Méretes pofon a mérői kiskirályságnak
Több, mint egy hónapja kürtölte világgá diadalittasan a Mészáros-féle média-klónhadsereg helyi alegysége, a Somogyi, hogy „Nem szavazhatnak a szemét-sorsról Kaposmérőn”. Mintha nem tudta volna pontosan minden érdekelt, hogy – hasonlóan a tavalyi kaposvári, gumiégetős kezdeményezéshez – a helyi választási bizottság a hatalom elvtelen kiszolgálója, és nem várható tőle más döntés, mint ami Prukner Gábor polgármester és tartótisztje, Gelencsér Attila valamint a mögöttük állók érdekeit szolgálja. Az a hír viszont már természetesen nem fért be a csicskamédia egyetlen orgánumába sem, hogy a Kaposvári Törvényszék megsemmisítette a választási bizottság határozatát, és – jogerősen(!) – hitelesítette a kezdeményezők népszavazási aláírásgyűjtő ívét.
Pontosan az történt, ami 2016 nyarán Kaposváron, azzal a különbséggel, hogy a községben valószínűleg nagyságrenddel könnyebb lesz egy hónap alatt összegyűjteni a szükséges számú aláírást.
Közismert, ahogy arról a KAPOS-T is beszámolt, Kaposmérőben egy korábbi, törvényességi okok miatt elbukott hulladékfeldolgozó vállalkozást próbál feltámasztani a Prukner Gábor vezette önkormányzat oly módon, hogy megvásárolta a céget, és maga kívánja végezni a hulladék feldolgozását és elhelyezését. Persze a területet, s így a rekultiváció nyomán képződő hasznot Egres József korábbi cégtulajdonos megtartotta (volna), így a lóláb is erősen kilóg.
A környéken lakók azonban nem kívánnak együtt élni az építési hulladék feldolgozásából, a szállításból képződő zaj- és porszennyezéssel, már csak azért sem, mert korábban – éppen szabálytalan hulladék-elhelyezés miatt – már hatósági eljárás is folyt itt. Ezért hirdettek fórumot, és nyilvánították ki, pl. szórólapon is, hogy helyi népszavazást szeretnének tartani a kérdésben.
A Kaposvári Törvényszék jogerős végzésének rendelkező része.
Ezt Prukner Gábor polgármester – aki a fórumon szintén részt vett – elutasította.
Az önkormányzat aztán késlekedés nélkül meg is hozta a hulladéklerakó létesítéshez szükséges határozatokat, persze az ellenzők sem tétlenkedtek: beadták a népszavazási kérdést, habár szinte biztos volt, hogy a helyi választási bizottság elmeszeli.
Így is történt, ám akadt még némi közjáték az ügyben: nyíltan beszállt az adok-kapokba a Fidesz, mondhatni a szokott módján.
Tardi Tamás megyei közgyűlési alelnök,
aki Gelencsér Attila első számú szárnysegédje, kiállt a nyilvánosság elé. Közismert, hogy éppen az ő nyomására nevezték ki Tardit ciklus közben, miután Jakó Gergely elnököt megpuccsolták.
Augusztus 28-án „El a kezekkel a somogyi falvaktól!” címmel sajtótájékoztatót tartott, amelyről persze a helyi Fidesz-média hűségesen, az utolsó vak hangig beszámolt. A történet részletei, Prukner Gábor polgármester és Tardi Tamás hazugságai akkori cikkünkben olvashatók.
A kiállásból egyértelművé vált, hogy a magát amúgy függetlennek nevező Prukner kinek a csónakjában is evez, ill., hogy a Fidesz mit is gondol a helyi közakarat érvényesüléséről.
Egyértelmű: a közakarat a mi akaratunk, másnak kuss.
A bíróság azonban másként gondolta, és erre jó oka volt: a Fidesszel ugyanis azon kívül, hogy a totális önkény jellemzi a hatalomgyakorlásban, az a baj, hogy mindezt pocsék, igénytelen, primitív színvonalon teszi.
A Kaposvári Törvényszék határozata ízekre szedi a helyi választási bizottság döntését, amelyben olyan szintű blődségek vannak, mely egy általános iskolásnak is szégyenére vált volna:
például kijelentik, hogy a helyi hulladékgazdálkodás nem tartozik az önkormányzat feladatai közé. Valóban?
De van olyan pontja is az elutasító határozatnak, amelyben az Mötv. vonatkozó paragrafusaiban összetévesztik a községi önkormányzatra vonatkozó feladatokat Budapest Székesfővároséval. Agyrém: büszke lehet magára az a jogász, aki ezt összekalapálta.
A fő érv az volt, hogy az INERT-INWEST Kft., mely Kaposmérő község 100%-os tulajdonában van, nem végez olyan tevékenységet, amely az önkormányzat feladatköreiben tételesen fel van sorolva, ezért erről nem lehet népszavazást tartani. Ezt persze laikusoknak nem kell érteni, de egy példával igyekszünk megvilágítani az érvelés kozmikus ostobaságát:
Utoljára általános iskola alsó tagozatban fordult elő velünk – bár akkor elég gyakran – hogy lenyomtunk egy baráti sallert a padban előttünk ülőnek, s mikor az hátrafordulva dühösen megtorlásra készült, tréfásan azzal védekeztünk:
„… nem én voltam öcsi, hanem a vonalzó!” Nos, kb. ez a színvonal.
Kérdés persze ezek után, hogy Prukner Gábor polgármesternek lesz-e annyi esze, hogy időben visszavonuljon – emlékszünk, Szita Károlynak nem volt – vagy magára húzza a népakaratban megnyilvánuló presztízs- és népszerűségvesztést. Két bitang nagy öngólt már rúgott, s a közelgő választások miatt neki és keresztapjának, Gelencsérnek nem hiányzik egy közismerten jobboldali érzelmű község elvesztése.
Az, hogy kinek az oldalán van az igazság, kiderült, már csak az kell, hogy a többség is oda álljon.
H. I.
