Stex, hazugság, videó
A politikai propaganda talán legvisszataszítóbb, legprimitívebb fogása a „családozás”. Ha érzelmi húrokat akarsz valakiben megszólaltatni, mantrázd vég nélkül: „család”, „család”. Az ízléstelenség súlyosbított formája, mikor a kamerák elé oda is állítják a boldog, jóltáplált, lehetőleg sokgyermekes famíliát, akik, hogy legyen még lejjebb, még meg is szólalnak. Nyilván nem véletlen, hogy ilyen szerepekre nagyon nehéz civil jelentkezőt találni, ezért Gelencsér Attila és stábja roppant kreatív megoldást talált: az aktuális, Rákosi-korszakot idéző „hűdejónekünk” propagandavideót nemes egyszerűséggel a kaposvári Gáspár Andráséknál forgatták le. Ezt a helyi cselédsajtó minden alegysége hűségesen leadta, csak azt felejtették el közölni, hogy a jókedvtől, látható bőségtől sugárzó három gyermekes család feje a Fidesz kaposvári szervezetének alelnöke.
Persze a Somogyi és a Kaposvár Most sem maradt le, csak ők mindezt írásban, fotóval tálalták, de ugyanúgy elhallgatva, hogy a kis sztori főszereplői, mondhatni „hivatalból” ilyen elégedettek a sorsukkal: nyilván nincs oka panaszra annak, aki a fideszes alelnökség mellett számos jól fizető állást be tud tölteni: testnevelő tanár (naná, mi más?) a „Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában”, külső szakértő a kaposvári közgyűlés ifjúsági és sportbizottságában, s persze a TAO-pénzekben fürdő „Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia” egyik korcsoportjának is edzője.
Jelenetek egy hírhamisító propaganda-videóból: hagyján, hogy Gáspár András nevét rosszul írták, ám büszke címét a Fideszben betöltött posztjáról már tudatosan hagyták le, nekünk kellett pirossal javítanunk. A gyanútlan tévénéző azt hihetné: Gelencsér Attila csak úgy besétált az utcáról egy boldog családhoz…
Mindez nagyon is egybevág azzal a manapság már közkeletűnek számító gondolattal, hogy a jelenlegi politikai kurzus valóban kedvez a családoknak:
bizonyos családoknak, mint pl. az Orbán-, Rogán-, Mészáros-, Tiborcz-famíliáknak, és persze a helyi haszonélvezőknek.
És így, mondhatni a legkönnyebb beszámolni a jólétről, gyarapodásról, biztonságról: képzeljük el, ha pl. valamelyik országos Fidesz-szócső, pl. a Tv2 riportjában mondjuk Rogánékat mutatná be, mint „átlagcsaládot”, akik, hála pártunk és kormányunk jótéteményeinek, szépen tollasodnak. Azonnal lecsapna rájuk az összes, még kritikusnak tekinthető médium, és egy ország röhögne rajtuk: nem elég, hogy tolvaj, még fel is vág vele.
Ez a Gelencsér és a körülötte lebzselők, ezek tényleg ennyire gyökerek.
A kaposvári Fidesz-szervezet tavalyi tisztújításáról szóló közlemény.
Azt hitték, nem szúr szemet senkinek, hogy egy fideszes funkcival, egy NER-lovaggal próbálják illusztrálni az országban dühöngő általános jólétet?
És persze megint a média: fiúk-lányok, ezt a hírt fel lehet úgy olvasni a helyi tévében, hogy nem okádja le az ember közben a súgógépet? Vagy a billentyűzetet, miközben fogalmaz?
Apropó, Kapos Televízió: azt tudták, hogy január elsejétől megszűnt a földi sugárzás? Így pl. a MinDig Tv csomagjában már nem fogható, panaszolták felháborodva olvasóink. Nem tudjuk, pontosan hány fogyasztót is érint ez, de szívünk szerint azt mondanánk: egy percig se sajnálják ezt a hazug, önmagát túlélt, csupán propagandacélokat szolgáló média-hulladékledobót.
Tudjuk: aki megszokta, akit érdekelnek a helyi, főleg sporthírek, vagy bármi, ami nem fáj a helyi hatalomnak, annak nyilván hiányzik. És igazuk van, mert legnagyobbrészt helyi közpénzből tartják fenn, az ő adójukból is.
Éppen ezért sokszorosan dühítő – ahogy a közmédiánál, az MTI-nél és a többieknél – hogy a saját pénzünket használják fel arra, hogy az arcunkba hazudjanak.
Mert a fent említett eset – Gelencsér Attila, a stábja, Gáspár András és a helyi médiumok részvételével – pofátlan hazugság volt: azt próbálták elhitetni, hogy egy „átlagcsalád” örömeiről számolnak be,
holott egy kurzuslovag, politikai haszonélvező rángatta a kamera elé a hozzátartozóit.
Amely tényt aztán az említett médiumok – habár mindegyikük pontosan tudta – gondosan elhallgatták, hisz, ha odaírják, kiről is van szó, ők, és Gelencsér Attila még nevetségesebbé válnak.
Ennyire telik nekik. Vagy talán úgy gondolják: ennyit is elég kiadni magukból, hogy besétáljanak a célba. Ha őszinték akarunk lenni: egyik sem rájuk nézve szégyen.
H. I.
