Nem hatvanhárom, nyolcvanöt millió
Szita Károly kedvenc sportja, a kosárlabda számára, úgy tűnik, az önkormányzat pénzkiadó automataként működik: be kell pötyögni a varázsszót, és a városlakók pénzéből máris megjelenik a nyílásban fillérre annyi, amennyit Monok Tibor a kosárlabdaklub ügyvezetője éppen igényel. Talán még nem késő, hogy a szociális ellátás, egészségügy, oktatás vagy épp az egyes, végtelenül elhanyagolt, sorsukra hagyott városnegyedek szűkölködői, a közmunkások, a fillérekkel kiszúrt szemű rokkantak, sokgyermekesek is a helyi sajtóorgánumokhoz forduljanak: baj lesz, ha a polgármester nem nyitja ki a város bukszáját! Megpróbálhatják, de nagy sikerre ne számítsanak: a „Szita-médiabirodalom” bármelyik különítményét keresnék is fel nagy nyomorúságukban, legfeljebb beleröhögnek a képükbe. A Kaposvári Kosárlabdaklub kistafírozásának története megrendezett színjáték csupán, mellyel Szita Károly pénzosztó atyáskodását, a nehézségeken átsegítő jóságát kívánják közpénzen reklámozni, ha már a szponzorszerzésben megbuktak.
Mindenki Monok Tibor másfél héttel ezelőtti drámai segélykérését visszhangozta: szinte egyszerre és szó szerint közölte a kaposvári cselédmédia, s már ebből is látható volt, hogy irányított a dolog. Várható volt, hogy az egyébként a legnyilvánvalóbb eseteket is agyonhallgatni képes helyi sajtó hullámverésére lesz majd polgármesteri válasz, persze a színjáték részeként. Szita hétfőn „fogadta” is Monokot, aki elmondta neki azt, ami már korábban nyilvánosságra került: „az élvonalban szereplő csapatot működtető kft számlájára nem érkezett meg egy korábban betervezett, komolyabb szponzorációs összeg, és a vezetés nem akarja, hogy emiatt bajba kerüljenek”.
A vezetés nem akarja. Egészen pontosan 63 millió 204 ezer forintról van szó, amelynek persze ilyen, szinte fillérre lebontott pontossága is nevetséges, ahogyan jó néhány más állítás is a mesében. A Kaposvári Kosárlabda Klub előélete semmivel sem kevésbé zűrös, mint a bukott labdarúgóklubé, a Rákóczié, amely most inkognitóban, magát Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiának álcázva sunnyog a megye I.-ben, vissza a profi osztályok felé, hátrahagyva több mint háromszázmillió forintnyi, többségében közpénznek minősülő adósságot.
Kovács László, a kosárlabdaklub egykori résztulajdonosa, aki 2008 végéig volt ügyvezető, tudna mesélni arról, hogy milyen színes volt a múlt, és milyen érzés hazug politikusi ígéretek miatt bíróság elé állni. Egyszer majd ezt a sztorit is sorra vesszük.
Úgy tűnik, a jelen sem egyszerűbb, s, mint általában, az élsport afféle lázmérő, hogy mennyire mennek rendben a dolgok egy városban: van-e tisztességes nyereséggel működő vállalkozói szféra, amely szívesen szponzorálja, támogatja a helyi élsportot a reklámért cserében. Erre, azt gondoljuk, Kaposvár esetében határozott nemmel válaszolhatunk. Ha megnézzük a KKK tavalyi mezét, azon még jól láthatóan ott virított a Magyar Villamos Művek, a Szerencsejáték Rt. és az OTP logója, az idein viszont már csak az amúgy veszteséges Virágfürdőé szerénykedik, amely nyilván a „főszponzor” városháza kívánságára került oda. A jelentős támogatók tehát korábban sem kaposváriak voltak jellemzően: elmúltak azok az idők, mikor még pl. a Kométa abban a helyzetben volt, hogy sporttámogató lehessen…
Mezek és szponzorok: balról a KKK 2014-15-ös szezonjának meze, rajta nagyban az MVM, valamint az OTP és a Tippmix, a Szerencsejáték Rt. logója. Jobbról látható a 2015-16-os mez, rajta a nagy büdös üres kékség, csupán a Virágfürdő (végül is befürödtünk). Középen az Alba idei meze, tömve szponzorokkal, közte, hogy szakadjon le az arcunk a szégyentől az Agrana logója a szerecsen srác hastájékán. Azé az Agranáé, amelynek egyetlen magyarországi cukorgyára Kaposváron van. Köszi Karcsi, a nagyvonalú sportpolitikát. (Képek a KKK honlapjáról)
A kaposvári cégtulajdonosok többségéről egészen határozottan tudjuk, hogy miért ódzkodnak: a nyomott piaci viszonyok, a pangás, az elhúzódó válság és száz más mellett egészen egyszerűen tele van a tökük Szita Károly önkényeskedésével, zsaroló manővereivel. (Azért használtuk ezt az illetlen szót, mert csak ebben a formában hallottuk.) Utasítgat, pattog, vagy épp berendeli őket a Szivárványba, melynek egy NAV-vezető jelenlétével nem is annyira finoman nyomatékot ad, s aztán „megkéri” őket, hogy inkább hagyják rá a TAO-pénzek elosztásának fáradságos feladatát, ezúton is hatékonyabban támogatva a kaposvári élsportot.
Saját pénzükön csicskáztatná a cégvezetőket Szita, emellett persze a jól működő élsport neki termelné a népszerűséget, s ennyivel is kevesebb lenne a város kiadása. Az előnyökből persze néhány csókos vállalkozónak jut csak, másnak legfeljebb ígéretek, plusz a cseszegetés.
A FINO-n és a MCM-en kívül, amelyek a kaposvári röplabdát támogatják, jelentős szponzori tevékenységről alig-alig lehet beszélni Kaposváron. Nagyságrendjében az általuk nyújtott összeg azonban messze elmarad a kosárlabda igényszintjétől. Nyilván külön-külön meséket érne meg az országban lényegében egyetlen profi alapon működő röplabdacsapat, vagy az utánpótlás-pénzeken (TAO-n) éldegélő vízilabdázók, a pénznyelő futballról már nem is beszélve, melyet zavaros helyzete, és a körülötte keringő gonosztevők miatt már minden épelméjű ember messze elkerül.
Ami viszont tavalyi „nagy” kosárlabda-szponzorokat illeti, szintén nem nehéz felfejteni a történet szálait: az MVM, a Szerencsejáték Zrt. és az OTP egyaránt kizárólag politikai alapon osztogatnak támogatói pénzeket. Emlékezetes, hogy pl. 2014-ben, miután a választásokon Pakson, az MVM fellegvárában nem fideszes polgármester győzött, a villamos művek azonnal megvonta a támogatást a helyi – NB I.-es – futballcsapattól, amelynek egy része akkor megjelent a Rákóczinál.
Teljesen egyértelmű, hogy az MVM-hez hasonló támogatások elapadása Szita Károly politikai kudarca, ezért is igyekszik most, a ma este hatkor kezdődött rendkívüli közgyűlésen közpénzből rendezni a hiányt, mielőtt kiborul a bili. Nyilvánvalóan ő ígérte meg – mint már annyiszor, annyi embernek – hogy meglesz a pénz, elintézi.
A főszponzor a KKK honlapján: Kaposvár városa. No comment.
Most az előterjesztés szerint pánikszerűen „nettó 39.000 e Ft + 10.530 e Ft Áfa pénzügyi forrást biztosít a 2015. évi költségvetés működési célú általános tartalék keret maradványa terhére”, azaz közel ötvenmilliót, hisz az önkormányzat nem igényelhet vissza áfát (hiába bontogatja, hogy kisebbnek tűnjön az összeg), és egy következő közgyűlésen még döntenek a „Kaposvári Kosárlabda Klub Kft részére a 2015/2016. évi bajnokság befejezéséhez hiányzó nettó 24.204 eFt forrás esetleges önkormányzati finanszírozásáról”. „Esetleges”, mi? Itt már ki sem írja a bruttót, de mi kiszámoltuk: az összesen közel nyolcvanötmillió forint.
Különös, hogy a kosárlabdával milyen nagyvonalúan bánik a polgármester, pl. a futballhoz képest, amelynek „csak” kölcsön adott hetvenöt milliót, amit persze nem kapott vissza a város. Monokék az igényelt hatvanhárom helyett nyolcvanötöt kapnak, hogy jobban menjen a játék, mert úgy hírlik, hogy a sorozatos sérülések – s így a Körmend elleni vereség – mögött már nem fizikai jellegű behatások, sokkal inkább a három hónapja ki nem fizetett járandóságok húzódnak meg. A profi játékos hamar megsérül, ha nem kap fizetést.
A nagy labdazsonglőr megint csomót kötött a saját lábára, vagy, hogy kosárhasonlattal éljünk, dobott egy irtózatos nagy homályt – nem először. Az persze, hogy van itt még egy sor egyesület és sportág, a kajak-kenutól a jégkorongon át a szinkronúszásig, amely csillogó szemű, lelkes kaposvári gyerekeket tanít, edz, s napi anyagi gondokkal küszködik, Mr. Homályt a legkevésbé sem zavarja, pedig nem kicsi a felháborodás sportkörökben a kosarasok nagyvonalú kitömése miatt.
A közgyűlés végül természetesen egyhangúan megszavazta a támogatást, Szita Károly pedig hozzátette kioktatólag, hogy „érdemes tanulmányozni, hogy csinálják például a sokszoros bajnok és Magyar Kupa-győztes röplabdázók”. Tipikus Szita-manír. Ha sz@r kerül a palacsintába, előveszi a kivénhedt angol komornyik fennsőbbséges arckifejezését, és előkelően néz, mint akinek qrvára semmi köze az egészhez.
Ő, az okostojás pedig rendületlenül toldozza-foldozza Kaposvár, „a Nemzeti Sportváros” Patyomkin-faluját, melyből mára már csak annyi látszik, mint az egykori dicső várból. Egy téglakupac, ahol legalább mint tégla otthon érezheti magát.
H. I.
2016. március 16.
