Szívatás, erőfitogtatás, pitiáner megtorlás rendel…
Kafkai-örkényi abszurd fordulatokban bővelkedő, szerteágazó történet eseményeit figyeljük már egy ideje, melyeknek mintegy a jelképévé vált az a két óriási, idomtalan virágtartó, amely a Noszlopy utcai vigalmi negyed egyik kávézójának teraszán terpeszkedik asztalok, székek, no meg vendégek helyett. Amolyan kővendégek ezek, mint ama bizonyos, aki Mozart Don Giovannijánál tette tiszteletét. Idestova már egy éve ott vannak, minthogy az üzemeltető és a terasz tulajdonosa, az önkormányzat közt folyamatos vita volt arról, hogy joga van-e a városnak megtagadni a bérbeadást. Utóbbi szerint igen, ám a jogi helyzet korántsem ilyen egyértelmű. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az egykori szomszéd, a Szicília étterem kapcsán elmérgesedett konfliktus miatt áll pitiáner, óvodai homokozóba illő bosszút Kaposvár nemes magisztrátusa.
Mély hallgatás övezte egészen mostanáig a helyi cselédmédiában is az esetet, ám most „megtört a jég”: a Kaposvár Most patent kis videoanyagban számolt be arról, hogy miért is pöffeszkedik a két kaspó a Noszlopy utca egyik hangulatos pontján olyan ellenszenves módon, ahogy pl. a szomszédos Erzsébet söröző teraszán a „Terasz Boy” néven ismert Pintér Rómeó fideszes önkormányzati képviselő, főállású Szita-kedvenc és barátai. (Róla, róluk még lesz szó.)
És csoda történt: találtak egy bajai illetőségű, valaha kaposvári fodrász hölgyet,
aki a Facebookon szóvá tette, hogy micsoda ostoba és primitív eljárás is ez: kitolás a városképpel, az üzemeltetővel, de főképp és elsősorban a vendégekkel. Ő és ismerősei kb. 35 hozzászólásban olykor igencsak keresetlen szavakkal kitárgyalták az esetet.
A Facebookon megjelent kép és néhány hozzászólás. Különös, mire nem mozdul rá a Kaposvár Most: egy több ezer tonnás természetkárosításról hetek óta hallgatnak, de, ha valaki megnyikkan a közösségi oldalon, előugrik a teljes városházi propaganda-apparátus teljes vértezetben.
Nos, erre ugrott akár Bagira, a fekete párduc a jó Róth-Balázsi Hunor, Kaposvár két lábon járó mikrofonállványa, aki sikeres riporterként már csinált vagy másfél millió forint mínuszt előző munkahelyének, a Somogy Tv-nek, s hervadhatatlan érdemei közt tartjuk számon: messziről jött balkáni gerleként rácsodálkozott arra, hogy lám, Kaposváron is emberek laknak.
A legkevésbé sem jellemző, hogy egy rövidke, jelentéktelen Facebook-diskurzusra így rámozduljon egy olyan városi médium, amelyről közismert, hogy városházi parancs nélkül akkor sem emelné fel a seggét, ha maga Jean-Claude Juncker EU-főmufti dörömbölne háromszázezer turbános migráns élén a város kapuján.
Nyilván ez is irányított dolog volt, akár a többi: a két városházi médiakápó, Szekeres Alán és Mágó Armand
elérkezettnek látták az időt, hogy rendet tegyenek a kaposvári fejekben kaspó-ügyben. A rövid, alig három és fél perces videóban dr. Kaposvölgyi Lívia, az önkormányzat vagyongazdálkodási irodájának vezetője ad elő egy kissé zavaros történetet arról, hogy a Noszlopy utca 6. szám alatti önkormányzati tulajdonú üzlethelyiség, amelyben korábban a Szicília étterem működött, ill. annak üzemeltetője, a SZIC Kft. hogyan halmozott fel több milliós tartozást. Ez teszi ki a rövid monológ háromnegyedét, melyet a „riporter” jó érzékkel hagy szabadon áradni, a világért meg nem akasztaná holmi kérdésekkel.
Igen ám, de a Centrál kávézó nem ott, hanem a szomszédos házban működik,
és sem az üzlethelyiség magánszemély tulajdonosának, sem a kávézót üzemeltető cégnek, a Kapos Sun Kft.-nek nincs köze egy másik önkormányzati üzlethelyiség kapcsán történtekhez – jogi értelemben egészen biztosan. Ezt dr. Kaposvölgyi Líviának tudnia kellene. Nyilván ezért is feszeng és forgolódik a videón, testbeszédével elárulva, hogy mennyire kínos neki mindez.
Kaposvölgyi tudatosan összemos két teljesen különböző dolgot: van a volt Szicília, és van a Centrál.
Nem ugyanaz az épület, más a tulajdonos, az ügyvezető és más a cég is – ellenőriztük a cégadatbázisban. A Centrált üzemeltető cégnek, a Kapos Sunnak nincs, és nem is volt semmiféle tartozása. Csak burkoltan célozgat arra az irodavezető hölgy, hogy „ugyanaz az üzleti kör” szerepel mindkét helyen. Ezért jogászkörökben még csak lesajnáló mosolyt sem kapna.
Csak a közérthetőség kedvéért képzeljük el, hogy a szomszéd faluba menő busz sofőrje ráförmed az egyik felszállóra: „Józsi, téged nem viszlek el, mert a sógorod a múltkor nem vett jegyet!” Nos, kb. ekkora jogérzékre vall, amit az önkormányzat már egy éve művel.
Információink szerint azért próbál ilyen pitiáner, óvodás módon bosszút állni a Centrál üzemeltetőjén Szita Károly,
ill. az uszályában tenyésző „üzletemberek”, mert hosszú idő óta fájt a foguk arra az üzlethelyiségre, amelyben a Szicília működött – vissza akarták szerezni az akkori bérlőtől. Ám ők szembe mertek szállni: amit tudtak, megpróbáltak, hogy talpon maradhassanak, de pl. a havi nettó közel negyedmillió forintra emelt bérleti díjat nem tudták kigazdálkodni.
Ma egy köztudomásúan Fidesz-közeli vendéglátóegység, az Erzsébet sörház
Kaposvölgyi Lívia, amint éppen összemossa a szezont a fazonnal. Ember legyen a talpán, aki ebből a monológból kihámozza a lényeget, de nyilván éppen ez a cél.
működik a Szicília helyén, ahol gyakran megfordul maga Szita Károly is. A mostani cég tudomásunk szerint vagy húszmillió forint pályázati pénzt kapott a helyiség átalakításához – most épp, kérdés, hogy mennyire szabályosan, egy sörfőzde épül az alagsorban – és mindösszesen havi ötvenezer forint (!) bérleti díjat fizetnek a városnak, szemben a korábbi negyedmillióval.
Akkor ki is a jó gazda, a közpénzek gondos sáfára?
Míg épült, Szita Károly többször, nagy hangon, számos tanú füle hallatára kérdezgette Pintér Rómeót: „Na, mikor lesz már kész a sörözőnk? Mikor megyünk már sörözni?” Vajon Pintér Rómeó miért számított olyan jól informáltnak Erzsébet-ügyben?
Kaposvölgyi Lívia szerint az önkormányzatnak nem kötelessége szerződni a Centrál-terasz bérbeadására: van ugyanis egy önkormányzati rendelet, mely szerint olyan vállalkozóval szemben, akinek tartozása van, mérlegelhetnek. Már ez is milyen: tehát a csókosok tartozhatnak,
mások meg, ha nem is tartoznak, rájuk lehet sütni a bélyeget, hogy „hozzájuk köthető üzleti kör”, oszt’ jónapot.
Úgy tudjuk, a cég – melynek, hangsúlyozzuk, semmi köze a korábbi Szicília ügyeihez – hiába kéri már egy éve, hogy hadd vehesse bérbe a teraszt, az önkormányzat mindenféle zavaros indokokkal, időhúzással él, vagy egyszerűen nem is válaszol. Előre kifizetnék a havi – figyelem – huszonnyolcezer forint bérleti díjat, csak már vinnék el onnan a nyomorult kaspóikat.
Nem, nincs alku. Az önkormányzat ugyanis – Kaposvölgyi Lívia szavai szerint „fél attól, hogy hasonló helyzet fog kialakulni” mint a Szicília esetében, s elesnek havi kevesebb, mint harmincezer forinttól.
Körülbelül kétszáz történetünk van arról, hogy Szita Károly keze nyomán hány milliárd forint közpénz ment ebek harmincadjára:
melyikkel kezdjük: jégcsarnok, mond valamit? Vagy kérdezzük meg, hová lett az a négyszáz millió forint, amelyért megterveztettek teljesen feleslegesen egy intermodális központot, amelyet végül máshol, más formában újra kellett tervezni?
És hány milliót tetszettek elbokázni elbukott perekre, ügyvédekre? Soroljuk? Mennyibe kerül a csicska-médiahadsereg? Hány hónap teraszbérlet jönne ki ebből?
És Kaposváron ki lehet állni és le lehet adni a világ legképmutatóbb, legálszentebb szövegét arról, hogy „az önkormányzat közpénzekkel gazdálkodik”, és azokra vigyázni kell.
Mind a huszonnyolcezer forintra, mely épp a kaspók miatt nem folyik be a kasszába.
És ez még nem minden, hátra van a legabszurdabb csavar: tavasszal, mikor a Virágos Városok verseny zsűrije a kaposvári utcákat járta, két közterületes kopogtatott a kávézóban: jöttek tolmácsolni a városi főépítész kérését, hogy ugyan már húzzák fel a kaspók fölül az árnyékolókat (amelyeket a cég a saját költségén szereltetett fel több százezerért), arra az időre, amíg a nemzetközi zsűri főkertészei itt járkálnak, mert mit szólnak majd, hogy szegény növények napfény híján senyvednek…
Aztán, ha a zsűri elment, visszaengedhetik, s tőlük meg is rohadhat az a félig száradt kóró a „virágok városában…”
Ez olyan, mintha a hóhér megkérné az elítéltet: tegyen már meg annyit, hogy megköti azt a hurkot a nyakán magának, ha már itt van.
Nos, úgy gondoljuk, pontosan ezért tart itt ez a város.
H. I.
