„A kamupártokra hullott állami pénzeső kilencven százalékának a sorsa egyelőre ismeretlen” – ez az egyik legsúlyosabb megállapítása a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és az Atlatszo.hu által a kampányfinanszírozásról készített kutatásnak, amelynek eredményeit a napokban tették közzé. Így kezdődik a 2014-es magyar választások egyik legarcátlanabb és legnyilvánvalóbb csalásának összegzése a Népszabadság cikkében. A dolgot leginkább ahhoz a Los Angelesben lezajlott 2012-es bankrabláshoz tudnánk hasonlítani, mikor a gengszterek szorult helyzetükben pénzt szórtak a tömegbe, hogy azok elzárják az üldöző rendőrök útját. Csakhogy ezt a magyar adófizetők több, mint négymilliárd forintja bánta.
Soha, sehol nem volt szokás az, hogy alig vagy egyáltalán nem létező pártok a választások előtt bőkezű támogatásban részesüljenek olyan feltételek mellett, amit egy közepes baráti társaság is könnyedén teljesíteni tud. A kepmutatas.hu c. weboldalon részletezett kutatás is bizonyítja, hogy a kétely a kamu- vagy bizniszpártok kampányának utólagos elszámolásaival kapcsolatban okkal merült fel mindenkiben. Az Orbán-kormány és a Fidesz, a piszkos módszer kiagyalói és média-kinövéseik most nagyvonalúan hallgatnak. „Collateral damage”, járulékos veszteség, mondogatják egymás közt cinikusan. A kamupártok ugyanis határidőre az általuk felnyalt összeg alig tíz százalékával számoltak el, és a riport tanúsága szerint még nekik áll feljebb.
Árok, a jobbos média kedvence
Mi a jelenségnek csupán egy kis részét, kaposvári diszkrét báját mutatjuk be: természetesen itt is indultak kamupártok, hozták a formájukat, elvittek közel öt százalékot a nem a kormánypártra adott szavazatokból. Ez országos szinten bőven elég lett volna arra, hogy megakadályozza a Fidesz kétharmadát, és az általuk tákolt, „alkotmányos rend”-nek nevezett katyvasz két éven belül maga alá temesse őket. A kutatás szerint a bizniszpártok arcátlansági versenyében toronymagas csúcstartó a Schmuck Andor-Árok Kornél-féle Szociáldemokraták nevű képződmény, amely az általuk felvett majdnem négyszázötven millió forintnak csupán fél (!) százalékával, 2,3 millióval számolt el. Nemhiába nevezik Schmuckot némelyek „politikai zseninek…”
Árok Kornél népszerűsége csúcsán
Pedig Kaposváron az agyonsztárolt Árok Kornélt végül a szavazók 0,88 %-a fogadta a bizalmába, noha a nagy pénzen túl a kaposvári jobboldali médiának is favoritja volt. Árok és Schmuck voltak azok, akik rendszeresen afféle „baloldali hősként”, pozitív szereplőként tűntek fel a Kaposvár Most c. „hírportál” felületén. Nyilván nem véletlenül: „similis simile gaudet”, tartja a latin mondás, ahogy hasonló a hasonlót kedveli, a közpénzlenyúló is a magafajtához vonzódik. A helyi táncrend szerint a Kaposvár Most-nak Árokék, a Somogyi Hírlapnak a Felder-LMP kettős „futtatásával” kellett szavazatokat elvinni a baloldali összefogástól. Tudomásunk szerint ezt némi baráti kapcsolat is elősegítette – mindkét esetben.
Weimarizáció helyett mucsaisodás
Hogy milyen gátlástalanul szolgálta és szolgálja minden pillanatban a helyi jobboldali média a Fidesz és kapcsolt részeinek aktuális érdekeit, arra kiváló példa, ahogyan a fenti kérdést Schenk János, a Kapos Extra alapítója, e lap és a vele szorosan összefonódott Kaposvár Most publicistája, Kaposvár felkent éceszgébere tálalta: „Weimarosodás helyett: stabil kormányt” címmel nagyívűnek szánt történelmi párhuzamot von az 1919 és 1933 közti német belpolitika és a magyar helyzet között. Elvtelenül, önmagának is ellentmondva próbálja bizonygatni, hogy a világszerte példátlan győzteskompenzációs választási rendszer azért jó, mert úgymond „stabil” kormányzást hoz létre. Schenk persze szokása szerint hazudik és csúsztat: a – helyesen – weimarizálódás elkerülésére tökéletesen elég a korábban is, ma is létező ötszázalékos küszöb. Így ennek rohadtul semmi köze a győzteskompenzációhoz, amely a töredékszavazatok „listára vitelén” alapul, s persze ugyanígy a weimarizációhoz sincs.
Sovány vigasz, hogy neofita buzgóságában Schenk végül is elismeri, hogy a rendszer durván túlkompenzálja a győztest – így lehetett 45%-nyi szavazattal kétharmadot „előállítani…” Ez persze szerinte maga a mennyország – szerintünk pedig ez maga a pártállam.
Térdre a győztes előtt – a politikai pornó alapszabálya
Az viszont tényleg a cinizmus és az arcátlanság netovábbja, hogy éppen Schenk János beszél weimarizálódásról, annak a pártnak a vásári kikiáltója, szerecsenmosdatója, amely sokmilliárd közforintot szór a politikai szerencselovagok közé pont azért, hogy elősegítse ezeknek a kicsi, „weimari” pártoknak a létrejöttét. És most, hogy minden beigazolódott, amit a független sajtó megjósolt, a sanda szándéktól a nyílt sikkasztáson át, lapít.
Persze mit várhatunk attól, aki a kies Passauból üzengetve hazaffyaskodik? Nyilván büdös neki Kaposvár. Akinek a szervilizmusa ilyen csúcsteljesítményekre képes (idézet tőle, a Kapos Extrából): „Az a szerencséje ennek az országnak, hogy olyan vezetője van, mint Orbán Viktor miniszterelnök úr”. Aki szexlexikonnal kezdte könyvkiadói pályafutását, s szép ívet futva eljutott a politikai pornográfiáig: mostanában az Orbán Viktorról szóló kötettel házal éppen – nyilván ingyér’, hazafiúi lelkesedésből, naná.
Tudjuk: Kaposvárnak mindig mindenből a legjobb jár: kamupártból, fideszes megmondóemberből, politikai szemérmetlenségből, cinizmusból egyaránt.
H. I.
