Kaposvárra optimalizált receptúra elmebaj ellen
Mert csupán egy kisstílű, piszkos, politikai haszonszerző trükk áldozatai leszünk, a címben említett hasznos idióták az Orbán-Szita-Gelencsér-félék és csicskásaik szemében? Igen, és még van számos érvünk, amelyről nem állítjuk, hogy „segít megérteni, vagy eligazodni”, amint azt a médiumok egy része hangoztatja. Egyszerűen csak vannak olyan nehezen vitatható tények, amelyek egymás mellett már – ahogy jogi nyelven szokás fogalmazni a bizonyítékokról – remélhetőleg alkotnak egy, a gondolkodó ember számára elégséges logikai láncot. Miután a KAPOS-T kezdettől azoknak a figyelmére számít, akik nem csupán az előítéleteik megerősítésére használják a médiában látott-olvasott információkat, bizakodunk.
Az első ok: teljesen értelmetlen és alaptalan a népszavazás, miután a jogállam világában visszamenőlegesen nem lehet hatásuk. Annak a bizonyos 1294 menekültnek a regisztrálásáról szóló EU-bizottsági döntést pedig aláírta a magyar kormány képviselője, egy bizonyos Pintér Sándor nevű miniszter 2015. szeptember 22-én. Erre tehát hatása a mostani népszavazásnak nem lehet, és ez a döntés – elvileg – még érvényben van. De csupán ez, és semmi más: ha valaki eköré „migráncsok százezreit” képzeli, az vagy nagyon ostoba, vagy nagyon aljas céljai vannak.
A második: a menekültkvóták terve soha, egyetlen percig sem szólt betelepítésről! Az a hazugság-áradat, amivel a fideszes politikusok főleg a kampányuk utolsó napjaiban riogatták az embereket: betelepítések, üresen álló házak elfoglalása, önkormányzati lakások bevándorlóknak történő szétosztása, segélyek elvétele, családegyesítés plusz nyolc fővel csupa-csupa tőről metszett, telivér baromság. A kvóta csupán annyit jelentett (volna), hogy a fent említett számú (1294) menekültet Magyarországon regisztrálják és világítják át, akik ezután az általános EU-szabályok szerint bárhova mehettek volna munkát vállalni, letelepedni. Persze csak azokat, akik valóban háborús vagy egyéb okok miatt menekültek, s őket is csak öt évig. Közülük nyilván az maradt volna Magyarországon, akinek teljesen elment az esze.
Harmadik: a pozsonyi EU-csúcson nagyjából kiderült, hogy még a fenti kvótadöntés végrehajtása mögül is kihátrálnak a tagállamok, de ez Orbán Viktort a legkevésbé sem zavarta abban, hogy saját, egyre hamisabb nótáját fújja tovább, immár teljesen egyedül. Emlékeztetnénk arra a tisztelt kaposvári polgárokat, hogy volt itt az elmúlt hónapokban egy népszavazási kezdeményezés,
melynek tizenkilencezer támogatója meghátrálásra kényszerítette a nagyarcú, pökhendi Fidesz-többséget, akik aztán okafogyottságra hivatkozva elálltak a népszavazás kiírásától.
Most az okafogyottság pontosan ugyanolyan esetével állunk szemben, nem beszélve arról, hogy a kormány már megbízható számítások szerint nagyjából 15 milliárd forintot költött a kampányra, mely persze leginkább csak a közpénzek magánzsebekbe vándoroltatásának eszköze volt. Arról nem beszélve, hogy ez még kiegészül azokkal az önkormányzati összegekkel, amit pl. Szita Károly is megszavaztatott a kaposvári közgyűléssel, és amit plakátokra, talpnyaló médiájának stafírozására és hasonlókra költ.
Amellett, hogy épp Kaposvár lett volna az élő, közeli példa arra az ismert dakota közmondásra: „ha észreveszed, hogy megdöglött a lovad, szállj le róla”,
még a Nemzeti választási Bizottság is beszállt a somogyi megyeszékhelyen (is) alaposan túltolt kampányba. Berkecz Balázs, az Együtt elnökségi tagja beadvánnyal fordult a kopasz verőlegényekkel immár hivatalosan is együttműködő testülethez, mert szerinte a Kaposváron kihelyezett óriásplakátok a népszavazáson való részvételre buzdítanak. Így tulajdonképpen egyoldalúan és törvénytelenül befolyásolják a végeredményt, miután jelentős tábora van annak a nézetnek, hogy nem kell elmenni szavazni, így ennek ellenkezőjét közpénzből propaganda-kampánnyal támogatni a választási törvénybe ütközik.
Az NVB természetesen elutasította a beadványt azzal a cinikus magyarázattal, hogy az önkormányzat „csupán” a részvételt propagálta. Ennek persze durván ellentmond a plakát: „Álljunk ki Kaposvárért!”, hisz ugyanezek a silány szólamok köszöntek vissza a „nem” szavazat és a részvétel mellett agitáló Szita- és Gelencsér-szövegekből.
Sok hűhó, iszonyatos felhajtás, számolatlan milliárdok a semmiért, egy jogilag irreleváns, értelmetlen cirkuszért, melynek egyetlen hozadéka,
hogy újabb évtizedekre elmélyíti a hiszterizált magyar társadalomban a lövészárkokat, egymás ellen fordít újabb csoportokat, és megzavarja a köznyugalmat, ami mellesleg bűncselekmény.
Negyedik: tessék mondani, miféle állam, miféle kormány az, amely nem megnyugtatni igyekszik a társadalmat, amely nem megoldani akarja az elé kerülő kihívásokat, hanem direkt szítja, gerjeszti a tüzet, a feszültséget? Amelynek a teljes államhatalom, és akár a sarkalatos törvények, vagy az alaptörvény megváltoztatása is a rendelkezésére áll, az kire vár? Az miért bújik a nép „szoknyája mögé”, és miért akarja velünk elhitetni, hogy nincsenek eszközei a saját országunk feletti szuverenitás érvényesítésére?
Nincsenek a frászt: volnának, csak akkor éppen a saját, korábban vállalt kötelezettségeink felrúgása miatt kapnánk a nyakunkba az EU-tól, és ugranának a Mészáros Lőrincnek szánt milliárdok. Blöff, blöff, blöff, hogy egy újdonsült klasszikust és gyakorló Casanovát idézzünk. Egy abszolúte idejétmúlt, mindamellett kiforgatott és eltorzított információra épülő, legtöbbször az alpári gyalázkodással és nettó hazudozással megspékelt rasszista gyűlölet- és hisztériakeltés, melynek csupán belpolitikai tétje van: ellenségképet kreálni, kirekeszteni, ellenségnek bélyegezni a velük egyet nem értőket, és a gyűlöletben összekovácsolni, nettó rasszistákkal kibővíteni 2018-ra a Fidesz-szavazótábort.
Idáig csak az süllyedhet, akinek már nemcsak a hatalma és vagyona miatt kell reszketnie, hanem a rá váró 15-20 év börtöntől is…
Ötödik: éppen Kaposvár közelmúltjából tudjuk megmutatni a tökéletes párhuzamot arra, ami most történik, és annak kézzel fogható következményeit:
Emlékszik még élő ember Kaposváron arra, hogy 2003-ban „az amerikai hadsereg iraki önkénteseket kívánt rendvédelmi célokra kiképezni Taszáron”?
Nem? Kár. Pedig innen eredeztethető Kaposvár mélyrepülése, a pangás, a helyben járás, amin csak látszólag segített az EU által finanszírozott, mára már rohadó, falevéllel, szeméttel teli szökőkutak hadserege.
Mikor a terv nyilvánosságra került, az akkor már ellenzékben lévő helyi Fidesz, élén Szita Károllyal és Mátrai Mártával eszelős hisztériakampányba kezdett: „Kaposvár retteg” szűkölt Szita, és a frissen, a választási vereség nyomán szerveződött bosszúszomjas „polgári körök” tüntetést szerveztek a Kossuth téren. A szöveg ugyanaz volt, mint most: „ide ne gyűjjenek…”, „muzulmánok…” „Ki lesz a müezzin Taszáron?”, és így tovább. Végül csupán hetvenhat fő néhány hetes kiképzésére került sor azzal szemben, hogy a hisztériakeltők valóságos Armageddont jósoltak.
Ez a szánalmas és szégyenletes, a helyi Fidesz-főkolomposok által kreált politikai színjáték vezetett oda, hogy a NATO végül is Pápa mellett döntött a problémás Taszárral szemben.
És Kaposvár most ott tart, ahol. Ha ma Taszár a NATO-bázis, Kaposvár jó eséllyel egy fejlődő, virágzó város, növekvő lélekszámmal, autópályával, repülőtérrel, prosperáló gazdasággal.
És, hogy nem ez van, abban jelentős szerepe van annak a politikai cirkusznak, amit a mostanihoz hasonlóan a Fidesz, jórészt ugyanazokkal lejátszott szereplőkkel kavart szimpla politikai érdekei mentén, köpve arra, hogy milyen kiheverhetetlen károkat okoz hosszú távon a nemzetnek, a közösségnek.
És Kaposvárt ezzel már egyszer tönkretették. Jöhet a következő menet, az ország: lássuk uramisten, mire megyünk ketten.
H. I.
