Az ellenzéki mandátum-ügy utórezgései
Mint már annyiszor, „levelet hozott a posta”, pontosabban a guerrillamail, melynek anonimitáshoz ragaszkodó írója nehezményezi, hogy Bereczki Dávidot, aki immár a Momentum teljes jogú kaposvári önkormányzati képviselője, sőt: egyetlen ellenzéki bizottsági elnöke, mi, úgymond „felmentettük” az ügyben, pedig a levélíró szerint ő volt, aki az ellenzéki összefogást „belülről robbantotta szét”. Érthető, hogy Kaposvár ellenzéki érzelmű polgárai nagyon nehezen dolgozzák fel a történteket, amelynek végkifejlete egy esetleges tisztes vereségnél sokkal megalázóbb, és a régi baloldal híveinek fájóbb lett. Ez azonban nem ok arra, hogy megint – magyar szokás szerint – valódi okok helyett bűnbakkereséssel töltsük a következő éveket.
Íme, a levél, teljes terjedelmében:
Bereczki Dávid nem robbantotta ki az első helyről Pintér Attilát. Már korábban eldőlt: fontos szempont lesz, hogy melyik párt hogyan szerepelt az EP-választáson.
Mindössze néhány megjegyzést fűznénk hozzá kivételesen:
először is nem állja meg a helyét a levélíró által sugalmazott részrehajlás, melyet nekünk tulajdonít: jó néhányszor írtunk Bereczki Dávidról. Például bőségesen beszámoltunk arról, hogyan zsarolta meg az összefogás többi pártját a Momentum esetleges önálló indulásával – ez talán elkerülte a figyelmét.
Továbbá nem Bereczki meghatalmazás-visszavonása „robbantotta ki a lista első helyéről Pintér Attilát”, hanem egyrészt a tény, hogy az MSZP a harmadik helyen végzett az EP-választáson az ellenzékiek közt. Ugyanakkor a Jobbik e logika szerint indokolatlanul igényelte magának a harmadik helyet, ahogyan Felder Frigyes is a negyediket. (A városban első volt a DK 21.36 százalékkal, második a Momentum 8.96, harmadik az MSZP 6.50, 4. a Jobbik 6.25, utolsó az LMP 2.31-gyel.)
Másrészt a dolog azon a kínkeservesen kiizzadott megállapodáson múlt,
mely alapján végül Horváth Ákos és Fejes István léptek a lista élére (így került mindenki kettővel hátrébb), azzal, hogy a mandátumukat majd visszaadják, és azok lépnek majd előbbre, akik a legjobban szerepeltek egyéniben és/vagy pártjuk az EP-választáson.
Eme logika, és a közmegegyezésen alapuló, a jelölő szervezetek vezetőinek részvételével lebonyolított szavazás eredménye alapján Pintér Attilának mindenképpen bejutó helyen kellett volna lennie. Ráadásul mindkét szempont szerint,
ugyanis ő érte el a legmagasabb, 44,44%-ot egyéniben az ellenzékiek közül.
Nem nagyon vitatkoznánk azokkal a jelzőkkel, ill. minősítésekkel, amelyekkel a levélíró Bereczki Dávidot illeti – előfordult, hogy hasonlóan fogalmaztunk. Az viszont, hogy a Fidesz közgyűlési inszinuációjával szemben mellé álltunk, természetes: ott, abban a helyzetben ordenáré dolog volt beléfojtani a szót Szita Károly részéről.
Ám a lista-ügyben kisebb részben a Jobbiknak, döntően pedig az LMP-nek, ill. személyesen Felder Frigyesnek volna miről elszámolni,
szigorúan aszerint, ki mennyire tartotta magát a megállapodáshoz.
Zárójelben a végére: egyrészt hangozzék bármilyen szerénytelennek, de, ha valaki a 2019-es kaposvári önkormányzati választásról bármikor, akár a távoli jövőben hiteles információkhoz akar jutni, nem hinnénk, hogy sokra menne a Somogyival, a Kaposvár Mosttal, a Kapos Tv-vel, ahogyan a Népszavával sem, de különösen a kpsvr-től intenénk óva az illetőt.
Kedves levélírónk azzal zárja írását: „...érdemes lenne ezt a történetet az első pillanattól az utolsóig feltárni”. Megtörtént: aki tényleg egészében és összefüggéseiben kíváncsi a történtekre, annak a ma, vagyis január 8-án megjelenő nyomtatott Magyar Narancsot ajánljuk a figyelmébe: hosszú elemzésben számolunk be mindenről. Értő olvasást kívánunk hozzá, mert – sokadszor írjuk le – őszinte szembenézés nélkül nem fog menni.
H. I.
