De mit szól mindehhez Schmidt Jenő?
Évszázadnak tűnő, feszült várakozás után zendült fel végre az Úr hangja, hogy útmutatást adjon az ő kiválasztott népének: Vas András, vegyítve a Somogyinál alaposan bevésett, Kercza-féle, lábujjhegyen kérdező slapaj-módszert a nettó demagógiával – mert ettől újságíró az újságíró, a többiek csak bloggerek – végre megírta a hőn várt „igazságot” az ellenzéki kilépési, ill. mandátumvitáról. Az eredményre jellemző, hogy még Kováts Imre is, aki amúgy lelkesedik a népszavás Vas-cikkekért, úgy fogalmazott a Facebookon, hogy a derék tollforgató ezúttal nagyon más, sejthetően mesefilmet nézett, nyilván csillámpónisat. Tegyük hozzá: a moziban, ahová Vas beült, úgy tűnik, Fejes István és Felder Frigyes voltak a mozigépészek.
Nem is lenne ezzel semmi baj, hiszen ismerjük ezt a langyos,
„mondjunk is valamit, meg ne is” Népszava-színvonalat: legkésőbb a huszadik, „nehéz helyzetben vannak az önkormányzatok, kérdezzük meg erről Schmidt Jenő tabi polgármestert”-típusú izzadmány után beárazta ezt már a nagyközönség szerintünk. Nem szólt másról, mint hogy feladhassa Vas a kpsvr-es „kollégának” a magas labdát, s a névtelen hernyó leírhassa: „Összefogás: hazugság helyett tények”.
Tények, mi? Kb. úgy tények, mint a TV2-n.
Színtisztán arra ment ki az egész, hogy keretet adjon a rágalomnak: „a Kapost.hu cikke alapján elterjedt az országos sajtóban”, s a szokásos módszerrel azt sugallják: már megint álhíreket terjesztünk. Ezzel egyszer már csúnyán megbuktak ugyanígy kettecskén, s a valóság most is az, hogy éppen a Népszava, s persze a mögötte állók ködösítenek: a tömeges kilépés ténye a Kaposváriakért Egyesületből sokkal-sokkal árulkodóbb, mint, hogy „létezik egy öt évre szóló együttműködési megállapodás”.
A Népszava jelképe. A pillanat, mikor a töketlen sajtómunkás qrvanagyot rávág a saját bütykére kalapáccsal.
Ismerjük az ilyen nesze semmi,
fogd meg jól papirosokat: még csak nyilvánosságra sem merték hozni, ebből sejthető, hogy csupa általánosságból, üres rizsából álló szövegről van szó, melyről nekünk változatlanul az az információnk, hogy az egyesületből kilépő pártok fel kívánják mondani.
Egyébként milyen szövetség az,
amelyet „tisztázó-egyeztető beszélgetéssel” kell helyreállítani? Nyilván egy e pillanatban nem létező, minimum felfüggesztett szövetség. Hogy újraalkotják-e, az majd eldől a jövőben – szívből reméljük, így lesz, de azt is, hogy más formában, garanciákkal. Tanulnak a kudarcból és a groteszk utójátékból:
kiben lehet bízni és kiben nem.
Egyszóval már megint nem a KAPOS-T terjeszt álhíreket, hanem az érintettek próbálják simítani-mismásolni a számukra kínos történéseket, a Népszava meg – ismerve a szerző elfogultságát – partner ebben. Mindenki esküdözik égre-földre, hogy náluk együttműködőbb a világon nincs: már az óvodai homokozóban is koordináltan hintették egymás szemébe a port, csak éppen a valódi tények
vannak ezzel szöges ellentétben.
Mint például a nem létező közgyűlési frakció problémája: bármilyen meglepő, de mi is szoktunk kérdezni. És megkérdeztük a közgyűlés ellenzéki tagjait – kivéve Felder Frigyest – akarnak-e frakciót alakítani?
Írásbeli válaszukban, melyet hárman, Teveliné Horváth Melinda, Bereczki Dávid és Molnár Péter írtak alá, világosan kijelentették, hogy nem akarnak, szó szerint: „az együttműködéshez nincsen szükség frakció alakítására”. Nadrai Norberttel személyesen beszéltünk, más okokból, de ugyanezen az állásponton volt.
Ezt az egyértelmű információt próbálja hitelteleníteni a Népszava azzal,
hogy úgy tesz, mintha ez nyitott kérdés lenne. De Vas gondosan elhallgatja a szappanopera barátaira nézve legundorítóbb jelenetét is: az október 27-i szavazást, és azt követő hazugságáradatot, amely során beigazolódott, hogy Fejes István és Felder Frigyes a legnagyobb
aljasságra, szószegésre is képesek Felder mandátumhoz juttatása érdekében.
Minden, erről szóló írásunkban kihangsúlyoztuk ezt a tényt, mint a szakítás alapvető okát: Vas cikkéből „véletlenül” épp ez maradt ki, pedig erre a négy párt hétfőn kiadott nyilatkozata is utal.
Összegezzük, mi áll szemben mivel: volt egy, a választásokra alakított,
hivatalosan a jelölést szolgáló ernyőszervezet, amelyből néhány kivétellel minden alapító kilépett – ezzel de facto megszűnt – és van három (vagy négy, vagy öt) ellenzéki közgyűlési képviselő, akik nem akarnak közös frakciót. Ezek tények, de hol itt az együttműködés? Ezzel szemben van egy senki által nem ismert, valószínűleg üres általánosságokra épülő, senkit semmire nem kötelező „megállapodás”, és ott a magára maradt Fejes István, aki
kepeszt, mint varangy a tejesköcsögben, hátha sikerül vajat köpülni belőle.
A három közgyűlési képviselő, Teveliné, Bereczki és Molnár KAPOS-T-nek adott nyilatkozatában van egy kulcsmondat: „a Kaposváriakért Egyesületet … az ellenzéki pártok alakították.” Jogban jártasaktól kérdezzük: mi a sorsa annak a szerződésnek, ahol az egyik fél megszűnik létezni? Arról nem beszélve, hogy milyen vicces, mikor saját magával szerződik valaki (pártok a pártok által alakított egyesülettel).
A férj elköltözött otthonról, az asszony új pasival kavar,
most épp marják egymást a közös vagyonon, ám a félbolond anyós még fűnek-fának bizonygatja a faluban, hogy a házassággal minden rendben. A 888, a Pesti Srácok, az Origo vagy a közmédia leckéket vehetne a Népszava-kpsvr duótól.
Talán ideje lenne megkérdezni Schmidt Jenőt, mit gondol a dologról.
H. I.
