Meglepő és mulatságos: pénteken (mégsem) jön Orbán Kaposvárra?

Európa megmentve, folytatódhat a haknikörút

Információink szerint 25-e, péntek lesz a napja Orbán miniszterelnök országjáró (és ígérgető) körútja újabb, ezúttal kaposvári állomásának: némi kihagyás után, melybe belefért egy kis horvátországi nyaraláson kívül az is, hogy második Hunyadi Jánosként laza csuklóval megmentse Európát az újabb muszlim inváziótól, folytatódik a roadshow. Kérdés, hogy érdemei elismeréseképpen jövő nyáron beteheti-e még a lábát ő és Szíjjártó külügyi futsalbiztos bármelyik környező, vagy akár uniós országba regisztráció és ujjlenyomatvétel nélkül, ám abban biztosak lehetünk, hogy Kaposvár „városállam”, ahogy egykor Szita Károly polgármester nevezte, tárt karokkal fogadja majd „mindig, minden körülmények között”, hogy egy másik klasszikust idézzünk. Főleg, ha hoz valamit.

Habár a siker teljes, ebkölyke turbános hitetlenjei vizespalackjaikat elhajigálva, mind egy szálig fejvesztve menekülnek Németország felé, nem egészen értjük, miért vagyunk kénytelenek obskurus, meg nem erősített információkra hagyatkozni a miniszterelnöki látogatást illetően: ilyenkor rendes római diktátorok „triumphust”, vagy legalábbis „ovatiot” tartottak egzotikus állatokkal, a meghódított országokból származó kincsekkel, de főleg és kivált ma is aktuális módon láncrafűzött szerecsen rabszolgák végtelen sorával. Mitől félhet még, így körbekerítve is? Csak nem a Quaestorosoktól?

Igaz ugyan, hogy a menekültek, mint korábban a szerb határon, pontosan olyan tempóban, háborítatlanul és regisztráció nélkül özönlenek át most már a horvátoktól – ahogy az megjósolható volt –, de azért „Orbán Viktor megvédte Európát”. Ahogy megvédte a nyugdíjpénztári megtakarítást, és még előszámlálhatatlanul sok mindent az elmúlt években, ami azóta a nemlétező oligarchák és a strómanok zsebében landolt az utolsó fillérig.

Hogy miért jön titokban, ha jön, arra viszonylag egyszerű a magyarázat: van jó néhány kínos eset is a közelmúltból, mellyel akár tüntetők is szembesíthetnék a hírek szerint diadalittas kormányfőt: például a Quaestor-károsultak még távolról sem nyugodhattak meg, s mellette még legalább három hasonló botrány lapul, melyben az állam felelőssége felmerül. De beszélhetnénk a gazdaság lassulásáról, a KLIK kifizetetlen számláiról, az egészségügy mára állandósult nyomorúságáról, megalázott és megszomorított négymillió szegényünkről, a közutálatról, amely már világszerte övezi Magyarországot, mérhetetlen s főleg hosszú távú károkat okozva.

orban_szita_extra

A Kerítésépítő és a Bulabáró az önkormányzati kampányban. Úriember nem ismétli magát – meglátjuk, ennek alapján kit nevezhetünk annak. Amúgy a 67-es már akkor sem volt egy nagy ígéret: eszerint nyolc évet késik…

Nekünk, kaposváriaknak persze most csak az a fontos, hogy Orbán Viktor mit ígér. Igaz, hogy az eddigiekkel sem mentünk semmire, hisz a „példátlan, történelmi, kozmikus, bla-bla…” léptékű beruházások eredményeképp a megyei jogú városok közt még mindig az utolsó háromban vagyunk a legfontosabb fejlettségi mutatókban. Saját erőből már egy doboz gyufát sem tudna venni Kaposvár, hiába próbált nagyot varázsolni Szita polgármester, a „bulabáró”, legutóbbi, nyilván milliós közpénzbe fájó levelében: ahogy azt Kováts Imre képviselő levezette, a beszedett 235 millió forint „kommunális adónak” – így szerepel a levélben – majd’ a huszonötszörösét, 5 milliárd 513 millió forintot bírt elkölteni…

Ez ám a mágia: ha még azt is beleszámítjuk, hogy minden Kaposváron beszedett adó összesen csak kb. négymilliárd, tehát még a különböző jogcímeken kapott normatív, stb. állami támogatásokat is beleszámítja, látható, hogy hiába minden, nincs kiút a levél útján elkövetett fideszesen kóros hazudozásból: én, Szita Károly az univerzum legjobb polgármestere vagyok, hisz csupán némi aprópénzt szedek be adóként az én hőn szeretett alattvalóimtól, ám annak sokszorosát költöm rájuk, hogy örüljenek! Ezt csinálja utánam valaki!

Tehát kapni szeretünk, ahogy jó alattvalóhoz illik. Hogy Orbán Viktor jobban vagy kevésbé nézi tökhülyének a kaposváriakat, mint a polgármesterük, hamarosan kiderül. Mi most csak, mondhatni „átismételjük” a korábban már számba vett lehetséges kegyúri ajándékokat, benne néhány – bevalljuk – komolytalan tétellel.

Persze a Facebookon szívrepesve várjuk majd olvasóink tippjeit is…

A favorit nyilván a 67-es út, mi más: ezerszer megbeszéltük, számos változat, pletyka, újratervezés és dezinformáció látott róla napvilágot: most már hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy éppen Szita Károly és Gelencsér Attila a legutolsó két ember közel s távol, akik valamit tudnak az egészről. Valószínűleg ők lesznek leginkább meglepve azon, amit útügyben a miniszterelnök mondani fog. A 67-est folytathatták volna 2011-ben, de nyilván erre a mostani látogatásra vártak, s arról még mindig lövése sincs senkinek, mi lesz a Desedát és Somogyaszalót elkerülő szakasszal. Vagy a Kaposváron átvezetővel.

szekszard_duna_hid

A szekszárdi Duna-hídhoz már így tizenöt év után nem ártana valami utat is vezetni.

Valami közlekedési kegytárgy biztosan lesz a csomagban, ugyanis Szita Károly minapi, rendes helyén, az erősen nyilas beütésű Magyar Fórumban elkövetett nyilatkozatában célzott effélére, így fogalmazott: „A listát összeállítottuk; elsősorban a város megközelíthetőségének a javítását kérjük majd miniszterelnök úrtól.” Ennek megfelelően, minthogy épp mostanában lesz készen az amúgy elátkozott M9-es autóút Kaposvár-Bonyhád közti szakaszának teljes tervdokumentációja, akár ez is benne lehet.

Vasútügyben nyilván már nem szerepelhet az állomás folyamatban lévő felújítása, s érzésünk szerint a 2017-ig elhúzott, Kaposvár-Dombóvár közti szakasz toldott-foldott, kb. a múlt század nyolcvanas éveinek európai színvonalát karcolgató rekonstrukciója sem: ezzel előjönni már – gyanítjuk – nekik is kínos volna. A Kaposvárt messze elkerülő esetleges új transzeurópai vasútvonal ötlete viszont – ha egyáltalán szó van még róla – nem hinnénk, hogy örömmel töltené el a helyi erőket.

Csak a komolytalanság kedvéért: Taszár? Mosolyogjunk nyugodtan egyet, és lapozzunk tovább. A polgári terminál Szita-Gyenesei közös emlékmúzeum lesz türbével, és a hívek búcsújáróhelye, ha addig csendben szét nem rohad.

Az intermodális közlekedési központot Szita Károly választási programjában még 2016-ra ígérte (már akkor is csúszott két évet a korábbiakhoz képest), mintha bármilyen beleszólása lenne abba, hogy mikor kezdődik egy ilyen beruházás. Az biztos, hogy a vasúti sínek egy részének lebetonozása és a buszpályaudvar nevű placc száz méterrel történő odébbtelepítése az égvilágon semmivel nem javítja Kaposvár lakóinak komfortérzetét és a város megközelíthetőségét. Meg az is, hogy az eredeti, harminckét milliárdos elképzelés helyett maximum tíz-tizenkettőt kóstál majd – viszont lehet újra szép maketteket gyártani hozzá, mintha két-három éve nem ezen rugózott volna a teljes helyi sajtó folyamatosan. Tegyük hozzá: Orbán kedvenc városában, Székesfehérváron negyvenmilliárdért valósítják meg ugyanezt.

singapore-zoo

Színház? Ugyan már. Egy jó állatkert, az kéne Kaposvárra.

Színházfelújítás? Vannak kétségeink: az EU jellemzően új vagy funkcióbővítő beruházásokra ad támogatást, ezért is húzódik sok-sok éve. Az Agoránál, ill. a városközpontnál még be lehetett hazudni ezt-azt, de a színháznál? Vonják össze a piaccal? A vasútállomás úgy kaphatott másokkal együtt ilyen módon EU-s pénzt, hogy alibiből nyitnak ott egy kormányablakot, mintha annak a szerencsétlen vidékinek, aki amúgy is elbumlizott ügyet intézni Kaposvárra, nem lenne mindegy. Mondjuk, kormányablakot a színházban  is nyithatnának…

Szerintünk, aki a színházfelújítás költségét szeretné (viszont)látni, utazzon le bármelyik déli határszakaszra, és tekintse meg az újonnan épült szép, fényes drótkerítést: a kormány hatvanmilliárdra növelte a félévkor már lenullázott költségvetési tartalékot, s mi máson, mint a saját forrású beruházásokon fogja megspórolni. Rátóti Zoltán pedig csinálhatna ott a pályázatában foglalt zseniális ötletek mellé – Globe Színház, taszári hangárszínház, stb. – egy kerítésszínházat. (Kivételesen nem kérünk jogdíjat az ötletért.)

Rákóczi-stadion? Nos, erről épp most mondott le a város, miután először a már kiírt világítási pályázatot vonták vissza, aztán pedig a még ki nem írt építésit. Ezek után nyilván – bármennyire is szeretné Orbán – nem kétséges, hogy sportberuházással nehezebb előjönni, bár kevés rondább és elhanyagoltabb középülete van a városnak, mint a sportcsarnok, és épp egy tetőzet is elkelne az ötvenméteres sportuszoda fölé. Vagy egy új sportuszoda, netán végre egy wellnessszálló, bár az utóbbi végképp nem állami feladat, de, ha a vállalkozókra várunk, éppúgy nem lesz belőle semmi, ahogy a Kapos Szállóból sem lett.

Nincs több ötletünk, reméljük, olvasóink kreatívabbak lesznek. De gondoljanak arra, hogy az oktatást, egészségügyet, szociális szférát lesz@rja a magyar kormány, itt, gyanítjuk amúgy sem sok keresni valónk lenne. Egy dögös kis állatkert viszont, a réges-régi vágyálom újraélesztése minden kaposvári szíve közepébe trafálna. Lám, milyen ragyogóan működik pl. a nyíregyházi. Lehetne a gazos, elhanyagolt cukorgyári lapályon, ott úgyis mindig büdös van.

Csak a kerítésre kéne nagyon odafigyelni: legyen sokkal magasabb, mint a mostaniak, mert már így is túl sokan járnak szabadon.

H. I.

Update: Nos, úgy tűnik, a menekültválság szele (vagy valami más) elfújta szép reményeinket: holnap (pénteken) a hírek szerint egyelőre nem gyógyul ki bajaiból Kaposvár a miniszterelnöki kézrátétel által. Bécsben várják, szeretettel, bár talán a várfogságot megússza. Ráadásul a Facebook is lehalt – ez egy ilyen nap.