Jehova tanúi akcióban
Jobb híján így neveznénk e megjegyzés-gyűjteményt, amely a közelmúltban megjelent írásaink fogadtatásával kapcsolatban fontos volna közreadni. Ez csupán kivételes eset, amúgy nem szerencsés foglalkozni azzal, hogy a cikkekről – vagy szerzőjükről – több ezer olvasó közül ki mit gondol. Ennek számtalan, jó esetben természetes, emberi oka lehet: ízlés, neveltetés, élettapasztalat, s hasonlók. A KAPOS-T nem próbál az olvasói elvárásoknak „alámenni”, s így az egy-egy cikk nyomán születő reagálások széles skálán mozognak, egészen a kontrollálatlan dühkitörésig. De lám, előfordul az is, hogy egy írás nyomán nemcsak a Facebook népe bolydul fel, hanem még az ellenzéki kompenzációs listát is átsatírozzák.
Ami történt: több forrásból megerősített információkat kaptunk arról, hogy
a Kaposváriakért Egyesület néven futó összefogás, amely ma már nem is tagadja, hogy színtisztán pártalapú, a kpsvr.hu-n – s persze megosztva saját FB-oldalain – név nélkül ugyan, de hazugságnak nevezte azt, amit 22-i cikkünkben – főként a kompenzációs listájukkal kapcsolatban írtunk.
Ugyanezt – cikkünket megelőzve – Kováts Imre DK-s képviselő is említette a Facebookon, valamint virágnyelven ugyan, de a Kaposvári Kurír nevű oldalon is jelentek meg értesüléseinkkel egybevágó adatok. Ennek lényege – csak, hogy ne kelljen visszalapozni – annyi volt, hogy súlyos viták szabdalják a pártösszefogást, mert a DK és a Kaposváron csak nyomokban létező Momentum az EP-választási eredmény
nyomán újra kívánják osztani a lapokat, főleg a kompenzációs lista sorrendjét.
Megírtuk, hogy akkori állás szerint (!) első lesz a DK, második a Momentum, 3. Jobbik 4. Felder Frigyes, ötödik pedig az MSZP. Erre jött ki a kpsvr.hu-n 24-én az a közlemény, amely szerint „több rosszindulatú pletyka is szárnyra kapott a kaposvári nyilvánosságban”, s a listát ezekkel ellentétben Horváth Ákos és Fejes István vezeti.
Nos, akkor eláruljuk, hogy mi is történt valójában: mindössze annyi,
hogy „Fejes Pista megnyomta a pánikgombot”. (Muzikálisabbak a „Kimegyek a doberdói harctérre” c. első világháborús katonanóta dallamára akár dúdolhatják is.) Vajúdtak a hegyek, és szültek egy kisegeret: sebtében benyomták a polgármester-jelöltet és az egyesületi elnököt a lista élére, amelynek amúgy az égvilágon
semmi jelentősége: ők majd jól visszalépnek, és a sorrend marad ugyanaz.
Mindezt azért, hogy gyermeteg módon cáfolni próbálják a KAPOS-T-n megjelenteket. Fejes István és Bereczki Dávid még pimaszabbak voltak, azt mondták: „hazugság, hogy nem indulnak képviselőjelöltként a választáson”. Márpedig ez így volt egészen addig, amíg először Bokányi László, majd Szabó Dénes, aki az LMP színeiben indult volna, vissza nem lépett.
Bármilyen tudósítás, cikk csupán egy adott pillanatban érvényes helyzetet tud rögzíteni, s, ha netán épp ennek hatására az érintettek változtatnak, erre néhány óra múlva azt mondani, hogy „hazugság” – nos, ehhez már arcbőr kell, nem is akármilyen.
Horváth Ákos és csapata bemutatkozó fotója, kép: Röhrig Dániel. Balról jobbra: Bokányi László (Momentum?), Molnár Péter (DK), Teveliné Horváth Melinda (Jobbik), Pintér Attila (MSZP), Miháldinecz Gábor (Jobbik), Horváth Ákos (független, polgármesterjelölt), Kukuly Sándor (MSZP), Gerhardt Attila (MSZP), Varga Zsolt (Jobbik), Felder Frigyes (LMP), Szabó Dénes (LMP). Két jelölt, Nagy Sándorné (DK) és Kiss Tamás (Jobbik) nem szerepel a képen, de kezdettől a csapat tagjai voltak. Bokányi László és Szabó Dénes visszaléptek, s helyettük lépett be Bereczki Dávid és Fejes István, akik eszerint nem voltak kezdettől jelöltek. Akkor ki hazudik, b@sszátok meg?
Az mindenesetre örömteli, hogy ilyen nagy hatással vagyunk a dolgok menetére,
még, ha ilyen dedós reakciókat is váltunk ki.
Az viszont annál lehangolóbb, ami egyes, a Jehova tanúihoz hasonlóan elvakult kommentelőkből rendszeresen előjön: „megkeseredett ember, aki mindenben csak a rosszat látja”, s hasonlók. Nos, az aggódóknak eláruljuk: semmi baja a kedélyállapotunknak, legtöbbször egészen jól szórakozunk.
Ha nem nyalsz fehérre minden szembejövő segget, az korántsem megkeseredettség.
Aki nem liheg lógó nyelvvel örömében, hogy „Kaposváré Európa legszebb főtere”, hanem néhány egyszerű ténnyel leleplezi ezt az eszement baromságot, az megkeseredett? Vagy tövig be kellett volna nekünk is szopni, hogy Albert László a Louvre-ban állított ki? Azt ki írta meg rajtunk kívül, hogy a Csiky Gergely Színház építési törmelékét a kaposújlaki erdőben borogatták le?
Beszélt valaki arról, hogy titokban akart leépíteni a Kaposvári Egyetem száz dolgozót? Hogy Gelencsér Attila képviselő hármasával vásárolja a cégeket, s még egy siófoki társasnyaraló haszonélvezetére is futja egy év alatt? Hogy Varga László püspök indoklás nélkül kirúgott két kiválóan teljesítő intézményvezetőt? Ki írta meg, hogy Szita Károly úgyszólván a semmiért vett fel több millió forintot a közmédiától „bloggerkedésért”?
Hogy a Fidesz saját tagjaival reklámozza a kormány családtámogatási intézkedéseit és az általános jólétet? És azt, hogy a Kaposvár Közlekedési Központ egy teljesen értelmetlen és átlátszó pénzszivattyúzás? Sárhegyi Judit megyei főjegyző „ügyes” kis szentbalázsi vityillójának történetét? Napestig sorolhatnánk.
Egyszemélyes lapként csupán arra van erőnk, hogy az égbekiáltó arcátlanságokkal
foglalkozzunk, ezért a negatív látszat. Sokszor még a valóban fontosak sem kerülnek sorra – sajnos. Arra, hogy „milyen szép idő volt ma”, ott vannak azok, akik nem képesek többre.
Ám mindaz, amit fentebb felsoroltunk, s még százannyi, mit sem ér az elvakult szekta, a pártcsőcselék szemében, ha netán saját törzsi érdekeiket kérdőjelezi meg valaki. Akkor vért akarnak látni. Akkor mindaz, amit eddig leírtunk, és dicséretes dolognak számított – eddig sem értékelték túl – az ellenkezőjére fordul, és bűnünkké válik.
A csúcsot azért az az úriember tartja, aki még 2016-ban a gumiégetős összefogás
idején ismeretlenül megállított az utcán, gratulált, és negyedórát áradozott arról, hogy milyen nagyszerű és bátor dolog, amit csinálok, mennyire szükség volt már erre Kaposváron. Aztán nemrég megjelent róla a KAPOS-T-n az egyszerű tény, hogy visszalépett a képviselőjelöltségtől, erre egy csapásra a Facebookon „névtelen szerző” lettem dühödt hozzászólásában. Reméljük, ennél súlyosabb sérülést nem szenvedett az emlékezőtehetsége.
H. I.
