Szita Károly szabadságra menekült
Napok óta sejteni lehetett, hogy brutális mennyiségű szignó lesz a vége, de senki nem akarta elkiabálni: még a „főhadiszálláson” is csupán reménykedtek a 15-16 ezres végösszegben. Arra senki nem számított, hogy az utolsó hét elejének hullámvölgye után a végső napokban szinte a föld alól is kitöltött ívek kerülnek elő, és a szavazási hajlandóság varázsütésre megnő. Bármi lesz is a történet vége, egy biztos: az egy hónapja talpaló, idejüket, energiáikat feláldozó aktivisták embertelenül nehéz feltételek közepette voltak kénytelenek dolgozni, s ennek erkölcsi eredményét senki nem veheti el tőlük. Ma sajtótájékoztatón jelentették be az ellenzéki pártok és a gyűjtésben oroszlánrészt vállaló civilek a Kossuth téren az aláírásgyűjtés eredményét.
Nem egyszer hangsúlyoztuk már: a kaposvári helyi népszavazás negyvenszeresen nehezített akadálypálya, ha az országoshoz viszonyítjuk. Ehhez jön még a rigorózus ellenőrzés, ahol egy, mondjuk nehéz körülmények közt begyűjtött névnél egyetlen betű eltévesztése érvényteleníti egy polgár kinyilvánított szándékát, a bürokrácia nagyobb dicsőségére. Arról nem beszélve, hogy, míg a kezdeményezőknek harminc napjuk van az aláírások összegyűjtésére, addig a magasságos Hivatalnak negyvenöt nap adatik az ellenőrzésre.
Nem tudjuk, mennyi lesz ily módon az érvényes aláírás, ugyanis a törvény szerint az érvényességi küszöb, a 13.339-es szám elérésekor abbahagyják az ellenőrzést, és érvényesnek nyilvánítják a kezdeményezést. Ekkor a kaposvári közgyűlésnek kötelessége kiírni a népszavazást a következő közgyűlést követő harminc napon belül. Ez lehet egy sebtében összehívott rendkívüli vagy épp a szeptemberi is – kérdés, hogy
Szita polgármester az érvényesség megakadályozására, és a majd’ húszezer kaposvári polgár akaratának megfojtására
nagyon közeli, vagy távolabbi időpontot lát célszerűnek.
Jelenlegi információink szerint Szita ugyan pillanatnyilag illegalitásba vonult: kissé szokatlan az időpont, mert a városházáról származó információink szerint évtizedek óta augusztusban szokott szabadságra menni, most viszont előre hozta, hogy ne kelljen a Hír Tv, a Népszabadság, az RTL Klub és mások nyilatkozat-kérő megkereséseire válaszolni,
de visszavonatni a közgyűlés döntését a Homatechről, egyelőre esze ágában sincs.
Van néhány, a politológusok által rendszerint „ügyes húzásnak” nevezett aljasság, amit bevethet azért, hogy ne legyen érvényes a népszavazás: kiírhatják pl. augusztusra, amikor a szabadságolások miatt az amúgy is csökkentett létszámmal üzemelő Kaposvár fele távol van, vagy kiírhatja az október 2-i, kvótás-migráncsos országos népszavazás utánra, s azzal elérheti, hogy a kényelemszerető és politikautáló magyar polgárnak elege legyen a folytonos urnák elé rángatásból.
Valójában azonban fogalmazhatunk úgy: nincs is szükség erre, mivel már meg is volt ez a bizonyos népszavazás.
Ha tekintetbe vesszük – és ezt Pintér Attila (MSZP), a népszavazás kezdeményezője is hangsúlyozta a sajtótájékoztatón – hogy az aláírók szinte mindegyike azért állt a kezdeményezés mellé, mert NEM AKAR gumiégetőt, akkor egyszerű kiszámolni, hogy egy akár érvényes, akár érvénytelen népszavazás esetén a nemmel szavazók aránya bőven a szükséges 13.339 fölött lesz.
Sajtótájékoztató a Kossuth téren aláírások átadása előtt (ok, ez kicsit béna panorámaképnek, bocs’)
Az is tanulságos viszonyítási alap, hogy a 2014-es önkormányzati választásokon Kaposváron összesen ennél kevesebben, 18.447-en szavaztak, ez amúgy csak 34%, és nem ötven: ebből Szita Károly 11.986 szavazatot kapott. Tanulságos, hogy a Fidesz mennyire kénye-kedve szerint alakítja a demokratikus játékszabályokat: egy kulcsfontosságú, a település sorsét öt évre eldöntő polgármesteri választáson nincs érvényességi küszöb, mert nekik az a jó, ám egy népszavazási kezdeményezés, amely bármilyen részsikerhez juttathatná az ellenzéket, ötven százalékos részvételhez kötött.
Ráadásul, ha valaki csak saját tapasztalataira épít, akkor is pontosan látnia kell: Kaposváron nemhogy 53.355, de még negyvenezer választásra jogosult polgár sincs: a többiek csupán „papíron” kaposváriak. Pécstől Budapestig, Bécstől Londonig vagy épp Ausztráliáig futottak a pangás, a kilátástalanság, a nyomorúságos bérek, a mindent átszövő Fidesz-Szita maffiauralom – no meg a gumiégető-buliban megnyilvánuló önkény – elől.
Ugyanakkor az is biztos: ez az aláírásgyűjtésben összekovácsolódott csapat egyrészről komoly emberi-anyagi-erkölcsi erőforrásokat tudott megmozdítani, a végére szervezetté vált, megtalálta benne a helyét jobbikostól a politikasemleges civilen át a liberálisig mindenki, és képesek voltak intenzíven, hatékonyan egy irányba húzni. Ez már nem múlik el nyom nélkül, ahogy a sérelem sem.
Ma már az ügy kapcsán mindenki megtanulta a saját bőrén azt is, hogy a Kaposvár Most, a Kapos Extra miféle alávaló sötét gyülekezet, hogy a Kapos Tv-től kb. ugyanez várható, ám azt is, hogy pl. a Somogyi félre tudja tenni az igazodási kényszereit, ha egy valóban jó ügy mellé kell állni.
A következő menet azonban már egyértelműen Szita Károlyról fog szólni:
ha a végsőkig feszíti a népszavazás húrját, akkor egyrészt elárulja, hogy a Homatech bábja csupán: zsarolják valamivel, vagy olyan előnyök birtokába jut személyesen ő, amelyért érdemes felforgatni Kaposvár közéletét újabb hónapokra-évekre. Mert tizenkilencezer ember nem fog leállni, s akkor még nem számítottuk ide a szintén gőzerővel szerveződő városkörnyéket, és a tiltakozás más, radikálisabb formáit.
És ez eddig jórészt a gumiégetőről, a pirolízisről, koromról és olajról, tiszta levegőről és vegyészkedésről szólt. Mostantól viszont a politikáról fog szólni, és különösképpen róla, Szita Károlyról, aki semmibe vette közel húszezer kaposvári polgár akaratát.
H. I.
