Mészáros Mikulás, az ajándékozó
Kissé szokatlan esetnek lesznek tanúi most a KAPOS-T olvasói: áthágjuk a magunk szabta korlátokat, és néhány gondolat erejéig – a minapi médiaesemények apropóján – országos vizekre kalandozunk helyi ügyek helyett. Nyilván sokan tudják, mi történt: gyakorlatilag az egész jobboldali-kormánypárti médiaportfóliót besöpörték egy alapítvány alá, lényegében megvalósítva a Kádár-rendszer Tájékoztatási Hivatalát, amely a teljes tömegkommunikációt felügyelte 1988 előtt. Egyszemélyi uralom, kliensrendszer, zsebből irányított államhatalmi szervek, állami finanszírozású, felügyelet alatt álló média – mi kell még? Mármint ahhoz, hogy végre felébredjünk.
Persze akik olvasnak bennünket, azok már rég felébredtek, vagy nem is aludtak, akik pedig egész életükben holdkórosok voltak, azokhoz szinte lehetetlen eljutni. Nyilván sok elemzést és bölcs gondolatot fogunk olvasni a közeljövőben erről a tranzakcióról Simicskától Mészáros Lőrincig és vissza, ott lesz a tálon megpödört farkincával és almával a szájában ropogósra sütve Puch „Laci bácsi” és az ő drága Népszavája, no meg a Fidesznek átpasszolt Szabad Föld, és beszántott Vasárnapi Hírek.
Úgy tűnik, ez volt az ár, hogy a Népszava ideig-óráig még életben maradhasson.
De kezdjük az alapoknál. Ha igaz, hogy csak Mészáros Lőrinc kb. 20-25 milliárdos csomagról mondott le egyetlen tollvonással (és akkor hol vannak még a többiek), akkor adja magát a kérdés: volt ez az övék valaha, egyetlen percig is?
Úgy tetszenek ismerni a fajtájukat, mint akik csak úgy elajándékoznak százmilliárdos vagyonokat?
Sokkal inkább úgy, mint akik az anyjukat leteperik ötven forintért. Ez az egész nem több, mint csúnya, nyílt beismerése annak, hogy az, amit itt egyesek Mészáros-csodaként próbáltak láttatni, az nettó strómankodás volt, állami pénzből.
Állami, döntő részben EU-s finanszírozású beruházások brutális 100-200%-os túlárazásából származó extraprofit
lett itten a médiába forgatva, és most, nehogy Lőrinc barátnak is egyszer olyan pajzán gondolatai támadjanak, mint Simicskának, áttelepítik egy alapítványba, mert így már nem fér hozzá más, csak Orbán Viktor mindenkori bizalmasa. Lőrincke meg önként odaadja, hogyne.
A klónok támadása: ez nem ugyanaz az újság, hanem két különböző, a Somogyi és a Petőfi Népe. Az összevonással valószínűleg sokan feleslegessé válnak, ami nem biztos, hogy akkora tragédia. Kép: 444.hu
Ennél már csak egy gusztustalanabb dolog jött: az országos cselédmédia reagálása. Az, hogy nagy büszkén „jobboldali egységről” beszélnek, mintha ez valami érdem lenne, és a médiatörvényben nem lenne ott a „média sokszínűségének védelme”, mint érték. És persze az ellenzék meg „szétesik”, hurrá.
Szerintünk az, hogy van (még) HVG, meg Index, 444, 24.hu, és még néhány, beleértve pár vidéki weboldalt, az nem gyengeség vagy szégyen: a sokszínűség éppenséggel ok a büszkeségre.
És van (lesz) KAPOS-T is, habár éppen most megpróbálják némelyek kiábrándítóan primitív, pitiáner módon besározni:
„álhírgyárnak” rágalmazzák. A „fake news” mint fogalom, mára, három-négy év után jutott el a Fideszhez és segédcsapataihoz, most minden létező nyílásukon ez jön.
A kormánypropagandának amúgy ezen túl sincs sok oka a büszkeségre: a Somogyi és a többi megyei lap példányszáma negyedével esett a hatalomátvétel óta, és a weboldalak látogatottságának sorvadása is hasonló mértékű. A Somogyi a hivatalos adatok szerint már csak átlag 11.707 példányban fogy, ebből is leginkább a kistelepülések és a különböző intézmények, hivatalok részesednek.
Az pedig, hogy a Mészáros-korszak óta milyen látogatottságú a webes felület, a Sonline, tökéletesen lemérhető abból, hogy a lájkok és hozzászólások szinte nullára redukálódtak. Gelencsér Attila és Szita Károly „nemzeti konzultációs” sajtótájékoztatója kötelezően ott virít mindegyik propaganda-orgánumban, de érdemi számú tetszésnyilvánítást vagy hozzászólást nem bírtak elérni.
Azon az Index-cikken pedig konkrétan visítottunk, amely kimutatta: a hét és fél hónapja (!) beszántott (ellenzéki) Magyar Nemzet nem frissülő, tehát archív weboldalát a hivatalos látogatottság-elemző DTK-Gemius szerint többen látogatják, mint a „kormánypropagandát padlógázzal toló” Magyar Hírlapét, amely ezidő alatt közel háromnegyed milliárd forintnyi állami hirdetést kapott.
Így aztán – színtisztán baráti alapon – egy jövendölés: a Nagy Média-Összevonásnak ugyanaz lesz a vége,
mint anno az Axel-Springernél: lesz egy még központibb hírgyár, ahonnan az egyedül üdvözítő okosság jön, és a f@sz rosszabbik végén himbálódzó, immár felesleges kenyérpusztítók szépen seggbe lesznek rúgva. Százasával.
Senkik vagytok, azok is maradtok, akármit csináltok magatokkal. Egyszerűen.
H. I.
