori pénztárnokának a Fidesz-kormány hirdetéseiből tengődő lapja számolt be ügyesen.
Itt hangzik el – már nem először – Fülöp Péter ominózus kifejezése a „minőségi cseréről”. Mintha lelketlen tárgyakról – hogy rosszabbat ne mondjunk – lenne szó: pl. 1990 előtt a tanácsrendszer lakásügye gyakran használta ezt a kifejezést. Komfort nélküli – WC a folyosó végén – szoba-konyhát volt szokás elcserélni fürdőszobás, világos lakásra, netán pöfögő Trabantot „ezerkettes” Ladára – ez volt a „minőségi csere”. Emberekre soha nem használták, már csak stiláris, ízlésbeli okokból sem.
Belegondolni is felér egy becsületsértéssel, mit tart embertársairól, aki ilyen szavakkal illeti őket.
Talán voltunk a kilencvenes években néhányan, akiknek a fejében a rendszerváltás kapcsán megfordult ez a kifejezés: hogy talán a régi, arrogáns, „pártvonalon nyomuló”, gátlástalan szerencselovagok napja leáldozik, és nem jönnek helyettük ugyanazok. Újak, akik kedvük szerint szortírozhatják az emberek „minőségük” alapján, persze azt, hogy
ki a jó minőségű ember és ki a silány, azt ők, a Fidesz felkentjei döntik el.
Például egy El Caminó-megvilágosodás során, amelynek élménybeszámolóján azért a teljes helyi Fidesz-vezetés és a klerikális reakció színe-java is képviselteti magát.
A Népszava isten szava: Fülöp Péter igazgató veretes bölcsességei azonnali bőrkötésbe kívánkoznak.
Magán a tárgyaláson egyébként mindössze annyi előrehaladás történt, hogy a színház vezetése az említett „minőségi cserén” túl arra hivatkozott, hogy a következő évad rendezői nem kívánták foglalkoztatni Horváth Zitát és a többieket. A felperesek álláspontja szerint viszont ez nem igaz: a színház vezetése adott egy listát a rendezőknek, hogy „kiben lehet gondolkodni”, s ezen ők már nem szerepeltek.
Nos, ezt kell a feleknek bizonyítani – fogalmazzunk úgy: kölcsönösen, tehát nem feltétlenül a felperes színészeket terheli a bizonyítási kényszer.
Fülöp Péter igazgató amúgy újabb gyöngyszemmel bővítette az agyzsibbasztó marhaságok már így is széles repertoárját: azt mondta, azért kell megújítani a társulatot, mert a színházépület is. A józan ész éppen azt diktálná, hogy a renovált épületben éppen a régi, hervadhatatlan érdemeket szerzett gárdának kéne játszania, amennyire lehetséges. Semmi összefüggés nincsen a falak megújítása és a társulat drasztikus leépítése között.
Mert ne feledjük, ez folyik: a Csiky Gergely Színház munkatársai között ma tizenhárom főállású színész van, ezzel szemben a marketinges és hasonló munkakörben foglalkoztatottak száma meghaladja a tizenötöt.
Nem tudjuk, mi lesz a per kimenetele, de tulajdonképpen már nincs is jelentősége: valamit ismét és visszavonhatatlanul sikerült tönkretenni Kaposváron.
H. I.
