Kell ez nekünk?
Finiséhez érkezett Kaposváron a gumihulladék-feldolgozó létesítése ellen indított népszavazási aláírásgyűjtő mozgalom: kilenc nap maradt abból a szűk harmincból, amelyet a törvény engedélyez a közel 13.500 támogató szignó összegyűjtésére. Nem titok, hogy most körülbelül tizenkétezernél tart az önzetlen és elszánt aktivista-hősök vállán nyugvó kampány, amelynek során házról házra, utcáról utcára járva szólítják meg a kaposváriakat, reggeltől estig, hétvégén, a sokszor agyforraló hőségben, vagy épp az aláírásgyűjtő standoknál győzködik a néha ijesztően tájékozatlanokat, akik közül többen szentül hitték, hogy a tervezett üzemben gumiőrleményt fognak készíteni játszóterek burkolatához…
„Sikerülnie kell…” hallani mind gyakrabban a résztvevőktől, s a Facebook is az egymást biztató posztokkal, hozzászólásokkal van teli. Igen, sikerülnie kell, mert túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az, amit Kaposvár és a városkörnyék népe néhány hónapja elkezdett, országos jelentőségű ügy. Többször szóltunk már arról: ahhoz képest, hogy mekkora feladat összegyűjteni egy országos népszavazáshoz a kétszázezer aláírást, ez a kaposvári vállalkozás, nem tévedés, NEGYVENSZER nehezebb! Arányaiban tízszer annyi aláírást kell összegyűjteni negyedannyi idő alatt. Ezt játssza a helyi hatalom demokrácia címén.
Mindeközben folyamatosan meg kell küzdeni az ide települni kívánó cég, a Homatech, a Fidesz, és a céget ide hívó Szita Károly polgármester irányítása alatt álló helyi sajtó megtévesztő, olykor göbbelsi mélységekbe süllyedő propagandájával, a hazugságokkal, az elhallgatott tények sokaságával.
Mélyen hallgatnak pl. arról, hogy 2016. április elsején úgy jelentették be a beruházást, hogy egy élő lelket sem kérdeztek meg! Az utolsó pillanatig gondosan titkolták a tervet, mint egy igazi összeesküvést, mely úgy került Kaposvárra, hogy Százhalombattáról ez év elején, mondhatni nemzeti összefogás keretében sikerült őket kiebrudalni.
A dunaszerdahelyi üzem a Google Maps képén. Épületes látvány.
Ha Százhalombattán, az ipari centrumban, az olajfinomító városában nincs keresnivalója a Homatechnek, mi dolga lenne Kaposváron, a Zselic zöld szívében, a Deseda és a városunkban hagyományosan működő élelmiszeripari üzemek közelében?
„Világszínvonalú”? Korántsem. Ez csupán a cég PR- és reklámszövegei állítják magukról, senki más.
A gumihulladékot feldolgozó vegyiüzem környezetvédelmi tanúsítványai tisztázatlanok, a cég még az általa büszkén lobogtatott Magyar Tudományos Akadémia-szakvélemény szerint is megnövelheti a környék levegőjének, talajának és ivóvíz-bázisának károsanyag-tartalmát, s az akadémiai állásfoglalás egyenesen úgy fogalmaz:
„Míg a pozitív hatások a telepített üzemtől távoli területeken, mondhatni globálisan jelennek meg, a pirolízis üzem esetleges negatív környezeti hatásai az üzem telephelyéhez közel, koncentráltan jelentkezhetnek úgy, hogy minden tekintetben megfelelnek az egészség- és környezetvédelmi előírásoknak. Idézet az MTA-szakvéleményből.”
Miért kellene a kaposváriaknak elviselni azt a bűzt, port, zajt, környezetterhelést, kamionforgalmat elviselni, amit évi harmincezer tonnányi gumihulladék feldolgozása jelent? Ez hetvenöt százaléka annak, ami egész Magyarországon képződik! Felmerül a kérdés: mivel hazánkban bőven van elégséges feldolgozó-kapacitás, netán külföldről kívánnak behozni gumihulladékot?
A hulladékkezelési piramis, a környezetvédelem alapszabálya. Jól látható, hogy a lerakás után a legkevésbé támogatott felhasználási forma az energetikai. A Homatech termékeinek kilencven százaléka, a gáz, olaj és szén energetikai felhasználásra kerülne – magyarul elégetnék.
Továbbá hallgatnak arról is, hogy az általuk alkalmazott eljárás, a pirolízis eredményeként létrejövő „termékek”, a pirolízis-, más néven bunkerolaj, a szénpor és az ipari gáz tisztítás, finomítás nélkül eladhatatlan: a Bátonyterenyén hasonló elven működő (kínai technológiájú) üzem egy éve áll, mert nem tudja értékesíteni az általa előállított energiahordozókat.
A pirolízis nyomán ugyanis döntő részben, kilencven százalékban olaj, gáz és korom jön létre. Ezeket pedig elégetik, s ez az Európai Unió által nem támogatott hulladékkezelési eljárás. Ezért is nevezhetjük nyugodtan gumiégetőnek az üzemet.
Hosszan sorolhatnánk még azokat az érveket, amelyeket itt, a KAPOS-T oldalain és máshol, széles körben a nyilvánosság elé kerültek az elmúlt hónapokban. Tudjuk azt is, hogy ma már a helyi hatalom, és személyesen Szita Károly polgármester is szívesen kihátrálna a kínos eset mögül, megrettenve attól az összefogástól, amely az ellenzék és a civil szféra közt létrejött a közös cél érdekében. Látványosan kerüli a témát, nem mutatkozik a Homatech embereivel, akik már csak zárt körű nyugdíjasklubokban adják elő magánszámaikat.
Különösen figyelemre méltó, hogy a városkörnyék településeinek lakói: Taszár, Sántos, Szentbalázs, Kaposhomok polgárai milyen odaadóan, aktívan és elszántan vesznek részt egy olyan aláírásgyűjtésben, amelynek ők – sajnos – nem lehetnek részesei. Nélkülük egészen biztosan nem sikerült volna.
Ugyanakkor azt se feledjük, hogy bárki nyugodtan aláírhat, azok után, hogy maga a kaposvári polgármester és a körzet országgyűlési képviselője, Gelencsér Attila is támogatta a népszavazási kezdeményezést, hiszen nincs szó sem többről, sem kevesebbről:
egyszerűen csak bízzuk az érintettekre, a kaposváriakra a döntést!
H. I.
