Munkahely-teremtés élőszóban, bő nyállal
Talán nem túlzás kijelenteni: a 2016 április elseje óta történteket Kaposvár és Szita Károly szempontjából csak a gyászos 2005-ös év legelejéhez, a Krakus-ügy napvilágra kerüléséhez lehet hasonlítani. Akkor persze megmentette a bukástól az, hogy saját pártja, a Fidesz, és a hatalmon lévő MSZP szempontjából egyaránt kellemesen zsarolható figurának tűnt, aki majd helyzetéhez mérten lojális lesz mindenkihez. Azóta aztán kiderült, hogy a Fideszben mindig is alapkészségként tekintettek arra, amit Szita képvisel: a gátlástalan hazudozás, törtetés, a közösség érdekeinek beáldozása politikai előnyökért, a kirakat-, ill. médiapolitizálás uralma a valódi cselekvés helyett. Ez azonban egy ponton túl már kóros: a hír nyomán, mely szerint az ombudsman jelentése súlyosan elmarasztalja a kaposvári büntetés-végrehajtási intézetet az ott uralkodó embertelen állapotok miatt, komolyan felmerül: a kaposvári polgármester ma már talán mentálisan is alkalmatlan a város vezetésére. Ez, jegyezzük meg, a gumiégető-beruházás kezeléséből is sejthető immár.
Börtönügyi emlékeztető:
ha valaki meredeknek érezné a kijelentést: tavaly számos cikkben emlékeztünk meg arról, hogy hatalmas versengés volt a magyar városok közt azért, hogy azt a bizonyos öt új börtönkomplexumot hova építse az állam, amelyre tulajdonképpen az EU kötelezte (és támogatja) az országot az évtizedek óta barbár, tarthatatlan fogva tartási viszonyok miatt. Kaposváron ez azért is lett volna különösen hasznos, mert a Kossuth Lajos utcában lévő, száz évnél idősebb épületet szinte lehetetlen a 21. század viszonyainak megfeleltetni, s amúgy is a város érdekét szolgálta volna, ha az idegen testként a belvárosba ékelődő, szögesdrótokkal, őrtornyokkal „ékesített” műintézet kikerül oda, ahová való: a város szélére.
Börtön a város közepén: ennél bármi jobb lehetett volna.
Szita Károlynak akkor sem eszébe jutott, hogy megkérdezzen bárkit, hogy nyilvános vitát kezdeményezzen, netán a közgyűlés elé terjessze a pályázati lehetőséget: háromszáz, főként diplomás munkahely, a hatalmas építkezés, napi több ezer főre szóló élelmiszer-beszállítói kapacitás a kaposvári cégeknek – ez nem kellett, aztán jó érzékkel vércseként csapott le a harmincöt, sejthetően alacsony képzettséget igénylő, millió sebből nem is vérző, gennyedző, bűzlő Homatech-beruházásra. Mert ez a tuti: ettől lesz Kaposvár az élvonalban.
Itt súlyos titoknak kell lappangania: ennyire ostoba magától nem lehet valaki.
Míg iskola, temető, kórház, börtön mindig és mindenhová kell, a pirolízis-technológia pedig már akkor idejétmúlt volt, amikor a szlovák cég bepalizta Csányiékat, akik most futnak a pénzük után, s próbálnak vele másokat lehúzni.
Most kiderült: az ombudsman ismételten elmarasztalta a kaposvári börtönviszonyokat, melyek nem sokat változtak a korábbi szemle óta – némi felújításon kívül. Világos, hogy a Kossuth Lajos utcában az életben nem lesznek normális feltételek, s Kaposvár számára egy állandóan visszatérő probléma megoldása lehetett volna az új börtön építése. Az orráig nem látó, csak a saját érdekeit leső polgármester és zombisleppje óriási lehetőséget puskázott el.
Ez persze csak afféle utolsó előtti csepp a pohárban, hisz tudjuk, hogy
Szita Károly beruházás- és vállalkozáspolitikája már régen, évtizede megbukott:
változatlanul fogalmunk sincs, hogy mi lesz Mező utcai „bevásárlóközponttal”, amelyről a legutóbbi információ úgy szólt, hogy karácsonyra kész lesz – kérdés, hogy 2021, vagy ’31 karácsonyára… Tíz éve áll üresen az egykori Hunyadi laktanya területe, melyre úgyszintén kereskedelmi központot ígértek. Ez nyilván, habár a különböző rendű-rangú plázák sokakban inkább ellenérzéseket keltenek, százas nagyságrendben jelentett volna munkahelyeket. Szétrohad a városközpontban a Somogy áruház, senkinek sem kell, habár milliószor megígérték, hogy „dúsgazdag befektető” jön, és „mostaztán, de télleg és istenbizony” felújítja.
Épp úgy áll, mint a 2011-ben beígért Greenextract gyümölcsfeldolgozó üzem, amelyből nem lett semmi, pedig kiválóan illeszkedett volna az élelmiszeripari klaszterbe, elletében a gumihulladék-feldolgozóval.
Szép ígéretek, és még vegyük hozzá a NABI helyén működő (?) török tulajdonú üzemet, amely szintén 300 munkahelyet ígért.
Nem dicsekedhetnek az ide települt, vagy jobb híján Kaposváron próbálkozó cégek sem: a szintén a keleti ipari parkban beruházó, légkondicionálókat gyártó Cabero eredetileg háromszáz munkahelyet ígért, ám információink szerint dolgozói létszám alig haladja meg kezdeti hetven főt. Még súlyosabb a helyzet az egykori Nabi romjaira települő Metyx nevű, török befektető által tulajdonolt kft.-vel, amely körül szintén óriási volt a felhajtás: 2013-ban még két-, ill. háromszáz munkahelyet ígért, de eddig ennek a töredékét sem sikerült teljesítenie: alig néhány fővel vegetálnak.
Ami az elmúlt években történt Kaposváron vállalkozásfejlesztés, beruházás, gazdaságélénkítés terén, az maga a totális kudarc.
Ezzel szemben éppen Orbán Viktor jelentette be diadalmasan nemrég, hogy Zalaegerszegen olyan 21. századi technológiát képviselő robotautó-tesztpálya épül (állami pénzből!) 40 milliárdért, „amelyhez hasonló 500 kilométeres körzetben nincs a közép-európai térségben”. 250 hektáron, szállodákkal, kiszolgáló létesítményekkel – és nyilván több száz jól fizető, magas képzettséget igénylő munkahellyel. Ez akkora érték, mint az, amit összesen Kaposvárnak ígért – amelyek persze csak vinnék a pénzt, hisz többségük ostoba rongyrázás: versenyuszoda, sportcsarnok, melyek fenntartása súlyos százmilliókkal növeli meg majd a város kiadásait.
Ha elfogy a tudomány, mutogass az ellenzékre! Egy méretes példány a kaposvári polgármester amúgy nem kevés számú, a hányingerig visszataszító megnyilvánulásaiból: a kudarcait megpróbálja az általa rendszeresen leugatott, lekezelt, letorkolt ellenzék nyakába varrni, itt pl. tőlük várja, hogy befektetőket, vállalkozókat hozzanak a városba, ennek dicsőségét persze szívfájdalom nélkül learatná. (közgyűlési tudósítás, Sonline)
Bizonyos értelemben érthető, hogy Szita afféle végső kétségbeesésben hívta ide (mert ő hívta) a Homatechet, hogy ezzel némiképpen megpróbálja kozmetikázni az évtizedes helyben járás katasztrofális következményeit. A helyzeten egyébként – a kaposvári viszonyokat régóta ismerő vállalkozók szerint – nem lehet csodálkozni: a polgármesternek vannak liblingjei az itteni cégvezetők közt, és vannak fekete bárányok, akik bármit tehetnek, semmit sem vesznek tőlük jó néven. Ez persze régóta köztudott vállalkozói körökben: vagy betérdelsz magadtól, vagy szívatunk más módon.
Ezért aztán százszor is meggondolják, hogy Kaposvárra jöjjenek-e…
Valódi vállalkozásfejlesztési koncepció sehol: ma kijelenti Szita, hogy a gépipar, a turizmus és az élelmiszeripar a három fő csapásirány, erre két hét múlva megjelenik itt egy mindenhonnan elhajtott, használt gumiból fáradtolaj-szerű trutymót és kormot előállító cég, mint profilba illő. Kérdés, hogy turistalátványosságnak szánjuk-e a Homatechet, vagy szívesen fogyasztjuk a termékeiket, mint helyi specialitást – merthogy a nagy firifittyel beharangozott Helyi termékek boltja a piacon szintén kong az ürességtől.
Sebaj, majd árulnak benne bunkerolajat és kormot, mint helyi terméket.
(Folytatás a munkaerő-helyzetről hamarosan.)
H. I.
