Szavak a keleti szélben: nyílt levél Kaposvár polgármesterének

Újra fellángol a vállalkozók és a városháza közti háború?

A héten, 15-én jelent meg a Somogyi Hírlap hirdetési mellékletében, mely jókora adag, már-már gúnynak ható eufemizmustól áthatva a „Grátisz” nevet viseli, egy „nyílt levél”, melyet a Kanizsai utcai-SÁÉV telepi vállalkozók írtak Szita Károly polgármesternek, mondhatni, mint utolsó figyelmeztetést, finomabban felhívást tarthatatlan helyzetükre. Főleg az egyenlő elbánást hiányolják, hisz az itt működő szép számú cég mindegyike – a levél szerint – jelentős befizetője Kaposvár költségvetésének, ám a közjavakból nem részesülnek eszerint: jó részüknél közműves vízellátás sincs, a csatornázás pedig – bár Kaposvár állítólag száz százalékban csatornázott – ezen a területen teljesen hiányzik, s ennek pótlása – az évtizedek óta befizetett adók ellenértékeként – az önkormányzat kötelessége lenne. Szita pályázati pénzekről beszél, és persze hárít, s az sem kizárt, hogy – mint rendesen ilyenkor – bosszút forral.

Úgy tűnik, a magyar betegség, a széthúzás még egy ilyen jelentéktelen kis városban is képes tartósan gyökeret verni: ahogy mostanában Orbán és a nyomában járó siserahad is egyfolytában Keletet, Azerbajdzsánt, Kazahsztánt, Törökországot dicsőíti, és ócsárolja a szerintük „hanyatló” Nyugatot, úgy Kaposváron is a keleti ipartelep a favorit, ott vannak a jó, a polgármesterbarát cégek, melyeknek minden jár, és nyugaton, pl. a volt SÁÉV-telepen csupa megvetésre méltó pária működik, akiktől még a vezetékes vizet és a ma már alapfeltételnek számító közműveket is sajnálják, no meg a tisztességes utakat, melyeket a levél szerint maguk javítgatnak, hogy egyáltalán használható legyen.

A keleti ipartelepen ezzel szemben nemrég adták át az újraaszfaltozott Kenyérgyár utcát és az Izzó utcai kamionparkolót, mely a Somogyi tudósítása szerint az itt működő cégek vezetőinek „kérésére” történt, persze e körbe tartozik az éppenséggel a város legnyugatibb részén fekvő Luckympex nevű céghez vezető út, a Kőhárs utca újraburkolása is, Kaposvár Újmajor nevű szegletében. Mindezeket persze állami pénzből, a hangzatos nevű Bereck Sándor nevét viselő program keretében.

Csak Szita Károly elé kellett járulni, és alázatosan megkérlelni őtet.

Persze nem mindegy, hogy ki az, aki mindezt teszi: nyilván a legkevésbé sem titok, hogy a SÁÉV-telep nagy része Király Gyula vállalkozóé, aki több alkalommal is tengelyt akasztott már Szitával. Ismeretes, hogy ő építtette s nagyrészt ma is ő a tulajdonosa a Kossuth téri „gyászháznak”, melyről mi is megemlékeztünk. Az ügy hátterében talán az addig, s azóta is legélesebb ilyen konfliktus húzódott meg – nyilván anyagi természetű – melyet jól érzékeltet, hogy hiteles források szerint valóban el is készült az a fekete márványtábla, melyre azt vésették, hogy „ebben a városban élt és dolgozott Krakus Péter, III/II-es ügynök”, s melyet ennek a háznak a falára kívántak feltenni.

A tábla végül nem került fel – nyilván megvan valahol – és a Király melletti két társtulajdonos egyike, Kalmár Tibor tönkrement, a másik, Murányi Ferenc pedig kiszállt. Király akkor megegyezett Szitával, s a ház gépkocsival ma – komoly anyagi áldozatok árán – egy, a Teleki utca alatt átvezető alagúton közelíthető meg, a városháza mélygarázsából, melyet ezért nyilvános parkolóvá kellett minősíttetni.

Király néhány év múlva ismét szembekerült a városházával, mikor 2012 elején Szita és a közgyűlés úgy döntött, hogy brutálisan, kettő, ill. egyes esetekben négyszeresére emeli a nem lakás céljára szolgáló ingatlanok adóját, s erre a helyi ingatlantulajdonos vállalkozók korábban soha nem látott szervezkedéssel és tiltakozással reagáltak. A közös megmozdulás, a frissen alakult Kaposvári Cégszövetség egyik vezéralakja Király Gyula volt. Az ingatlanadó megmaradt, s Király másodszor tapasztalhatta meg, hogy Szita ereje igazából a hozzá hű médiában van, mikor lejárató „médiatartalmak” sora látott napvilágot róluk, életmódjukról, gazdagságukról, s különösen arról, hogy, miután úgymond Kaposváron nem jártak sikerrel, Pécsen próbálják folytatni a – Kaposvár Most szerint – „balhét”, s persze napnál világosabb volt – legalábbis a helyi jobboldali csicskamédia szerint – hogy mindannyian „MSZP-közeliek”, és a Budapestről, a Jókai utcai pártközpontból kapják az utasításokat.

Nyilván nem múltak el nyom nélkül ezek a sérelmek, s az alaptermészete szerint pitiáner és bosszúálló Szita Károlytól nem is volt más várható, mint, hogy igyekszik megalázni, űzni, hajtani, levegőhöz sem engedni a vele szembeszegülőket. Így volt ez a Toldi Gimnázium esetében, a színháznál, s száz más alkalommal, mikor valaki veszélyeztette a hatalmát, vagy megkérdőjelezte teljesen önkényes, bárki meghallgatása nélkül hozott döntéseit.

Hiába hivatkoznak ezek a cégek arra, hogy 415 kaposvári munkavállalót foglalkoztatnak, hogy 25 év alatt több milliárd forintnyi adót fizettek be a város költségvetésébe, s hiába tesznek javaslatot egy felzárkóztató tervre az elkövetkező két és fél évre, ma már egy tájékozottabb kaposvári óvodás is tudja: itt a hatalomról van szó. Most, hogy a Fidesz ereje fogytán, hibát hibára halmoznak, szégyenletes dolgokat szánalmasakra – lásd: plakátügy – Szita nem engedheti meg magának, hogy gyengeséget mutasson.

És ezért kötött ki Király Gyula levele itt, méltó helyén, vagyis a konyhai szemetesvödör alján, ahová hétfőnként a „Grátisz”, csütürtökönként pedig a Kapos Extra kerül. Nyilván megpróbálta közzétetetni úgy, ahogy komoly közéleti szereplők, jelentős respekttel rendelkező cégtulajdonosok a nyilvánosságnak szánt tartalmakat szokták: felhívják főszerkesztő ismerősüket, hogy „volna itt egy téma”. És megjelenik egy kisebb riport képekkel és kellő hangsúlyokkal. Ám Kaposvár nem szokványos hely: itt úgy folytatódott a történet, hogy a főszerkesztő felhívta a polgármestert, vagy, ami még rosszabb, talán a városháza sajtósát (bár lehet, hogy „sajtos”, „sajátos”, vagy „sajnos” volt, valójában mindegy), s azt a választ kapta: „Király Gyula – ellentétben a sötétséggel – nem a mi barátunk!” A főszerkesztő haptákba vágta magát, és átirányította a nagy műgonddal fogalmazott, ám ettől még mélységesen amatőr irományt a legalsó grádicsra, a Grátiszba. Hogy miért nevezzük amatőrnek? Nos, látott már valaki olyan épkézláb nyílt levelet, melynek címe az, hogy „Tisztelt Polgármester Úr?” És olyat, melyben a végső érv az, hogy a „türelmünk kezd elfogyni”?

Két kardcsörtető handabandázást követő csúnya kudarc után itt a harmadik: nyilván nem is válaszol Szita minderre, de, ha igen, sok köszönet nem lesz benne, borítékoljuk. A Fidesz-világban minden, a fejlesztéspolitika is a hatalomról szól: baráti cégek kapnak infrastruktúrát, utat, kedvezményeket, nyernek pályázatokat, cserébe elvárjuk, hogy támogassák a népszerűségünket szolgáló sportegyesületeket, s ami a legújabb: hirdetésekkel támogassák a Fideszt támogató baráti médiát. Utóbbiról, hogy ezt konkrétan szorgalmazza a városháza, egyre több információ „szivárog” hozzánk.

Uraim, és kaposvári nagyvállalkozók: itt lenne az ideje néhány dolgot alaposan átgondolni. Például, hogy Szita Károly és a Fidesz ellen nem lehet gyermeteg eszközökkel: Krakus emléktáblákkal, gyászzászlókkal, nyílt levélkékkel fellépni. Aztán itt volna a média kérdése: Amíg a teljes – figyelem: a teljes! – média a Fidesz kezében van Kaposváron, felesleges és meddő minden próbálkozás. Annak pedig, aki a média működésének alapfogalmaival nincs tisztában, s hagyja magát lehúzni a Grátisz szintjére, nem kéne olyan rettentően okosnak képzelnie magát, s azt hinnie, hogy, miután tud fogalmazni, így nem szorul hozzáértők segítségére vagy tanácsukra. Legyen erős: fogalmazni sem tud.

És persze nem kellett volna megkötnie mindenkinek az első adandó alkalommal a maga kis különalkuját azzal a hatalommal, melyről pontosan tudni lehet, hogy lelkiismeretlen, romlott és cinikus szószegő, csak az erőből, a szervezettségből és a következetes, határozott fellépésből ért. És ne tessék azzal jönni, hogy „eladok mindent, és lelépek innen”, mert Kaposváron nem lehet eladni semmit: ma legfeljebb fele ennyi lakója lenne a városnak, ha jó áron eladhatóak lennének az ingatlanok, s persze bármi, ami helyhez kötött.

Következetesebbnek és kitartóbbnak kellett vona lennie annak az ígéretes vállalkozói szerveződésnek, mely kimozdíthatta volna Kaposvár politikai életét abból a mély gödörből, amelyben húsz éve gubbaszt, egyre magára hagyottabban, egyre reménytelenbbül. És azt a hajót is hagyták elmenni.

Akkor pedig tessék beállni a sorba. Azt azonban soha ne feledje, hogy hosszabb távon a barátok azt kapják jutalmul, amit az ellenségek büntetésül.

H. I.