…és saját szövegével bizonyítja, hogy milyen fontos hely is az iskola
Miután országosan és helyben egyaránt a vártnál nagyságrendekkel impozánsabbra sikerült az esemény, kötelező lett a kormánypárti sajtóban megugatni a közoktatási viszonyok tarthatatlansága miatt tüntetőket. Várható volt ez a NER-propaganda kaposvári különítményeseitől is, s az sem hatott a meglepetés erejével, hogy a szerencsés Nyári László lett, a Kaposvár Most épp ilyen esetekre tartott udvari bolondja. Szekeres-Marno főszerkesztő már túlságosan nyeregben érzi magát, s nem hajlandó ekkora hülyét csinálni magából. Miután többen tőlünk kérdezték, hogy ki ez a Nyári, arról is ejtünk pár szót, és persze – ha már iskola meg oktatás – a szöveg minőségéről is megemlékeznénk.
Volt nekünk egy amolyan kamaszkori haver-félénk a rettenetesen rég elmúlt
huszadik században, annak sem a legvégén, a Lapaj. Nem a híres dudás, persze minden Lapaj onnan kapta a becenevét, lévén kötelező olvasmány. Egyszerű gyerek volt, olyan Kósa Lajos-féle, de élt benne némi nyitottság a szellemvilág felé. Ennek egy akkoriban szokásos házibulin, éjfél után adta nagyon is egyértelmű tanújelét: miközben mi, többiek a lakás egy-egy diszkrétebb sarkában folytattunk csendes küzdelmet cipzárakkal, melltartókapcsokkal, önvédelmi harisnyanadrágokkal, Lapaj a szoba közepén aludt egyedül. Ám egyszer csak felült, derékszögben, mint Murnau Nosferatuja, és plafonnak emelt arccal, csukott szemmel felkiáltott:
„Az elvont művészeteket is meg kell érteni!”
…majd hanyatt vágta magát, és aludt tovább. Másnap semmire sem emlékezett. Nos, talán ezzel a történettel lehetne jellemezni Nyári Lászlót, annál is inkább, mert szegény Lapaj tragikusan rövid élete vége felé hozzá hasonló hardcore fideszes lett: vágyakozik valami elérhetetlen felé, s közben pótcselekszik: a Kaposvár Most sok baromságot megélt olvasóinak előadja, hogy micsoda művelt szuperentellektüel is ő, miféle könyveket olvas rakásra, s mellesleg, mintha valóban járt volna a tüntetésen, „élményszerűen”, az olvasókat megtévesztve beszámol róla, milyen bunkók is a mai diákok, s úgy általában a fiatalok, ilyeneket adva a szájukba:
„Hogy hogy miért, a tanárok fizetéséért te gyökér…”
Betűhíven idéztük, alá is húzza mindjárt a Word nyelvhelyességi tanácsadója: vagy „hogyhogy” esetleg „hogy-hogy”, plusz vesszőhiba, szóval ennyit tud egy állítólagos „költő, író, újságíró”. Silány művészkedésbe burkolt sunyi propaganda.
Nyári László tanár-diák tüntetés-ellenes irodalmiaskodásba csomagolt cikkének címfeje a Kaposvár Moston
Nyári kétségkívül megrendelésre készült izzadmányának alapvetése
tehát az volna, hogy a bálványok idejük leteltével maguktól ledőlnek, nem érdemes siettetni bukásukat. Nyilván így gondolta ezt Petőfi Sándor és a márciusi ifjak, azok, akik ötvenhatban konkrétan ledöntöttek egy Sztálin nevű bálványt a talapzatáról, s persze azok, akik nyolcvankilenc előtt bármit is tettek a pártállami rendszer felszámolásáért. Ők mind úgy gondolták, nem fogják kivárni defetista-fatalista hatalomsegg-nyalók módjára a bálványok esetleg évszázadok múlva esedékes spontán ledőlését.
Szánalmas, sznob majomkodás ez csupán, mint minden Nyári-szöveg:
a két idézett alkotó, Nietzsche és Golding gondolatai köszönő viszonyban sincsenek a kifejteni vágyott tartalommal. És miután közismert, hogy a mostani tüntetésen részt vevők amúgy semmiféle forradalmat nem akartak csinálni, csupán kinyilvánították akaratukat egy kérdésben, az egész érvelés hamis alapokra épül. Demonstrálni jogokért évezredek óta szokás a legkülönbözőbb társadalmakban: ez még távolról sem jelent forradalmat. Nyári aljassága leginkább annak sugalmazásában érhető tetten, hogy a fiatalok részvételét a demonstrációban valamiféle tragikus végkifejlettel kapcsolja össze: ezek az ő megfogalmazásában a keresetlen bumfordisággal fogalmazó, butácska, önálló akarat nélküli gyerekek azzal, hogy részt vesznek a tüntetésen, gonosz, sötét erők karmai közé kerültek.
Ezek volnának a démonizált tanárok és persze szokás szerint a politikai ellenzék.
Nos, aki ezt képes kiolvasni William Golding: A legyek ura című klasszikusából, az, ahogy a Kaposvár Szolgálatáért érdeméremmel kitüntetett Nyári Lászlótól már megszokhattuk, bármilyen, az olvasók, Kaposvár, s nem mellesleg a magyar nyelv és az irodalom ellen elkövetett aljasságokra is képes.
H. I.
Ezeket olvasta már? Ezúttal kicsit bővebben merítünk a KAPOS-T Nyári László viselt dolgaival foglalkozó cikkeiből:
Igazságszolgáltatás: végrehajtói zár alatt a 74nullanulla szerkesztőség teljes berendezése!
Újabb erkölcsi mélység-rekord a Kaposvár Mostnál: kamunak állítják be a Gruevszki-ügyet
Elszólta magát a csipetcsapat: milyen tulajdonosi kör is áll a 74nullanulla mögött?
Átkok, szitkok, és a mindent átszövő tudatlanság: Kaposvár Most-bloggerek az olimpiáról
A menekültügy szennyes hordaléka: akcióban a kaposvári „írástudók”
