Semmi nem mutatja jobban a Fidesz és kapcsolt részei kultúraellenességét, mint a helyét nem találó Somogy Megyei Közgyűlés bolyongásának újabb állomása: az Odüsszeuszt és Kolumbusz Kristófot megszégyenítően nyughatatlan szervezet ismét költözik. 2011 végén befészkelték magukat a volt megyeházára, kitúrták és szanaszét szórták a városban a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményét és osztályait, a vezetők berendeztették irodáikat a múzeum gyűjteményéből származó bútorokkal, festményekkel, s most, alig több, mint két év után ismét odébbállnak. Kivételesen nem az Azori szigetekre lesz a séta: a Somogy Megyei Levéltár dolgozói és gyűjteménye penderülnek ki a hóra a fogyatkozó, funkcióját és hatalmát vesztett, egyre szánalmasabban vergődő „megye” újabb akciója nyomán.
Az új rendszer garantálja…
Naná, majd pont ezt nem a ZÁÉV… A múzeumudvar átépítése szabadtéri színpaddá több évtizedes ötlet, csak az újabb szökőkút nem hiányzott hozzá
„Az új rendszer garantálja az intézmények biztonságos fenntartását, talpon maradását és megerősítését. Ezt mondta Juhász Tibor somogyi kormánymegbízott azon a sajtótájékoztatón, melyet a Megyei Intézményfenntartó Központ (MIK) jövőjéről tartottak a kormányhivatalban.” A legszürkébb somogyi politikus veretes szavai 2012. január 11-én hangzottak el, hogy aztán, egészen rövid idő elteltével „az eredeti 258/2011. (XII. 7.) Korm. rendelet 419/2012. számon (XII. 29.) módosított rendeletének 4. §. értelmében a megyei intézményfenntartó központok 2013. március 31-én a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságba történő beolvadással” meg is szűnjenek. Tehát az „új rendszer” alig több, mint egy évet élt a Navracsics-féle minisztérium „átgondolt és tervszerű” reformjai nyomán. Juhász „Öcsit” azért ne tessék ám túlzottan sajnálni emiatt: ragyogóan megfizetik a fideszes politikusokat azért, hogy üzemszerűen segget csináljanak a szájukból.
Ha az agyonsztárolt KIM-ben (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) ennyi az egy négyzetméterre eső agyatlanok száma, akkor mi lehet(ett) a többieknél? Hallott valaki bocsánatkérést? Segítünk: „elnézést, hölgyeim és uraim, de ezt irgalmatlanul elb…sztuk. Létrehoztunk egy mamutszervezetet, amelyről kiderült, hogy sem átlátni, sem finanszírozni nem vagyunk képesek. Most, egy év után megszüntetjük, egyes intézményeket átadunk a minisztériumoknak, másokat, pl. a múzeumokat az önkormányzatoknak, sorvasszák el ők helyettünk. A MIK-et, a gigaszervezetet pedig „beolvasztottuk” a legkisebb kócerájba, a gyermekvédelmi hálózatba, hogy messziről úgy nézzen ki, mintha valami értelmeset csináltunk volna. Kirúgtuk a felelősöket, akik közül a fő-fő én volnék, személyesen.” Nos, ez az a monológ, melyet nem hallott senki, hallani viszont gátlástalan, bornírt öntömjénezést rogyásig.
Csontraktár, papírraktár – kádertemető, portásasszisztens
Ezmiez itten igazgatókám, ásatás? Mikor nekünk irodák kellenek? Gelencsér Attila csicskáztatja Ábrahám Leventét, a múzeum igazgatóját
Tehát tartozunk az igazságnak azzal, hogy a megyei önkormányzat ide-oda költözése nem feltétlenül és közvetlenül a testület hibája – minden szinten ott vannak az ügyeletes hülyék. Persze ettől maradhattak volna az eredeti helyükön, ami most kormányhivatal, hiszen azok sem töltik ki a rendelkezésükre álló teret. Pedig igyekeznek: a kormányhivatalban már külön „portásasszisztens” pozíció is létezik. Elfértek volna, és nyilván nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy kitaláljuk: kinek a busa kobakjában fogant meg az ötlet, hogy költözzenek át a régi megyeházára… A durva einstandra azért rásegítettek egy kis lejárató kampánnyal is, hűséges pitbulljuk, a Somogy TV segítségével. Miután viszont a MIK-projekt bebukott, a múzeumokat az állam rálőcsölte a helyi önkormányzatokra. Ekkor Szita Károly kárörvendően közölte szívbéli cimborájával, hogy el lehet tolni a letámasztott kerékpárt, odébb egy házzal. Az, hogy az alig egy évvel korábbi költözés 160 millió forintjába került az adófizetőknek, senkit nem érdekelt. El lett az költve, hibátlanul, az utolsó fillérig, még egy konditermet is elkezdtek építeni a pincében.
A város egyik legszebb épülete – lehet majd benne fogócskázni, bújócskázni, más dolguk úgysem lesz
Szikra gyúlt a helyi erők tekervényesnek nem mondható kéregállományában: költözzék odébb eggyel a megyei közgyűlés, most legyen az övé a levéltár. Azok úgyis csak mindenféle összepiszkított papirosokat „raktároznak”, ráadásul van még egy idegesítő tulajdonságuk: miattuk nem lehet letagadni, mit is mondtunk egy-két-három-öt éve. Sokkal jobb helyük lesz kint, a város vezetése által lezüllesztett, elgettósított Donner elhagyott iskolájában, az egykor jó hírű „Bartókban”. A megyei önkormányzat újdzsentrijei pedig hadd pöffeszkedjenek abban a patinás épületben, amelyről sokan rosszul tudják: nem börtönépület volt, hanem eredetileg is levéltárnak épült. A megyei börtön a mai Teleki utca vonalában volt, még a 19. század végén lebontották.
Az „üzlet” mindenkinek jó – kivéve a levéltárnak, és persze a levéltárban testet öltő, a kultúra, a jog és civilizáció fellegvárának tekinthető társadalmi emlékezetnek. Kérdés, hogy az alig több, mint húsz fős megyei apparatcsik-gyülekezet hogyan fogja kihasználni a háromszintes, tekintélyes méretű épületet. Ez ugyan az iratok tárolására már régóta szűkös, és nyilván ki kell egészítenie egy korszerű raktárnak, amely akár az átalakított Bartók vagy bármely más bezárásra ítélt iskola lehetne, de az nem kérdés, hogy a levéltár központjának, a régi okleveleknek és iratoknak, múltunk legbecsesebb emlékeinek egy méltóan stílusos épületben, a városközpontban a helye. Arról nem beszélve, hogy, míg a múzeum épületében nem volt szükség jelentős átalakításokra, a levéltárban nem ez a helyzet – pl. tanácsterem sincs, ahol a magyar közjog legfeleslegesebb intézménye, a megyegyűlés évente egyszer-kétszer ülésezhetne.
Az „ezeréves megye”: élősdi anyaszomorítók gyülekezete
A megyének a mai magyar közéletben a legcsekélyebb funkciója sincs. Intézményeiket elvették, hatósági jogkörük nulla, a területfejlesztési döntéseket pedig Fidesz az egyik első intézkedésével egy Orbán Viktor vezette szűk kormánybizottság kezébe tette le. Üléseiken jellemzően csak saját költségvetésükről döntenek, esetleg javaslatok címén alázatos – és az általánosságok szintjén mozgó – kívánságlistát terjesztenek „felfelé”, melyből, legalábbis az elmúlt négy évben senki nem vett komolyan egy betűt sem. „Megvédjük az ezeréves megyét” visongott a Fidesz, mikor a regionális átalakítás szóba került a korábbi kormányok idején. Megvédték, ahogy a nyugdíjpénztárakat, a trafikokat, a takarékpénztárakat, és mindent, ami az útjukba került.
És a megyei közgyűlés, ez a semmilyen célt nem szolgáló, senkinek nem hiányzó, kártékony sóhivatal fúrja magát ide-oda Kaposvár testében, és teszi tönkre sorra patinás, korábban jól működő intézményeit.
A sorok között a lényeg
Az árulkodó tétel: 150 millió a kifestéshez sem elég
Ami viszont igazán tragikus a dologban, az persze jól el van dugva a sorok közé: a Magyar Nemzeti Levéltár 2014-es közbeszerzési tervében szerepel a somogyi levéltár átköltöztetése, a Bartók két (!) épületének felújítása és – figyelem: „új, tömör raktárt tartalmazó épületbővítés”. Mindez kevesebb, mint százötvenmillió forintból, mert a táblázat következő rubrikájában összeg helyett csak a közbeszerzési törvény 122. paragrafusára való hivatkozás szerepel, mely szerint nem kell nyílt pályázatot kiírni, ha az építési beruházás nem kerül többe. Vessük össze ezt azzal, hogy a megyei önkormányzat irodáinak átköltöztetése a kormányhivatalból a múzeumba 160 millióba fájt az adófizetőknek. Vagy azzal, hogy a múzeum-levéltár belső udvarának átalakítása „Vigasságok udvarává” – ez nagyjából a tér lépcsőzetes lebetonozását és egy darab szökőkút felépítését jelenti a ZÁÉV által – több, mint félmilliárdot kóstál. Ehhez képest két iskolaépület teljes átalakítása, kibővítése és a levéltár költöztetése kevesebb, mint százötven. Nem kell sem építési sem logisztikai szakembernek lenni ahhoz, hogy lássuk: az összeg tízszerese is sovány lenne.
Az intézményeitől megfosztott, lealázott Donner természetesen jól járna, és, ahogy a cikk elején is hangsúlyoztuk: a levéltár raktározási gondjait akár meg is oldhatná az iskolaépület hasznosítása. De a város és a megye egyik jelképének számító kulturális intézményt, kiállítások, rendezvények otthonát, a helyi tudományos kutatás egyik fellegvárát kiszórni aprópénzért a pusztába anélkül, hogy érdemben gondoskodnának az általa őrzött értékekről: nos, ebben ismerhetünk rá igazán a Fidesz kultúra- és emberellenességére, a nemzetiszínű melldöngetés mögött a múlt, a helyi értékek semmibe vételére.
H. I.
