Az elvándorlás kőkemény tényei:
minden ötödik kaposvári, harmadik életévét augusztus 31-ig betöltő kisgyermek külföldön fog óvodába járni. Ez a megrendítő adat abból a válaszból derült ki, amelyet Csillag Gábor, a megyei jogú város jegyzője kérdésünkre adott. Megkérdeztük, mert információk jutottak el hozzánk arról, hogy az egyébként kaposvári állandó lakos szülők közül sokan nyilatkoztak: külföldön jár majd óvodába gyermekük, nyilván, mert a szülők is külföldön vannak.
Ez belátható időn belül a népességcsökkenés tragikus felgyorsulásához
vezet majd: egyrészt az a korosztály is elveszett a város számára, amely ezeket a kisgyermekeket neveli, de kicsi az esélye annak is, hogy az, aki már külföldön kezdi az óvodát-iskolát, visszatérjen ide. Tehát, ahogy azt mindig is sejteni lehetett, éppen a népesség megújítása szempontjából fontos
fiatalabb generációk esetében magas az elvándorlási veszteség.
A 2011. CXC., a nemzeti köznevelésről szóló törvény 8. § (2) szerint „a gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt”. Ha a család külföldön kívánja óvodába járatni a gyereket, azt be kell jelenteni az Oktatási Hivatalnak.
Miután a beiratkozási határidő április 21-én lejárt, a körzetes óvoda automatikusan felveszi azokat, akik lakcímük szerint hozzájuk tartoznak, hacsak a szülő nem nyilatkozik, hogy máshol teljesíti az óvodáztatási kötelezettséget.
Részlet Kaposvár jegyzőjének válaszából: 437 harmadik évét betöltő kaposvári gyermekből 89-en, tehát egyötödük külföldön fog óvodába járni.
Csillag jegyző úr válaszából tehát az derül ki, hogy 437 gyermek
tölti be Kaposváron idén augusztus 31-ig a hároméves kort, tehát elvileg ennyien kezdenék nehéz menetelésüket a magyar közoktatás (-nevelés) senkiföldjén. Csakhogy – s kérdésünk épp erre irányult – az Oktatási Hivatalnál határidőig tizenketten, az óvodáknál pedig 77-en jelezték, hogy gyermekük külföldön fog óvodába járni.
Nekünk már a 437-es számmal is akadtak gondjaink, ugyanis
a TEIR (Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer) adatbázisából az derül ki, hogy a 2016-2017-es években, mikor ezek a kicsik születtek, 534 és 522 között volt az élveszületések száma (a beiratkozás augusztus 31-i fordulónappal számol, a statisztika viszont évre vonatkozik).
Így máris „elveszett” 91 kisded – legalábbis Kaposvár számára.
Ez utóbbi csak úgy lehetséges, hogy az idei óvodai felvételit szabályozó 7/2020 sz. EMMI-határozat alapján a kötelező felvételt nyújtó óvodák április 21-ig értesülnek arról, hogy a gyermeket egy másik óvoda felvette. Ők tehát nem Kaposváron, hanem valahol az ország más – boldogabb – vidékén járnak majd óvodába, habár állandó lakásuk itt van, vagy időközben végleg elköltöztek.
És ebből még vonjuk le azt a 89-et, akikről már biztosan tudjuk, hogy külföldön lesznek majd: maradnak 348-an.
Élveszületések száma Kaposváron: az érintett évek 2016-17, 534 – 522 között, tehát jóval kevesebb, mint a végül ide beírt óvodások száma, s még ebből kell levonnunk a külföldre távozókat (Forrás: TEIR-adatbázis)
Akikről szó van, s a szülőknek nyilatkozniuk kellett, hogy ezek után
az ő felelősségük az óvodáztatás, 437 kisgyermekből 89. Az pedig kicsit több, mint húsz százalék. Vélhetően – és ez egybevág a külföldön tartózkodókról szóló becslésekkel – nemcsak az óvodai életüket most kezdők, hanem az idősebb korosztályok között is hasonló lehet az arány: húsz százalék, vagyis minden ötödik, és ez csak egy nagyon szűk szelete a népességnek, az egy éven belül születettek. És velük a legalább egy nyelvet beszélő, szakmával, diplomával rendelkező
fiatal felnőtt szülők, idősebb testvérek – nyilvánvalóan több ezren.
És ők „papíron” kaposvári lakosok. Beleszámolják őket az így is fogyatkozó összlakosságba (61.441 fő a KSH Közigazgatási helynévkönyve szerint 2019-ben), a Belügyminisztérium által vezetett közfoglalkoztatási adatbázisban a szintén évről évre fogyó 39.074 főnyi munkavállalási korú népességbe (persze a 15 év alattiakat kivéve).
Nos, ezért nem meglepő a legkevésbé sem,
hogy Kaposvár lakóinak közérzete ilyen kétségbeejtően rossz: nincs család, ahonnan ne hiányozna egy-két tag. Közeli ismerősből, rokonból, barátból mindenki fel tud sorolni tízet-tizenötöt, aki csak papíron van jelen. Mert a papír mindent elbír, a legvaskosabb hazugságokat is.
H. I.
