Kedélyes embervadászat a virágok városában
Sajtótájékoztatót tartott szerdán a Jobbik kaposvári szervezete az egyik tagjukat, dr. Takács Richárdot ért, „sétálóutcai parkolás” néven országos hírnevet szerzett hatósági vegzatúra, ill. a ügyben lezárult jogi eljárások eredményeinek ismertetése tárgyában. Amint az közismert, tavaly június végén jelent meg egy cikk a kaposvári önkormányzathoz közelálló „Most médiacsoport” weboldalán „Mustanggal a klotyóra” címmel, melyet az országos sajtó, nagy olvasottságú internetes médiumok, nyomtatott lapok és tévécsatornák is átvettek. Miháldinecz Gábor, a párt kaposvári önkormányzati képviselője hangsúlyozta, hogy álláspontjuk szerint a támadás politikai okok miatt történt: Takács Richárd a Somogy Megyei Közgyűlés jobbikos tagja, s személyén keresztül a Fidesz a pártjukat igyekezett támadni. A KAPOS-T-hoz eljutott információk alapján ennél többet feltételezhetünk: Szita Károly polgármester személyes bosszúját a Takács család ellen.
Dr. Takács Richárd a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a közterület-felügyelők feljelentése alapján – akik állítása szerint többnyire célzottan, utasításra siethettek a helyszínre – öt ügyben összesen százötvenezer forint bírságot szabott ki a Kaposvári Rendőrkapitányság rá és a kaposvári sétálóutca ugyanezen épületében lakó, ill. ügyvédi irodát fenntartó édesapjára, dr. Takács Norbertre. Az eljárás ideje alatt a közterület-felügyelet bevonatta mindkettejük behajtási engedélyét, ezzel megfogalmazása szerint „ellehetetlenítettek és teszik ezt mind a mai napig, még a 80 és 90 éves nagyszüleimet se tudjuk orvosi ellátás céljából elvinni autóval”.
Közismert, hogy a kaposvári önkormányzat negyedszázados ígérgetése ellenére sem épült meg a mai napig az a szervizút, amely a Budai Nagy Antal utca irányából megközelíthetővé tenné a Fő utca felső szakaszának déli oldalát…
A Kaposvári Rendőrkapitányság azonban – jogorvoslat benyújtása után, megismételt eljárásban – mind az öt esetben megszüntető határozatot hozott bírság kiszabása és további jogkövetkezmények nélkül – fogalmazott dr. Takács Richárd – tehát a közterület-felügyelet fellépése minden esetben jogtalannak bizonyult.
Bukta bukta hátán
Hozzátennénk a közérthetőség kedvéért: a KAPOS-T-hoz eljutott rendőrségi határozatok szerint a közterület-felügyelet által készített „1 db. fényképfelvétel alapján nem állapítható meg a szabályszegés elkövetése”. Magyarul ez azt jelenti, hogy, miután mindkettejüknek volt behajtási engedélye, a szabálysértés tárgya csak az lehetett – amint ezt az ügyről szóló korábbi írásunkban kifejtettük – hogy „várakoztak” vagy csak „megálltak” az inkriminált helyen és időben. Ehhez szükséges lett volna a közterületi kamerák felvétele is, de – amint a rendőrségi határozat fogalmaz – „a kamera-felvételeket a … közterület-felügyelet törölte, az adott időpontban kamera kezelésére jogosult … nem tartózkodott a megfigyelő helyiségben”. Ez történt minden esetben.
A közterület-felügyelet ötször futott lyukra: a rendőrség minden esetben megszüntette az eljárást
Pikáns mozzanata az ügynek, hogy a kaposvári sétálóutca Széchenyi téri végén – ahogy a Google Maps felvételén is megtekinthető, 2012-ben, s még jó ideig látható volt a „mindkét irányból behajtani tilos” tábla alatt a „kivéve engedéllyel” kiegészítés, aminek egy 2007-es önkormányzati rendelet óta ott kellett lennie, ez 2014 nyarán eltűnt. Közel egy évig senkit semmilyen vegzatúra nem ért emiatt, majd 2015 nyarától nekiláttak büntetni: kezdték Takács Richárddal. Miután két ügyvéd, apa és fia levélben fordult a közterület-felügyelethez, hogy a törvényes, a rendelet szerinti állapotot állítsák helyre, visszakerült a tábla – viszont behajtási engedélyét Takács Richárd azóta sem kapta vissza.
A visszadátumozott rendelet sem aratott sikert a törvényszék előtt
Két ügy az elmúlt hónapokban bíróságra is került: mindkét eljárásban vesztett Kaposvár városa Takácsék ellen. A házuk előtti megállás miatt a korábban „cigányrendelet” néven elhíresült önkormányzati szabályt felhasználva (a közterület-felügyelet által tett feljelentéseken túl) kettejükre kiróttak összesen 50.000 Ft bírságot „védett területen parkolás, és a közösségi együttélés alapvető szabályainak megsértése miatt”. A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. január 13-i ítéletében kimondta, hogy a határozatok törvénytelenek, és megsemmisítette őket.
Részlet a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletéből
Tette ezt azért – a bírósági indoklás bonyolult jogi részleteitől megkímélnénk mindenkit – mert Kaposvár Megyei Jogú Város Címzetes Főjegyzője, dr. Kéki Zoltán vezette hivatal egy – tessék figyelni – olyan jogszabály alapján szabott ki bírságot „közösségi együttélés szabályainak megsértése” miatt, amely az elkövetés idején, 2015. június 19-én, 25-én és 27-én még érvényben sem volt! A hírhedt – 7/2013-as, már az Alkotmánybíróság előtt is (le)szereplő – „cigányrendelet” konkrét esetre alkalmazott módosítása csak 2015. július 1-jén lépett életbe.
A jogi orákulum, Kéki Zoltán címzetes főjegyző is ringbe száll
A másik ügyben hasonlóan, személyesen dr. Kéki Zoltán akkori címzetes főjegyző feljelentésére indult rendőrségi eljárás „személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése miatt”, összesen 60.000 Ft-ra büntették apát és fiát. Állításuk szerint két közterület-felügyelő felhívására megtagadták az igazoltatást. Az eset körülményeinek bíróság előtti tisztázásán a tanúvallomásokból világossá vált, hogy egyiküket sem szólították fel, s így az eljárást 2016. február 2-án a Kaposvári Járásbíróság megszüntette.
A nemrég jól megérdemelt nyugalomba vonult Kéki Zoltán, a törvényesség, választási tisztaság s a közbizalom legfőbb kaposvári őre – no meg az érvényben sem lévő jogszabály alapján való ítélkezésé…
Az ügy érdekessége, hogy az iratismertetés során kiderült: Kéki Zoltán c. főjegyző közvetlenül a városi rendőrkapitánynak címezte a feljelentéseit, így a bírság kiszabására meglehetős gyorsasággal sor került. Ezzel szemben, miután a Kaposvár Most emlékezetes cikke miatt Takács Richárd rágalmazásért feljelentést tett, habár a Kaposvári Járásbíróság nyomozásra utasította a Kaposvári Rendőrkapitányságot, ők fél év alatt még egyetlen érzékelhető lépést sem tettek a név nélküli cikkek írójának kiderítése érdekében. Ennek különös jelentőségét az adja, hogy egyes vélemények szerint az ehhez hasonló cikkek nem a Kaposvár Most szerkesztőségében, hanem a városházán születnek…
Foglaljuk össze: tehát apát és fiát összesen öt esetben jelentette fel a közterület-felügyelet „tiltott helyen való parkolásért” a rendőrségen (elbukták), két esetben a főjegyző „személyazonossággal kapcsolatos vétség” miatt (bíróságon bukták el), és egy esetben szintén a főjegyző „közösségi együttélés szabályainak megsértése” miatt (szintén a bíróságon bukták el). Mindezt szűk fél év alatt. Ezek után kíváncsiak lennénk, hogyan definiálná dr. Kéki Zoltán, Szita Károly leghűbb harcostársa, Kaposvár évtizedekig regnáló, egyesek által országos jogi és közigazgatási szaktekintélynek kikiáltott címzetes főjegyzője (aki múlt év végén a közgyűlés által megszavazott szerény háromnegyed millió forintos ajándékkal vonult nyugállományba) a joggal való visszaélést, fenyegetést, hatósági zaklatást, zsarolást és kényszerítést?
Sajtóperek: csak a szó számít
Az esemény sajtóvisszhangjáról is érdemes ejteni néhány szót: a sajtótájékoztatón a helyi médiumok közül a Kaposvár Most és a KAPOS-T volt jelen: a Somogyi Hírlap, a Kapos Tv, Somogy Tv, s mások nem szerencséltettek jelenlétükkel, s természetesen nem is adtak hírt semmilyen formában a fejleményekről.
Elvégre csupán a szolid embervadászat folyik immár egy éve, többféle hatóság aktív közreműködésével, a kaposvári demokrácia, jogállamiság és közéleti tisztesség nagyobb dicsőségére.
Az ügyben, mondhatni érintett, több alkalommal beperelt Kaposvár Most weboldal ezúttal sem hazudtolta meg magát: úgy volt képes tudósítani egy sajtóeseményről, hogy a történet érdemére vonatkozóan egy árva, vak hangot le nem írt. Takács Richárd részletes, a számukra pozitív kimenetelű eljárásokról szóló beszámolója után egyetlen kérdést tettek fel: mi a helyzet a Kaposvár Most ellen indított sajtó-helyreigazítási perekkel? Takács Richárd válasza az volt, hogy ezeket „elbukta”, s ez tény, amint erről mi is beszámoltunk (rajtunk kívül senki).
A Kaposvár Most szalagcíme a sajtótájékoztatóról: a nyolc megnyert eljárásról egy árva szót sem ejtenek
Hogy miért, arra a sajtóbeli állításokra vonatkozó, Kúria által adott iránymutatás a magyarázat: a Kaposvár Most azt állította, hogy Takács Richárdnak nem volt parkolási engedélye a sétálóutcára. Behajtási engedélye viszont közismerten volt, miután ott lakik, ám parkolási engedélye SENKINEK sem volt (!), sem neki, sem másnak, ilyet ugyanis egyáltalán nem adnak ki. Tehát az újság, bár olyan hamis színben tüntette fel őt, mintha valami nem lenne rendben az engedélyei körül, a bíróság nem vizsgált mást, mint azt, hogy az állítás igaz vagy nem. Ennyiből a Kaposvár Most tehetett volna bármilyen más, irreleváns állítást, pl., hogy Takács Richárdnak nincs tagságija egy grönlandi golfklubba, miután a bíróság nem vizsgálta a szövegkörnyezetet és a életszerűséget.
Sovány vigasz, hogy a Kaposvár Most állítása az utólag lefolytatott rendőrségi vizsgálatok értelmében is hazug, hiszen azok kimondják: a közterület-felügyelők nem tudták bizonyítani, hogy a gépkocsik tulajdonosai várakoztak vagy csupán megálltak az adott helyen és időben. Az újság viszont „parkolásról” beszél, mely a várakozás közkeletű neve, s melynek definíciója a közlekedéshatósági gyakorlat szerint lezárt gépkocsi, 15 perces helyben maradási idő, a gépjárművezető tartós távozása, ill. ezek kombinációja.
(Ezen okok miatt nem számítottuk be engedelmükkel a nyolc-nullba a két, ténylegesen elbukott sajtópert, s persze azért sem, mert „Mosték” számára a rágalmazás a normál üzemmenet része, s e tekintetben semmivel sem aljasabbak, mint a leplezetlen önkényeskedést hallgatásával támogató többi helyi médium.)
Gondolkodj az okain is tán: az „ősi gyűlölség” árnya
Annak eldöntését természetesen az olvasókra kell bíznunk, hogy igaza van-e a sajtótájékoztató házigazdájának, Miháldinecz Gábornak abban, hogy a Jobbik elleni támadásnak értelmezi a Takács család ellen folytatott eljárás-sorozatot. (Ahogy abban is rábízzuk magunkat olvasóink józan belátására, hogy a KAPOS-T ez esetben egy, amúgy a szellemiségétől igencsak távol eső nézeteket valló radikálisan jobboldali alakulat, ill. képviselője, vagy az igazság, a tisztesség és jogszerűség pártján állt-e.)
Hangulatkeltés a helyi médiában Rákóczi-ügyben: gyűlnek a fekete pontok
A további lehetséges okok közt egy másikról már szóltunk korábbi írásainkban: 2014 közepén kezdődtek szivárogni a hírek a bajokról az egykor Kaposvári Rákóczi néven futó futballcsapat sportnyelven szólva „háza tájáról”. A helyi sajtó – nyilván kellő eligazítás után – hamar megtalálta a felelőst dr. Takács Norbert személyében, aki kisebbségi tulajdonos volt a futballcsapatot működtető cégben, és akinek a személyét épp Szita Károly tekintette nemkívánatosnak: csak akkor volt hajlandó tárgyalni arról, hogy az önkormányzat esetleg bevásárolja magát a már akkor is súlyos tartozásokat maga előtt görgető kft-be, ha Takács kiszáll, és eladja részét.
Ezt – szokása szerint – nem civilizált módon, tárgyalással kívánta elérni, hanem a fideszes házisajtója révén: sorra jelentek meg anyagok arról, hogy „egy tulajdonos akadályozza a helyzet rendezését”. Magyarul a nyilvánosság pellengérére állították, pusztán azért, mert Szita nem tűrte, hogy egy neki le nem kötelezett, nem az ő emberének számító személy belelásson a Rákóczi körüli machinációkba. Pedig egy jogász esetleg jól jött volna, mikor a korábban emberrablásban való részvételért elítélt Sólyom Sándort idehozta „megmenteni a Rákóczit”.
Kötelező történelmi olvasmány ifjaknak és gyorsan felejtőknek
Hiteles, ugye? A zöldpárti Szita a Kaposvári Koalíció listáján: miután biztossá vált bejutása, szemrebbenés nélkül állt odébb a nagyobb lehetőségeket ígérőhöz, a Fideszbe. Ki tudja, hol áll meg, ha itt nem lel társakra…
Habár Takács Norbert végül eladta tulajdonrészét, Szita az ilyesmit nem szokta megbocsátani. Ahogy azt sem, ami még 1990-ben történt, amikor végül – ambíciói és machinációi ellenére – „csak” alpolgármester lett, s ebben nem kis része volt az akkori SZDSZ-nek, melynek Takács Norbert polgármester-jelöltje, önkormányzati képviselője volt. Szita Károly a Lipták Béla-féle Zöld Párt egyéni jelöltje volt az 1990-es tavaszi választásokon, ahol kemény 3,5%-ot ért el, majd, ennek ellenére ambicionálva a politikai pályát, az önkormányzati választásokon is indult Kaposváron – meglepő helyen – SZDSZ-KDNP-kisgazda támogatással (e formációt Kaposvári Koalíció néven ismerték) egyéniben. A kaposvári viszonyok pikantériája egyébként az volt, hogy a kisgazdák és a KDNP nem az MDF-fel kötöttek szövetséget mint a parlamentben, a helyi Fidesz pedig nemhogy nem bútorozott össze az SZDSZ-szel az országos gyakorlathoz hasonlóan, hanem egyenesen gyűlölték őket.
Már akkor is különös anyagból volt gyúrva itt mindenki…
Az is a helyi extremitások közé tartozott, hogy az akkor (is) meglehetősen nehéz helyzetben lévő MSZP közzétett egy listát a Somogyiban fizetett hirdetésben, arról, hogy mely egyéni jelölteket támogatja. Szita a következő napokban szintén hirdetésben határolta el magát a támogatástól, és az MSZP-től. Ezzel szemben a két forduló közt elfogadta a saját listát indító, tehát politikai vetélytársnak számító Fidesz polgármester-jelöltségét. Ráadásul úgy pártolt át az ellenfélhez, hogy tudta: mivel ő kapta a legtöbb szavazatot körzetében, a második fordulóban számíthat a sikerre. Úgy hagyta ott az őt mandátumhoz juttató koalíciót, mint Szent Pál az oláhokat.
Ezt civilizált helyeken úgy hívják: árulás. Ám ahelyett, hogy Szita nevét leírták volna csupa kisbetűvel, vagy épp kitörölték volna mindenhonnan, nemcsak a Fidesz várta tárt karokkal, hanem az MSZP is, rutinosan letörölve arcáról a turhát, amit Szita pár nappal korábban elhatárolódás formájában elhelyezett ott. Lamperth Mónika, aki Szita felső kapcsolata (titkára) volt a Somogy Megyei Tanács KISZ-alapszervezetében, megkereste az SZDSZ-t, ill. Takács Norbertet, hogy támogassák közösen Szita Károly polgármesterségét: legyen „a Karcsi”, s ők ketten pedig az alpolgármesterek. (Ekkor még nem közvetlenül választottak polgármestert, hanem a közgyűlés által.) A Fidesznek, a koalíciónak és az MSZP-nek összesen húsz szavazata lett volna a 33 tagú testületben, tehát kivihető lett volna a paktum, ám ezt a SZDSZ elutasította, mondván, egy áruló már csak ne legyen Kaposvár polgármestere – abból semmi jó nem származhat.
Szita végül 12 szavazatot kapott (nyilván a Fidesztől nyolcat, az MSZP-től négyet) Szabados Péter tizennyolcával szemben, aki így Kaposvár rendszerváltás utáni első polgármestere lett.
A hitet, pártot, elvet, adott szót, barátot és ellenfelet már akkor is fehérneműként cserélgető Szita Károly pedig kénytelen volt beérni az al-sággal. Ezidőtájt még biztosan megvolt háromperkettes korából a kis fekete jegyzetfüzetkéje, amibe felírta, kik a barátai és az ellenségei.
S felülre persze a mottót, a francia közmondást: „a bosszú hidegen édes”.
H. I.
