És ki itt a szélhámos vajon, és ki a balek?
Most már tényleg mi szégyelljük magunkat egynémely beteges hazudozók helyett: múlt év végén ország-világ arcába beleüvöltötte-visította-nyüszítette-vinnyogta a helyi propagandagépezet, s nyomában egy-két, helyi híreket kritikátlanul átvevő országos médium, hogy „egyedülálló napelempark épül Kaposváron”. Természetesen mindezt kész tényként, s arról beszéltek, hogy az építkezés tavasszal el is kezdődik. Szita Károly a december 7-i közgyűlésen még arról is öblögetett egy sort, hogy „megkötötték már a szerződéseket, amelyek ehhez szükségesek”, ehhez képest a cégnyilvántartás arról tanúskodik, hogy a két cég adószámát a NAV felfüggesztette, és elrendelték a kényszertörlést. Kínai befektető cég pedig soha nem is volt – még a közelben sem.
Kaposvár befektetési és iparfejlesztési politikája mindig is egy rossz ATV-s, „sasjózsis” kabaréra emlékeztetett. Ezzel a történettel most valószínűleg sikerült feltenni a koronát a nagy műre: habár Szita Károly kész tényként közölte a megvalósítást, s természetesen a kormány, ill. helyi bürokrácia szélsebesen intézkedett,
a projekt mégis kútba esni látszik: a két céget – valószínűleg ÁFA-nemfizetés miatt – törölte a NAV.
Napi diadaljelentés Hülyeország Hülyefalváról: úgy döntöttek – persze csak a rendezési terv módosításáról – hogy azt sem tudták, ki a befektető, ill., hogy van-e egyáltalán.
Ennyire volt komoly az a vállalkozói csoport, amely ezzel a tervvel bejelentkezett Kaposvár városánál. Szita Károly ugyan elérte, hogy a kormány kiemelt beruházássá nyilvánítsa a semmit, és a helyi kormányhivatal is eljárta a maga esőtáncát a környezetvédelmi engedélyekkel, s persze a december 7-i közgyűlésen a város rendezési tervét is módosították,
csak épp mindezt hiába: befektető és pénz nincs a megvalósításra.
Itt látható a Dunántúli Megújuló Energia Szolgáltató Zrt. és a Dunántúli Naperőmű Energia Zrt. köré épült cégháló: a két cég a Dunántúli Energia Holding Zrt. tulajdona, utóbbit pedig két magánszemély, Magyar Szilvia és Ujlaki Gábor birtokolja.
A naperőmű-cégek körüli cégháló. A környezetvédelmi és egyéb engedélyek a Dunántúli Megújuló, ill. Naperőmű Zrt.-k nevére szólnak, ám mögöttük csupán egy újabb üres cég, és két magánszemély áll, sehol a beígért kínai óriás, aki, ha egyáltalán létezik, nyilván hülye lenne garancia nélkül pénzt adni. Innen látható, hogy ennek az üzletnek az épeszűek világában semmi alapja nem volt.
És itt jön a letagadhatatlanul kaposvári, vagy inkább Rejtő Jenő tollára illő sztorielem: elmondjuk, hogy mennyi köze volt mindehhez a majd’ másfél milliárdos ázsiai országnak:
Ujlaki Gábor cégtulajdonos anyukája nevéből sejthetően valószínűleg kínai, s neki van egy pekingi lakcíme. Ennyi.
Az egyik tulajdonos, Ujlaki Gábor nyilvános cégadatbázisban elérhető adatai. Ennyi volna a kínai kapcsolat.
Ám ami sokkal kevésbé vicces: a Somogyi tudósításában szó szerint az jelent meg, hogy „fél éve dolgoznak az ügyön, és együttműködési megállapodást kötöttek a kínai céggel, amely hazája tíz legnagyobb állami vállalata között van”,
nos, ennek legnagyobb része egyszerűen hazugság.
Senki nem tudja, mi a neve a cégnek, és élő ember nem látta ezt a bizonyos megállapodást.
Az persze lehet, hogy fél évet dolgoztak a semmin – ezt, ismerve a képességeiket – nem vitatjuk.
Sokkal valószínűbb, hogy csupán a most bebukott cégek képviselői majmolták meg a tekintetes és nemzetes Szita Károly urat és egyedülálló csapatát.
A két cég, amely az állami földeken a naperőműveket létrehozta volna kezdettől üres volt, mint egy-egy dióhéj. Elég lett volna valakinek a városházán ránézni a cégadatbázisra. Július elején aztán a NAV meg is szüntette mindegyiket.
Kaposvárnak azonban égető szüksége lett volna arra az iparűzési adóbevételre, amely egy nagykapacitású energiatermelő esetében évi sok száz milliót jelent: a 2017-es 2.7 milliárdos szint messze elmarad a hasonló nagyságú megyei jogú városokétól. A kisebb lélekszámú Zalaegerszeg 4.2 milliárdjával is kenterbe veri a várost, nem beszélve pl. Szombathelyről (közel 8 mrd.) vagy Veszprémről (4.6).
A nagy tervre tehát, hogy Kaposváron, amely tavaly novemberben megkapta az Európai Napenergia Díjat, felépül Közép-Európa legnagyobb naperőműve, egyelőre sötét éjszaka borul. Ez annál is inkább kínos, mert a díjat – kissé meglepő módon – részben jövőbeni tervekre, pl. ennek megvalósítására kapta a város, ill. a szintén csak tervezett biomassza-erőműre.
Vagy simán csak a nagyotmondásra, a ma már leginkább kórosnak nevezhető, folytonos és intenzív hazudozásra. Ha ez utóbbival energiát lehetne termelni, Kaposvár biztos jövő elé nézne.
H. I.
