…és persze, hogy uniós pénzből
Voltaképpen ez az írás dicshimnusza is lehetne a kaposvári állapotoknak, persze nem, és nem is leszünk vele népszerűek. Egyszerűbb lelkeknek annyi párolódik majd le, hogy „semmi sem jó”. Szívesen tapsolnánk mi annak, hogy „má’ megin’ mánnyit fájlődött a város”, csak szerintünk az a helyzet, hogy nem. Az, hogy Kaposvár vezetése attól várja a belvárosban jól látható általános pangás és renyheség megváltozását, hogy európai uniós támogatásból (!) kicseréli a tulajdonában lévő üzlethelyiségek portáljait, az nem fejlődés, hanem szegénységi bizonyítvány, mégpedig elég méretes.
Ha például nem csak a polgármesteri szózatokban, hanem a valóságban is pezsgő, virágzó gazdasági élet jellemezné a várost, akkor még ötlet szintjén sem merülhetne fel egy ilyen projekt: a belvárosi üzletekért versengenének a vállalkozók, melyikük nyithasson itt butikot, szalont, éttermet, kávézót, aztán a bérleti díj (lelakása) fejében maguk glancolnák ki – persze a városképi előírásoknak szigorúan megfelelve – a boltjukat.
Persze amikor havi öt-harminc-ötvenezer forintos tarifákért kell utánuk hajigálni a belvárosi üzleteket – bár érdekes módon többnyire csókosokat talál el a dobás – akkor ez a konstrukció nem működik. Akkor jön a jóságos, ezerszer pofán köpött Unió, letörli arcáról a vastag Fidesz-turhát, és gavallérosan kifizeti a Szemeco Kft.-t, merthogy a kisebbik pályán, a ZÁÉV mellett Kaposváron csak ők rúgnak labdába. „Helyi vállalkozók”, hát hogyne.
Huszonkét önkormányzati üzlethelyiségben kezdődött meg, ill. zajlik majd kisebb-nagyobb felújítás,
portálcsere, fűtéskorszerűsítés: és tessék figyelni, a pályázatíró milyen keményen berántotta a benzinmotoros bullshitgenerátort:
„A projekt hosszú távú célja egy gazdaságilag fellendülő, élettel teli, vonzó városközpont kialakítása, annak gazdasági és közösségi felelevenítése, gazdasági tereinek hasznosítása, méltó helyének biztosítása a helyi gazdaságban.”
És nem volt senki talpon a vidéken, hogy „héló, ámberek, hát nem azért nincs élet a kaposvári belvárosban, mert lepukkantak az üzletek, hanem azért pukkantak le az üzletek, mert nincs élet!”
Még a szájból szájba lélegeztetés is többet használna. Talán nem kellett volna a belváros közelébe telepíteni a bevásárlóközpontokat – lásd Bogár László törvényét ez ügyben – talán, ha lenne némi valódi versenyképesség, tisztességes, egyenlő bánásmód minden vállalkozónak, tiszta, őszinte közbeszéd, demokratikus nyilvánosság, akkor. És ennek nyomán talán feltámadna az alkotóképesség, s nem menekülnének el pánikszerűen legjobbjaink.
Rippl-Rónai tönkretétele: az egyik szamaras kordéra ülteti, a másik szatyorfület rak rá, mert hát piac: értik… A tudatlanság és középszer vérszemet kapott.
Talán, ha nem vágták volna haza a két európai szintű márkanevét a városnak,
a Csiky Gergely Színházat és Rippl-Rónait. Ebből mára maradt egy gyenge-közepes vidéki amatőr színtársulat, és egy,
a piac tűzfalán fityegő szatyorfül.
Említsük meg azt is, ami, úgy tűnik,
még nem bírt a helyi cselédsajtóban sem nyilvánosságot kapni – mi legalábbis nem találkoztunk vele: az üzletek feltuningolásán túl az 1.2 milliárd forintnyi pályázati pénzből jut a város közterületeinek csinosítására is – mert, amint említettük, mégiscsak választási év jön.
Képzeljék, felújítják még a Kossuth téri szökőkutat is!
Átalakítják a Csokonai utcában a Nagy Imre szobor környezetét, a kormányhivatal Dorottya szálló felőli oldalán a teret, felpimpelik a Rippl-Rónai park növényzetét, de a csúcs, a non-plusz-ultra, a leg-leg-lenyűgözőbb, fantasztikusabb projektelem:
Csodás télikertet varázsolnak a városháza belső udvarából!
Így szól a pályázati kiírás: „Az épületben dolgozók és az ide érkező vendégek számára értékes fogadó és pihenőtér alakul ki. A térkövezésen túl, meleg faburkolatos felületek kialakításával, padokkal, növényszigetekkel tesszük kellemessé az itt tartózkodást.”
Szóval nem ám mindenféle arra ténfergő bugrisnak, hahó! Meg van mondva: „Az épületben dolgozók és az ide érkező vendégek számára.”
És minderre azért van szükség, mert majd ettől fog fellendülni Kaposváron a gazdaság. Nos, attól, hogy Szita Károly és sleppje a szultáni szerájhoz hasonló zárt belső kertben, netán néhány háremhölgy legyezője alatt pihenheti ki azt a megfeszített elmemunkát, amit pl. ebbe a pályázatba beletoltak, biztosan.
Egy megyei jogú város, amely nem képes a saját erejéből felújítani egy szökőkutat, rendbe tenni egy park növényzetét, és nem tud kicserélni néhány portált. És ezért csak magát okolhatja.
H. I.
