Önkény, cinizmus, gengsztertempó, avagy közterületfoglalás polgármesteri segítséggel

Egy magára maradt polgár harca a hatalommal – Frissítés!

Képzeljük el, hogy valaki egy nem túl eseménydús, álmos délutánon bekopog a városházán a polgármesteri irodába, és így szól a bóbiskoló Szita Károlyhoz: „Szia uram, figyejjé’ má’, van itt lenn a tér közepén az körforma kis placc, amibű’ úgy bugybókázik nyáron a vasszer! Na, aztat én megvenném.” Több se kell az ismert univerzum legnemesebb lelkű polgármesterének, kupecmódra beleköp a tenyerébe, paroláznak: „Semmi gond, tesó: seperc alatt átminősíttetem a közgyűléssel, perkálsz egy kis aprót, aztán hozhatod is a Cseri útról a koszlott kanapét, saját placcotokon üldögélhettek a családdal Európa legszebb főterén, a lábmosás benne van az árban!”

Az agyrémnek tűnő történet, ha nem is a Kossuth térrel, de maga

a mélységesen lehangoló kaposvári valóság: tényleg megtörtént, hogy a kaposvári közgyűlés Szita Károly előterjesztésére egy létező, használatban lévő közterületet átminősített értékesíthető ingatlanná, és eladta néhány érdekeltnek úgy, hogy egy másik, kárvallott szomszédot ezáltal szabályosan elvágott a közterülettől.

Élesebb szemű, jobb emlékezőtehetséggel megáldott/megvert olvasóink nyilván azonnal felfedezték, hogy egy, általunk korábban már áttárgyalt ügyről van szó, itt olvashattak róla részletesen:

Kaposvár főépítésze saját javára, szomszédja kárára módosíttatta a város rendezési tervét

Tehát a Cseri-tetőn lévő „káderdűlő” egyik közterületéről, a Kenese térről

van szó, egy zsákutcáról, amelynek végéről három ingatlanba lehetett kényelmesen, szabályosan bejutni:

 

A tett helyszíne: a Kenese tér zsákutca, melynek végéről eredetileg három ingatlanra lehetett bejutni. Az utcát a piros téglalappal jelzett mértékben megrövidítették, így a bal oldali ingatlan nyíllal jelzett kapubejáróját elvágták a közterülettől. A telken épület is van, melyet annak idején ebből az előterjesztéshez mellékelt helyszínrajzból “kifelejtettek” – itt a tömör piros téglalap jelzi. Az egzotikus alaprajzú épület az L. házaspáré.

 

Az egyik érintett a három közül az az építész házaspár, melynek nőtagja,

L. Balogh Krisztina az ügylet idején, még 2016-17-ben Kaposvár főépítésze volt, férje, L. Ferenc pedig annak az építészirodának a fő tulajdonosa, amely a feleség főépítészsége idején többszáz millió forintos megbízást kapott a kaposvári önkormányzattól. Ketten, a mellettük lévő üres telek gazdájával – s persze az önkormányzat hathatós segítségével – úgy foglalták el a zsákutca végét, hogy a harmadik ingatlan tulajdonosa – elvileg és jogilag – nem tudja megközelíteni a saját kapubejáróját, miután szolgalmi joga sincs – ez látható a fenti helyszínrajzon.

Egyszerűen: az önkormányzat a hatalmával a legdurvább módon visszaélve

korlátozta egy ingatlantulajdonos polgár tulajdonához való jogát ráadásul úgy, hogy másokat a rovására előnyös helyzetbe hozott.

A korábbi cikkben szóltunk arról is, hogy a kárvallott ingatlantulajdonos hiába fordult bírósághoz: a helyi törvényszék saját magát nem tartotta illetékesnek az ügyben, továbbította a Kúriához. A Kúria viszont elutasította a beadványt, mert hozzájuk ilyen ügyben nem fordulhat magánszemély. A Somogy Megyei Kormányhivatal viszont, mint „a jogállamiság legfőbb helyi őre”, nem tette meg azt a szívességet, hogy normakontrollért folyamodjon a Kúriához.

A kör, a cinizmus, önkény és gátlástalanság köre ezzel bezárult.

A kérdést talán fel sem kéne tennünk: mit jelent Szita Károly és a testhajlataiban tenyészők számára az a fogalom, hogy KÖZJÓ? Az önkormányzatnak ugyanis, amikor egy cél érdekében döntést hoz, egyedül ezt, a nagybetűs KÖZJÓT kéne szem előtt tartania: az, hogy egy darab közterületet átminősít, és azt egy/két polgár előnyére, egy másiknak súlyos érdeksérelmet okozva

magánterületté nyilvánítja, eladja, azzal a KÖZ JAVÁT SZOLGÁLTA?

Ami igazán irritáló, egyben szánalmas az egész cirkuszban, az a mérhetetlen pitiánerség. Az, hogy Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatát, a Kormányhivatalt, a bíróságot, a Kúriát csatasorba lehet állítani sz@ros pár négyzetméternyi parkoló miatt, csupán azért – a kárvallott panaszos egyik beadványát idézve – mert szomszédai lusták voltak kinyitni a kertkaput, hogy beparkoljanak a saját területükre, és

kényelmesebb nekik a zsákutca végét használni parkolónak.

Panaszosunk végül, látva, hogy a mintaszerű magyar jogállamiság által nyújtott eszközök elfogytak, kérelmet nyújtott be Szita Károly polgármesternek, hogy az önkormányzat vásárolja vissza a szóban forgó közterületet. Mondanunk sem kell, hogy Szita a kérést elutasította.

Kárvallott polgárunk ezenkívül – vesztére – még tavaly megkeresett

néhány önkormányzati képviselőt is, hátha tőlük támogatást kaphat, de csalódnia kellett: a felkeresett „ellenzékiektől”, Bereczki Dávidtól, Felder Frigyestől és Nadrai Norberttől némi együttérzésen és biztatáson kívül érdemi segítséget nem kapott. Nem vitték az ügyet a közgyűlés elé, nem próbáltak személyesen eljárni sem a városházán, sem a kormányhivatalnál, viszont intenzíven sajnálkoztak.

Még tanulságosabb az egy szem felkeresett fideszes képviselő, Perlaki József

esete, aki a panaszos szerint „személyesen állapította meg az utca átalakításának alaptörvény sértő voltát, és ennek Szita Károly felé való továbbítását”, ám, miután ez vélhetően megtörtént, Perlaki többé nem vette fel neki a telefont, az emailjeire pedig nem válaszolt. Hiába, első ciklusát töltő nyeretlen kétéves – szó szerint – azt hitte szegény, hogy neki nem csak az a dolga, hogy engedelmeskedjen Szita Károly parancsainak, meg, hogy megugassa néha a „kaposvári baloldalt”, hanem segíthet a körzetébe tartozó polgárok ügyes-bajos dolgaiban is. Nos, tévedett ő már ennél nagyobbat is.

Azért arra a jelenetre befizettünk volna, mikor okvetetlenkedése miatt Szita leordította a fejét…

Nos, ha valaki úgy gondolja, hogy kihasítana egy számára szimpatikus kis parcellát Kaposvár közterületéből, amely amúgy Kaposvár lakóinak közlekedésére, tulajdonuk szabad megközelítésére szolgál, forduljon bizalommal Szita Károlyhoz. Ha ezzel még egy kevésbé szimpatikus szomszédot is el tud lehetetleníteni, az külön előny. A Fidesz Vlagyimir Putyin-i mintára kiépített jogállama minden segítséget megad ehhez, emlőin kinevelődött politikusai szintúgy.

H. I.

Címképünkön a mostani állapot. Az Átlátszó cikkében egy régi, Google Maps-képet használtunk: most jól látszik, hogy az épületet a panaszos felújította, kerítést, kaput épített, s a kép kedvéért odaállt gépkocsijával, de a pirossal jelzett rész már az önkormányzat által eladott magánterület, amelyet csak állandó viták, vegzatúrák közepette tud használni. Azon kívül a “tulajdonosok” bármikor el is keríthetnék, pedig még egy tűzcsap is van rajta, amelynek szabály szerint közterületen kellene lennie.

Frissítés, április 3. 14.00:

Nadrai Norbert önkormányzati képviselő üzenetben reagált írásunkra. Kérte, hogy a többi képviselővel egy kalap alá ne vegyük, ha nem azonos tevékenységet végez” (hogy ez mit jelent, azt nyilván pontosabban érti, mint mi), miután ő egyedül válaszolt írásban a panaszosnak, s javasolta neki, hogy közérdekű adatigénylésben kérje ki azt a szerződést, amit az önkormányzat kötött az átminősített földdarab eladásáról. Tegyük hozzá, hogy ez egy teljesen szokványos, semmi újat nem tartalmazó adásvételi szerződés.

Amit a továbbiakban Nadrai jogi tanácsként elmondott a kárvallottnak, azon már rég túl van az ügy: bejárta a kormányhivatalt, a bíróságot, a Kúriát, s ez, ha valaki figyelmesebben olvassa pl. a korábbi, Átlátszó.hu-n megjelent tényfeltáró írást, kiderül. Mindenesetre köszönjük az észrevételt, még, ha azt a megjegyzést, hogy a cikk a választás napjára – sugalmazva, hogy ellene – íródott, némileg aránytévesztettnek érezzük.


Ezt olvasta már?

Könnyekre fakadtunk: L. Balogh Krisztina leköszönő főépítész búcsúáriája egy fokkal dagályosabb lett az ízlésesnél a Kaposvár Mostban