Időközi közmeghallgatás süket füleknek
Az itt következő cikk annyiban rendhagyó, hogy – többek óhaja szerint – kevés szöveg lesz hozzá, ám annál több a kép. Vannak, akik csupán ebből űznek sportot, és előszeretettel fényképezik a csillagos eget, a Desedát, kisebb és nagyobb állatokat, a sétálóutcát karácsonyi fényben, s hasonlókat, s azt hiszik, hogy csináltak valamit. Ez utóbbit amúgy elég sokan gondolják – ezúttal nem vennénk el a kedvüket, csupán a képek segítségével szólnánk néhány apróságról, amelyekben közös, hogy többségük nem újkeletű. Valaki(k), valahol már az adott képeken létező visszásságokról szóltak, de a városházának úgy tűnik, azért van tornya, hogy Illetékes Elvtárs a lehető legmagasabbról sz@rhassa le azokat, a „meghosszabbítjuk Bicskéig” orbáni elv alapján. Hogy valami szórakoztató is legyen a dologban, olvasóinkra bíznánk az értelmezést.
Annyit segítünk, hogy a legkevésbé sem esztétikai jellegű kifogásaink vannak,
azokat eltettük a soha el nem jövő jobb időkre. Azt is tudjuk, hogy a város, bármilyen statisztikai szempont szerint is nézzük, a megyei jogúak közül rendre az utolsó ötödben végez – ehhez talán az itt következő képeknek is van némi köze.
Kaposvár, Fő utca, Telenor üzlet.
Az is közös bennük, hogy szinte biztosan nem, vagy nem elsősorban pénzkérdésről van szó, és, ahogy említettük, többségük miatt „szólva lett” szép somogyiasan, s persze az is, hogy mi legalábbis, az önkormányzat felelősségét látjuk.
Nem egyforma fajsúlyúak persze sem látványra, sem az általuk esetleg kiváltott indulatra sem a képek, hiszen – éppúgy mint bárhol az országban – Kaposváron sem túlzottan jellemző a szolidaritás.
A más baja, nem a mi utcánkban van, kit érdekel.
Lépcsőlejárat a megyeháza és az Anker-ház között.
Betegség, fogyatékosság miatt nehézségekkel küzdő embertársainknak nyilván jólesne egy-egy olyan gesztus, amelyben az elfogadás, a segítség bármilyen apró jelével is találkoznának.
Ezredév utca esti fényben.
Néha a bürokratikus szemlélet, az érzéketlenség dominál, máskor csupán a szakmai hozzáértés hiányzik.
Kaposvár, Somssich Pál utca.
Aztán van, amikor messziről bűzlik, hogy itt bizony valakinek a személyes érdeke előbbre való volt a közösségénél.
A Kaposi Mór Oktató Kórház főbejárata
Ennél az egy képnél segítünk: nemrég egy kedves, idős hölgy panaszolta el nekünk,
hogy a Kaposi Mór kórházban, ahol egészségi állapota miatt rendszeresen meg kell jelennie, a főbejárat automata ajtaja szabályosan elgázolta, olyan erővel, hogy csak a biztonsági őr segítségével tudott felkelni a padlóról. Az őr úr megvigasztalta, hogy nem ő az első, aki így járt.
Van sajnos, ahol már halálos baleset is volt egy másik képen látható helyzetből, és ez sem bírta annyira érdekelni a városvezetést, hogy tegyen valamit.
Buszmegálló, Fő utca.
Van persze, ami egyszerűen vicc: ezerszer megígérték, aztán úgy maradt.
Kossuth Lajos utca, nyugdíjbiztosító. A távolban egy (két) fehér felfestés: rokkantparkoló.
Ha esetleg – nem nagyon hinnénk – valami nem esik le másodikra, vagy harmadikra sem, erre találták ki a Facebookot: tessék bátran kérdezni, biztosan akad, aki válaszol. A „látom, de mi ezzel a probléma?” -típusú kérdésekre is szívesen.
És persze szeretettel várjuk olvasóink hasonló képeit: néhány száz hasonlót biztosan lehet készíteni a városban.
H. I.
