Az élhetőségi versenyben is csúnyán leszerepelt a város
Ehhez persze nem kell ennyire elmélyülni a kérdésben: elég, ha sétál egyet az ember a gyenge-közepes falusi búcsúra emlékeztető „Rippl-Rónai fesztivál” szédítő forgatagában. Ami viszont a címben említett elemzést illeti, a számok nem hazudnak: Kaposváron a beruházási, más szóval értékesítési céllal épült lakások száma – sok más mutatóhoz hasonlóan – az egyik legalacsonyabb az országban, s az elemzés e megállapítását kénytelenek vagyunk idézni: „…olyan periférikus, félperiférikus települések állnak a sor végén, mint Hódmezővásárhely vagy Kaposvár, ahol a lakóingatlanok árszintje sem teszi lehetővé, hogy megérje lakásfejlesztésbe kezdeni.” Nesze neked, sikerpropaganda, erős város: elég néhány egyszerű számot egymás mellé tenni, és máris ott áll letolt gatyával, megszégyenülve az egész bagázs.
Az Otthon Centrum rendszeres időközönként kiadott elemzéseit széles körben át szokás venni a sajtóban. Nemrég kiadták a legélhetőbb magyar városok rangsorát, amelyet az életminőség szempontjából legfontosabb mutatók alapján állítanak össze. A legélhetőbb vidéki város Eger lett, de Veszprém és Szekszárd is az első tízben végzett. A nagyobb régióközpontok, Debrecen, Pécs, Szeged, Nyíregyháza a középmezőnyben, Kaposvárt viszont meg sem említik – a „futottak még” kategóriába sem került be.
A hvg.hu cikk címfeje. Kaposvár a “futottak még” kategóriába sem fért be.
Nem lepődtünk meg azon, hogy erről a helyi cselédsajtóban egy betű nem sok, annyi sem jelent meg…
A cég a befektetési, ill. értékesítési céllal épült lakásállományt is elemzi, meglehetősen összetett módon: nemcsak a már elkészült, de az épülő és a lekötött állományt is figyelembe véve. Az eredményt ezer lakosra vetítik, hogy összehasonlítható legyen, így viszont kaptunk egy nagyon-nagyon beszédes számot arról, hogy milyenek a gazdasági várakozások, és a fizetőképes kereslet,
más szóval milyen közeljövőre számíthat az adott település beruházási szempontból.
Kaposváron ezer lakosra – ahogy a grafikon is mutatja – nem éri el a két (kettő!) darabot az ilyen céllal épült-épülő lakások száma. Még Miskolcon és Békéscsabán is több, mint a kétszeres az arány.
Az Otthon Centrum összehasonlító elemzése, közli a Portfolio.hu. Ebben a cikkben szerepel Kaposvár, mint periféria.
Annak a körülbelül száz lakásnak többsége persze, amelyet az OC statisztikája említ, még sejthetően nincs készen,
sőt körülbelül a feléről azt sem tudjuk, hol, miből, kinek épülne.
Tudomásunk szerint egyelőre ténylegesen épülőfélben csak a volt ruhagyár területén lévő társasház van, harminc lakással, és talán egy projekt esetében beszélhetünk haladottabb állapotról: a Kecelhegyen (!) épül egy, szintén harminc körüli lakásszámmal.
Másról egyelőre az ingatlanszakma sem nagyon tud, tehát még az a szégyen is megeshet, hogy ezer főre a felét, vagyis az egy darabot sem éri el Kaposváron az eladási céllal épülő lakások száma.
Már az is kérdés persze, miért kell egy tipikusan családi házas, városszéli övezetben társasházat építeni? Mert trendi a Fidesz-lakótelepen, Szita Károly, Gelencsér Attila, Mátrai Márta és a többiek közelében lakni? Talán eljön az idő, mikor blamának számít majd…
Szerintünk társasházat a belvárosban kell építeni, hiszen annak kényelmi funkciói ott érvényesülnek.
Ehhez képest Kaposváron, a belvárosban vagy tizenöt éve nem, vagy alig épült ilyen. A Bethlen tér környékén – mellesleg éppen itt van az Otthon Centrum irodája is – egymást érik a szégyenfoltok:
Több ezer éves római épületek különbül néznek ki: festők városához méltó brutális csendélet a Bethlen téri körforgalom közelében, a magas, jótékonyan mindent eltakaró kerítés mögött. Évtizede félbehagyott építkezés, mely lassan úgy néz ki, mintha a délszláv háború dúlt volna itt.
Ráadásul itt, a Bethlen téren két félbehagyott építkezés is éktelenkedik egymás mellett:
A másik kaposvári nevezetesség, közvetlenül az előzőhöz csatlakozva – nehogy valaki azt higgye, ez csupán véletlen. Lehet, hogy Beton atya emlékműve lesz?
A következőt sem kell sokáig keresgélni: jönnek szépen, sorban, egyik a másik után:
Csak néhány métert kell odébb menni: a Zárda utca felső végén is éktelenkedik egy olyan projekt, amely a kereslet hiánya miatt bukott meg. Még néhány integető parasztot kellett volna festeni a pipacsmezőre, hogy teljes legyen a Patyomkin-fíling.
És még mindig ugyanott: a Somssich utca elején is álmodott valaki valamit egykor. Most lassan szemétlerakóvá válik a jobb sorsra érdemes telek.
Az “eladó” tábla sem mai gyerek. Nyilván egymás sarkát tapossák a vevők.
Nehogy azt higgye ám valaki, hogy csak ez a környék van elátkozva: a Dózsa György utcában sem jobb a helyzet:
Szépen visszaveszi a természet azt, ami az övé: bioházak tekintetében megelőzzük a hanyatló Nyugatot.
A lehangoló állapot első számú oka nyilvánvaló: nincs fizetőképes kereslet,
a kaposváriak nem tudják jobb minőségű, nagyobb lakásokra cserélni a jelenlegit. A vándorlási egyenleg mínuszos, ennek következtében inkább túlkínálat van a piacon. A lakásmobilitás hiánya mellett nincs népszaporulat sem. Több oldalról megerősített tapasztalat pl. az is, hogy a nagyobb cégek által idehozott magasabb képzettségű, ill. vezető beosztású szakemberek csak néhány évre kívánnak bérelni lakást vagy családi házat, sokan inkább ingáznak, mint, hogy hosszú távon Kaposvárt válasszák.
A másik fő ok szerintünk a vállalkozók – tegyük hozzá, nagyon is jogos – félelme:
Kaposváron 2010 előtt két igazán nagy botrány volt, és mindegyik társasház-építkezésekhez, no meg a városháza hiénáihoz kapcsolódott. Talán nem árt megemlékezni róluk, afféle igazi „mementóként”: az 1998-as, emlékezetes esetben
a KBI, a budapesti kiemelt nyomozóiroda kommandósai teperték le és vitték el bilincsben a városházáról K. L. aljegyzőt,
akiről hosszú bírósági procedúra után kiderült, hogy pénzt fogadott el egy, azóta elhunyt „vállalkozótól”, aki
drogkereskedésből származó hasznát óhajtotta tisztára mosni társasház-építkezések útján.
A másik a 2008-as „gyászház-balhé”: a Fő utca 2. számú házról van szó, melynek építtetőit azzal zsarolták meg, hogy a korábbi ígéret ellenére nem engedélyezték a behajtást a Teleki utca gyalogos szakaszán. Így a drága lakások tulajdonosai nem használhatták volna az amúgy kötelezően előírt mélygarázst.
Hosszas adok-kapok után végül hirtelen – és titokzatos módon, információink szerint jelentős pénzösszegek közbeiktatásával – megoldódott az ügy, és a Szita-birodalom varázsütésre készségessé vált: a városháza alatti mélygarázst tették közforgalmúvá, és kötötték össze egy alagúttal a Teleki utca alatt a társasház garázsával.
Ha csókos vagy, ha betérdelsz, minden van, ha nem, megfojtanak:
jó példa erre a Noszlopy utcai Centrál kávézó teraszára beb@szott két óriás-kaspó. A legutolsó, büdös lábú ázsiai türkménbasi arcán sem fért volna el olyan primitív önbíráskodás, amit Kaposvár városa megenged magának. És akkor nem beszéltünk még a 2012-es, a vállalkozókat érintő építményadó körüli cirkuszról.
Állami, vagyis adófizetői és EU-s pénzből épül, ami épül, mert abból jut is, marad is. Leginkább persze jut, és ami marad, abból épül. Lesz szép új sportcsarnok, amelybe egy koncertre százötven jegyet sem lehet eladni, sportuszoda dettó, felújított színház társulat nélkül, semmire sem jó, az utca egyik oldaláról a másikra áthelyezett, színtiszta hazugságokra épülő közlekedési központ, s mindez csupán egy célt szolgál: a NER-lovagok és a Fidesz titkos bankszámláit gyarapítja.
Mert úgy tűnik, a többiek széles ívben elkerülik ezt a vidéket. Ők már rég beárazták Kaposvárt Szitával, Gelencsérrel, a csicskásaikkal és a választóikkal együtt.
H. I.
