… tessék mondani, lehet itt még valahová süllyedni?
Alávalóságban, pimasz cinizmusban, gátlástalan hírnév-vadászatban, hazugságban, talpnyalásban, mások tollaival való ékeskedésben? Van ennek a dögkútnak feneke, elérjük egyáltalán valamikor? Pánikra persze nincs ok, ez csupán a NER rendes zsigeri, avagy bélmozgása. Annyi történt „mindössze”, s ennek megfelelően lesz rövid is a bejegyzésünk, hogy a hamarosan elkövetkező Pécsi Országos Színházi találkozó honlapján közzétettek egy látványos kis statisztikát arról, hogy ki, hányszor és milyen díjakat ért el a hazai színházi élet legfontosabb seregszemléjén.
Amint a honlapról kiderül, a színházak díjazotti „örökversenyében” a Csiky Gergely Színház az előkelő harmadik. És ez nyilván büszkeséggel tölti el őket, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy ezeknek a díjaknak a nagy részét a színház annak a Mohácsi Jánosnak köszönheti, aki a rendezői örökrangsorban viszont az abszolút rekorder. És akit méltatlan, mondhatni gyalázatos körülmények közepette üldöztek el szó szerint Kaposvárról, úgy a színháztól, mint a Kaposvári Egyetem színészképzéséből is. Ekkora öngólt már régen rúgtak, s ekkora, megalázó pofont már régen kaptak a kedves kaposvári kultúrpribékek.
A Csiky büszke. Nos, van mire. A mai Facebook-poszt, fő helyen a persona non gratával, akitől pl. illene most bocsánatot kérni, no meg a többiektől is.
Rátóti Zoltán igazgatói szerződtetésének egyik, az egész színházi közvélemény előtt közismert feltétele volt,
hogy Mohácsi Jánosnak távoznia kell Kaposvárról.
Így is történt: ezt még először egy Schwajda György formátumú igazgatónak nem merték feltételül szabni, de Rátótinak már igen.
János távozott is, amennyire tudjuk, ezt a nyílt politikai okot az igazgatóval történt egy darab (!) beszélgetésben nem is rejtették véka alá. Azt is tudjuk, hogy a botrány még 2007 elejétől datálódik, az emlékezetes 56-os, Tóth Ilona (56-06 Őrült lélek, vert hadak) -darab bemutatásától,
amely szabályszerű őrjöngést váltott ki a jobboldalon.
Rátóti 2010-es érkezése és a rendező színháztól való távozása után nem telt el, csupán alig több mint egy év, és a Kaposvári Egyetem színházi intézetében sem maradhatott tanár Mohácsi János, holott az osztálya azóta is legendás: egyénenként és kollektíve egyaránt.
Az akkortájt ideérkező Vidnyánszky Attila közölte, hogy ő fog osztályt indítani, pedig mindenki, a jelentkező diákok is úgy tudták, hogy Mohácsi lesz ismét osztályfőnök. Sokan közülük ezért választották Kaposvárt.
A számát sem tudjuk már, hányszor írtunk erről: nem kis büszkeséggel töltött el bennünket, hogy Eörsi László történész Megbombáztuk Kaposvárt című munkájában, mely a Csiky rendszerváltás utáni korszakáról szól, a legtöbb hivatkozás a mi 168 ÓRÁ-ben megjelent cikkeinkre mutat.
A POSZT hivatalos honlapján található ez a két infografika Dézsi Fruzsinának, a POSZT kreatív munkatársának írásában: Mohácsi János díjak tekintetében abszolút rekorder, nem kisebb nagyságot előz meg, mint Zsótér Sándort. A Csiky díjainak többsége is neki köszönhető, s persze az akkor nagyszerű társulatnak. Mohácsi azóta is sorra aratja a babérokat, a Csiky, mondjuk nem. Azért azt hozzátennénk: amennyire tudjuk, ha valaki, akkor János magasról tesz az efféle statisztikákra.
És most, a színház és Kaposvár jelen állapotában azzal a vérlázító cinizmussal kell szembesülnünk, hogy a mai bitorlók (Claudiusok, de ez úgysem mond nekik semmit), büszkélkednek a kiátkozottak valóban egyedülálló teljesítményével, olyanok, akik a nyomába sem léphetnek, a köntösük szegélyét sem érinthetnék.
Tényleg, van még hová?
H. I.
