Nem hisszük, hogy van ma ebben az országban felnőtt, érett fejjel gondolkodó ember, aki ne lenne tisztában azzal, hogy – bárhogyan is alakuljon a választások kimenetele – sorsdöntő fontosságú napok jönnek. Sajnos sorsdöntő, abban az értelemben, hogy francia, olasz vagy belga – európai – polgártársaink életében nagyságrendekkel kisebb változást hoz egy-egy parlamenti fordulat, mint a miénkben. Szinte észre sem veszik, hogy más párt van hatalmon, ugyanakkor – s ez törvényszerű – minél fejlettebb egy ország, annál nagyobb a részvétel a választásokon. Hollandiában akár nyolcvan százalék is lehet, ettől lesz igazán a népakarat kifejezése – érdekes, hogy ott ennek ellenére nem akarják beledöngölni az ellenfelet a földbe. Kaposváron viszont a megszokottnál is élesebb fénytörésben látható az, hogy a Fidesz zsákmányszerzésre épülő szervezetéből soha nem lesz demokratikus kormányzás. Continue reading →
Kovács-saga – összegzés, 1. rész
Talán lassan lezárhatjuk Kovács József (a „rendőrgázolóként” hírhedtté vált, első fokon végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt volt Fidesz-KDNP önkormányzati képviselő, ma is hivatalban lévő Kapos Holding-igazgató) történetét. A KAPOS-T írása nyomán az Index, a 444.hu, az Origo, és az RTL Klub Híradó is beszámolt az esetről, így hozzávetőleg másfél-kétmillióan értesültek arról, hogy Kaposváron miként mennek a dolgok: mit engedhet meg magának az, aki a Fidesz és Szita Károly körein belül tartózkodik, még akkor is, ha történetesen büntetőeljárás folyik ellene egy kirívóan erőszakos bűncselekmény miatt, melyben már első fokon el is marasztalták. Itt és most összefoglalnánk a reflexiókat és a tanulságokat. Continue reading →
Kovács úr kocsit hajt
Folytatódik a Kovács József-saga: miután az országos médián is rendesen végigfutott a hír, talán a városháza is reagál majd a történtekre. Értesüléseink szerint, mely esetleg ma még hivatalos megerősítést is nyer, Kaposvár város elhatárolódik Kovács József külhoni ámokfutásától. Eszerint felhatalmazás nélkül látogatta végig a nyugati magyar közösségeket, terjesztette városunk jó hírét, és adta át hivatalosan – a Kapos Extra tudósítása szerint – Szita Károly polgármester és Balás Béla megyéspüspök üzenetét. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Mára enélkül sem maradtunk volna szórakoztató esemény híján, ugyanis éles szemű olvasóink – akik már jó ideje figyelmeztettek, hogy Kovács Józsefet – jogosítvánnyal vagy anélkül – számtalanszor látják autózni a városban, ma lefotózták az ominózus járművet, melyről első cikkünkben beszéltük, és láss csodát, most is jól láthatóan Kovács József vezeti. Continue reading →
Frédi, jó emberünk: a rendőrgázoló „Trombitás” Kovács József Kaposvár utazó nagykövete?
Nem lepődnénk meg, ha Kovács Józsefnek, a kaposvári szolgáltató holding „koordinációs igazgatójának”, korábbi fideszes önkormányzati képviselőnek viselt dolgai valaha tankönyvi példák sorát szolgáltatnák, persze egy ennél sokkal jobb világban. Mikszáthi-móriczi dzsentroid allűrök az elegancia leghalványabb nyoma nélkül, pitiáner arrogancia, törleszkedés a hatalomhoz, primitív gátlástalanság, intenzív, főállású élősködés. Mindez Kaposvár város vezetőinek, politikai „elitjének” s az őket kiszolgáló hyppolitmédiának teljes, töretlen támogatásával – ez volna K. úr, a kaposvári jobboldal emblematikus figurája. Continue reading →
Színes, szép új világ a Simicska-tornyok árnyékában
Kétszázötvenezer új munkahely plusz néhány pokoli torony. Ennyi kellett mindössze, és Magyarország máris jobban teljesít. Igaz, hogy a munkahely-százezrek egyik fele az ország határain kívül realizálódott, de mint minden, ez is csak nézőpont kérdése. Ha már – állítólag – a mienk a világ egyetlen olyan országa, amely saját magával határos, miért ne lehetne úgy játszásiból, hogy Sydneytől Rawalpindiig, Dubajtól Londonig minden hely, ahol magyar fő dolgozik, magyar munkahely? Dehogynem lehet. Continue reading →
Gelencsér, a látó
Azon, hogy a kézből, s alkalmasint kisállat-eledellel etetett helyi média kizárólag a Fidesz képviselőjének sajtótájékoztatóiról számol be szorgalmasan, nincs miért meglepődni. Orbán Viktor úgy módosította Rákosi Mátyás jelszavát („aki nincs velünk, az ellenünk van”): „aki nincs velünk, az nincs” – ehhez tartják magukat. Gelencsér Attila nem is okoz csalódást ölebeinek, táplálja őket szorgalmasan. Legutóbb tegnap, 20-án rakott a készséges szájakba némi csócsálnivalót, eképpen: „Mocskolódó szórólapok fogják elárasztani a kaposváriak postaládáját, amelyet a baloldal juttat el a lakókhoz, jelentette ki mai sajtótájékoztatóján Gelencsér Attila.” A fideszes képviselő különféle képességeiről már eddig is legendák keringtek a városban, de a jövőbe látás tudományáról eddig méltatlanul kevés szó esett. Continue reading →
A kihívás napja: Felder versus jó ízlés
Nyilván sokan emlékeznek Chaplin klasszikusának híres jelenetére, melyben a filmbeli – kétségkívül Hitler-alteregó – diktátor a fodrászszékben mindig egy kicsivel feljebb kurblizza magát kollégájánál, aki Mussolinit formázza, s aztán persze a bohózat műfaji szabályai szerint pofáraesés lesz a „steigerolás” vége. Talán nem véletlen, hogy a burleszk jutott eszünkbe Felder Frigyesnek, az LMP kaposvári képviselőjelöltjének legújabb, facebookos-Somogyi Hírlapos performanszát látva. Frigyesünk jelölti vitára hívta versenytársait, s ennek bombasztikus külsőségekkel próbált nyomatékot adni, körülbelül úgy, mint egy, az Alien versus Predator című filmbe feledkezett általános iskolás. Continue reading →
De hova tűnt Heintz Tamás?
Palik Laci már rég nem celeb, de fejhangú jajongása – „de hova tűnt Dééémon Hill?” – velünk marad örökre. Így vagyunk a kormánypárt egykori kaposvári üdvöskéjével, a szépreményű Heintz Tamással is, aki háziorvosként üdítő értelmiségi kivételnek tűnt az idült tornatanár-túltengésben (Dér Tamás, Gíber Vilmos, Gelencsér Attila, Borhi Zsombor) szenvedő helyi Fidesz-elitben (már, ha ez az utóbbi kifejezés egyáltalán értelmezhető). Szó volt – persze csak a szokásos porhintés szintjén – kormányzati szerepről, ennél egy fokkal komolyabban a kaposvári polgármesteri poszt várományosaként is felmerült a neve, hogy aztán eltűnjön a süllyesztőben parlamenti és helyi képviselőként egyaránt. Ami kissé szokatlan az amúgy hétköznapi történetben, hogy mostanában fűnek-fának – különösebben hangfogót sem téve – komor arccal egy bizonyos „leszarom-tablettát” emleget, amelyet saját bevallása szerint már jó ideje szed. Continue reading →
„Államadósság, tönkretett ország”: a legtöbbel az igazságnak tartozunk
Mai a hír, hogy újabb, immár sztálingrádi méretű vereséget szenvedett a kormány államadósság-fronton: A Ténytár c. blog tette közzé: „a kormánynak mindössze 2 hónap alatt sikerült 1400 milliárd forinttal növelnie az államadósságot, azaz napi majd 25 milliárddal”. Készültünk egy kisebb dolgozattal ez ügyben, mert az valahogy rendre kimarad a közbeszédből Kaposváron is – elnyomja a Schenk János – Czene Attila – Répás Orsolya – Kresz László propagandakartell és a bulvárözön – hogy az Orbán-kormány, ha a valódi, és nem a kozmetikázott adatokat nézzük, durvábban rontotta Magyarország adósságpozícióját, mint elődeinek bármelyike. Continue reading →
Intermodális csomópont, avagy a városegyesítő történelmi léptékű évszázada
Néha tényleg nagyon nehéz megszólalni, olykor a meghatottságtól, máskor pedig egészen mástól. Most pl. attól, ami egy, a kaposvári intermodális csomópont építése alkalmából tartott sajtótájékoztatón elhangzott. Azt még értjük, hogy az országos médiumok jobb híján szó szerint átveszik, de az, hogy egy minimális helyismerettel rendelkező újságíró miért teszi ugyanezt – rejtély. Continue reading →