Ma már nem tudja a városunkba látogató olyan tapintatosan megdicsérni a túlfejlett szökőkútállományt, hogy azt az itt lakók ne éreznék gúnyolódásnak. A látványosságból mára csak a szégyen maradt: a kaposvári szökőkút-hipertrófia az országos média számára jobbról-balról egyaránt a kivagyiság, az értelmetlen procc, az EU pénzéből rázott rongy szimbóluma. De a szökőkút a kaposvári közbeszédben tabu: Mikor a Somogyi Hírlap csak egy pikírt mondat erejéig a szájára vette a szakrális építményeket, több havi apanázsmegvonás lett a vége, s Heintz Tamás képviselő is tett már megjegyzést rájuk – mit mondjunk, meg is látszik az előmenetelén… Csak Orbán Viktor úszta meg valamiképp Szita Károly haragját, pedig a Vasárnapi Újságnak adott interjújában a 2014-2020 közt várható EU-s pénzek kapcsán ő is megjegyezte, hogy „ezt nem szökőkutakra fogjuk elherdálni…” (Lehet, hogy ezért nem lesz mostanában felújítva a színházunk?)
Őszintén szólva nem érezzük komoly kihívásnak, hogy erről írjunk, inkább afféle kötelező kör ez, semmint valódi szellemi kaland. Adott egy rossz ízlésű ember, akinek sok-sok szerencse, némi hazugság és gátlástalanság, főleg pedig tágabb környezetének gyávasága, opportunizmusa és restsége miatt ölébe pottyant ez a polgármesterség, és, aki valami megmagyarázhatatlan okból Kaposvárt mediterrán városnak képzeli. Rómának – talán a hegy miatt – ahol kora tavasztól késő őszig a forróságban elgyötört, szomjas zarándokok ezrei tengődnek az utcákon és a tereken. És adott az őt kiszolgáló, kontraszelektált siserahad, akik közül egynek sincs esze, bátorsága szót emelni: „ezt már talán mégsem kéne…”
Szökőkút a senkiföldjén
Mert egy igazi mediterrán városban valóban létkérdés volt, hogy a köztereken hűsítse kissé a környezetet, felfrissítse az elcsigázott vándorokat. Kaposváron azonban a mostanában épült szökőkutak többsége körforgalmak közepén van, így a gyalogosok a közelükbe sem mehetnek. Épp ezért nem is akkora baj, hogy a nagyszerű objektumok, minthogy Kaposvár nem mediterrán város, az év felében, októbertől márciusig nem működnek, jó részük igényes deszkatákolmányokkal – a szépre kényes közönség épülésére – „bé is van fedezve”. Milyen szerencse, hogy Kaposvár nem az Északi-sarkkörön túl van, mert akkor egész évben a deszkabódékban gyönyörködhetnénk.
Sokakat – főleg a közelben lakók közül –a hangos csobogás is zavarja. Este pl. emiatt nyaranta az Európa téren nem lehet ablakot nyitni. Egy ott lakótól tudjuk, hogy többen azért akartak felszerelni légkondicionálót, hogy így oldják meg a hőség és a zajártalom kettős problémáját – erre persze városképi okokból megtiltották nekik a kültéri egységek felszerelését… Ahol szökőkút van, ott szökőkút van, nincs kibúvó. A Noszlopy utcai teraszok vendégei pedig egymás szavát nem hallják, hol a felzendülő – utolérhetetlenül eredeti – Vivaldi-versenymű, hol a csobogás a hangosabb. S a nagy nekibuzdulásban az is elfelejtődött, hogy orbitális marhaság fák közelébe, különösen a rengeteget szemetelő platánok alá szökőkutat építeni.
Ha bármikor (erre ugyan Kaposváron nem túl sok példa volt), vita kerekedett velük kapcsolatban, mindig elhangzott: egy részüket, pl. a Kossuth térit és a Noszlopy utca déli torkolatában lévőt „ajándékba” kapta a város, éppen aktuális beruházások kapcsán érintett vállalkozóktól. Elhangzik, pedig pontosan tudja mindenki: ingyen ebéd nincs. Ha nem ott és nem akkor, de megadtuk az árát a rongyrázásnak. A szökőkutak fenntartása sem két fillér: becslések szerint évi negyvenöt-ötvenmillióba kerül, az építésük pedig több százmilliós tétel volt az évek során. Kérhettünk volna olyat is, ami nem kér enni.
De főleg, elsősorban és kiváltképp: ezek a szökőkutak ízléstelenek, mint minden öncélú kivagyiság, túlzás. A donneri söröskorsó kétségkívül a lehangoló gagyiverseny győztese, de bármelyik, közelmúltban épült víziszörny jó eséllyel indulhatna Fábry Sándor dizájncenterében. Szerencse, hogy a showman nagy barátja a polgármesternek, különben már biztosan viszontláttuk volna a kollekciót a műsorában.
Morbus kaposváricus: kétoldali vízkórság
És még nincs vége. Gelencsér Attila is épít magának egy csobogó emlékművet: a megyeháza mögött épülő Vigasságok Udvarát is szökőkút „díszíti” hamarosan. Ha egy üzlet beindul… csak nehogy nyílt lázadásnak vegye Orbán, hisz épp erről beszélt: pályázati pénzből szökőkutat?
Biztosak vagyunk benne, hogy megoldják házon belül. Magyar Bálint írja a Magyar polip: a posztkommunista maffiaállam c. könyvében, hogy a Fidesz-rendszerben senkinek a kezét nem engedik el, ha hűséges, megvédik, csináljon bármekkora ostobaságot. Nekünk pedig marad a lélekemelő élmény: nincs is annál szebb, mikor egy nyári estén a Négy Évszak hangjaira, decensen villódzó diszkólámpák fényében kavarog a habos, platánfa-hulladékkal teli mocskos lé Kaposvár büszkeségeiben, s emiatt egy egész ország sárgul az irigységtől.
H. I.
