Alapítvánnyal akarnak kibújni a jogerős ítélet alól
Tanulság: soha ne becsüljük alá, milyen teljesítményekre képes a beteges rosszindulat, a hatalomféltés és az önimádat, kivált, ha a Kaposváron megszokott szellemi tunyaság és gyávaság veszi körül. A mai, június utolsó napjára összerántott kaposvári rendkívüli közgyűlésnél nem kell jobb példa. Szita Károly polgármester nemcsak 1990 előtt, kommunista rendőrspicliként állt hadilábon a törvénnyel és az erkölccsel, hanem amúgy jogfolytonosan: most éppen a Pécsi utcai iskola ügyében dobott valami nagyon, mondhatni törvénytelenül kreatívat. Miután a Pécsi Ítélőtábla tavaly őszi ítéletében kimondta, hogy a szegregáció miatt felmenő rendszerben be kell zárni az intézményt, most szélsebesen összehoztak egy alapítványi iskolát, amely (szerintük) helyettesíti az államit. A Mikrokozmosz Művészeti Alapítvány a Klebelsberggel együtt pedig szégyellheti magát, hogy részt vesz ebben a politikai színjátékban.
A mai közgyűlés főtémája egyszerű volt: a testületnek meg kellett szavaznia, hogy ősztől évi 7,2 millió forintot – kaposvári közpénzből – rendelkezésére bocsát az alapítványnak, amely ebből a magániskolának számító, de a Pécsi utcai telephelyen, a KLIK által felszabadított ingyenes tantermekben, egy konkrét általános iskolai első osztályt kezd el működtetni. Így próbálja meg – a magyar jogérvényesítés hatékonyságát ismerve eséllyel – kijátszani az Ítélőtábla jogerős határozatát.
Ez a hétmillió jövőre tizennégy lesz, aztán huszonegy, és így tovább. És semmi mást nem szolgál, mint, hogy Szita Károly továbbra is fenntarthassa a győzelem látszatát.
Holott, mint már annyiszor a törvényesség mezején, megsemmisítő vereséget szenvedett.
Meg sem tudjuk már számolni, hányadikat itt az elmúlt néhány évben-hónapban: csak a gumiégető-ügyben háromszor ítélt Szitáék ellen a bíróság, aztán ne feledjük a közösségi együttélés szabályairól szóló rendelet kétszeri eltaknyolását, s persze a Pécsi utcai iskola ügyét sem, amely 2008 óta húzódik, s az első fokú ítéleten kívül mindegyik elmarasztaló volt.
Hazudott Szita Károly, mikor a mai közgyűlésen azt mondta, hogy „2010-ben nekünk adott igazat a Legfelsőbb Bíróság”: ott is kimondták, hogy a Pécsi utcai iskola törvénytelenül elkülönít, csupán azt tették hozzá, hogy a jog eszközeivel nem orvosolható a helyzet.
A második perben azonban a Pécsi Ítélőtábla határozottabb volt, és jogerősen kimondta, hogy felmenő rendszerben meg kell szüntetni az iskolát. Az „Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány” (CFCF) győzött, de mindenki biztos volt abban, hogy a bosszúálló, kicsinyes, veszíteni nem tudó kaposvári polgármester ezt nem hagyja annyiban. Valóban: felülvizsgálati kérelmet adtak be a Kúriához, melyet októberben fog elbírálni a testület. Addig azonban ki kellett találni valamit, hiszen az Ítélőtábla verdiktje jogerős, a kúriai beadványnak halasztó hatálya nincs.
Részlet az előterjesztés szövegéből: Szita önkényeskedése 7,2 milliójába kerül egy évben az önkormányzatnak. Kiszámoltuk: ha öt darab taxi viszi-hozza a kisdiákokat a város iskoláiba, az – kedvezmények nélkül, 185 tanítási napon – nem kerül kétmillióba. És akkor még nem beszéltünk egy kisbuszról, vagy a közpénzekkel való felelős gazdálkodásról.
Szita nyilván abban reménykedett, hogy a Kúria ítélete még a nyári szünet előtt meglesz, mert most lóhalálában, kapkodva intézkednek. A Mikrokozmosz valószínűleg kozmikus rekordot döntött, olyan rövid idő alatt kapta meg az alapfokú általános iskolai oktatáshoz a hatóság (kormányhivatal) hozzájárulását.
Kíváncsiak lennénk, hány sajtpapír lett a művelet során visszadátumozva.
Mert ne feledjük: a Mikrokozmosz eddig csak alapfokú művészeti oktatást végzett: honlapja tanúsága szerint 9 kaposvári és egy taszári, ill. mernyei telephelyen, általános iskolákban. (Számolni viszont nem tudnak: a telephelyek felsorolásánál az egy után három jön, tíz után tizenkettő – és így akarnak matematikát tanítani.) Most idegen terepre hajtotta őket a polgármesteri önkény, no meg a félelem az esetleg elmaradó támogatástól: közismereti tárgyakat kell majd tanítaniuk, s persze lesz itt-ott egy kis zene, tánc, furulya heti egy órában. Szerintünk eszük ágában sem lett volna belevágni, de jött a parancs.
Újabb szánalmas kis díszletelem Szita Károly Patyomkin-falujában:
ja, mer’ hát a romák szeretnek énekűni meg táncúni, höhö. Hát aggyunk nekik.
Elhangzott, hogy már húsz leendő kis elsős be is iratkozott a nemlétező iskolába: nyilván a korábban beiskolázásra kerülőkkel „megbeszélték”, hogy maradhatnak, de ez a feltétel.
Hangsúlyozzuk: mindez, bárhogyan is csűrje-csavarja ezt a fiskális ész, ellentmond a jogerős ítéletnek és a törvény szellemének. Nem a KLIK-nek, mint állami fenntartónak a tevékenységét marasztalja el, hanem azt mondja ki, hogy
a szegregált környezetben tilos az alapfokú oktatás, akárki is végzi.
A polgármester azt állította a közgyűlésen, hogy a csak a „szabad iskolaválasztást védik ezzel”. Ennél pimaszabb érvet nehéz lett volna találni: már az első elvesztett per után kénytelen volt meghozni azt az intézkedést az akkor még fenntartó önkormányzat, hogy a Pécsi utcai gyerekeket a város más, kijelölt intézményeibe is fel lehet venni. Tehát eddig is szabad volt az iskolaválasztás, de, mivel az önkormányzat nem ajánlotta fel pl. iskolabusz indítását, a városközponttól távoli, elszigetelt cigánytelepen élő családoknak fontosabb volt a földrajzi közelség.
Amúgy pedig nyilván attól félnek, hogy gyermekük nem állja meg a helyét a belvárosi iskolákban, hogy kirekesztés, megbélyegzés vár rájuk. Jobb ott nekik egymás közt, ahol nem kell versenyre kelni a külvilággal, ahol csak a saját szegénységük a mérce. S nehogy már valaki a kisujját is megmozdítsa azért, hogy legalább a gyerekek ki tudjanak ebből lépni.
Ordenáré cinizmus arra hivatkozni, hogy „ők akarnak maradni”.
Szita Károly, mint az oktatási és egyéb szabadságjogok élharcosa. Ez milyen szép és lélekemelő.
H. I.
(Folytatás hamarosan: arról, hogy mi is a baj a Pécsi utcai iskolával, és a hazug, kirekesztő hatalmi játékkal. Ha esetleg nem lenne nyilvánvaló.)
