„Folytatódik a társadalmi, gazdasági leszakadás a Dél-Dunántúlon…”
Kirívóan alattomos, cinikus kirohanásban támadta meg a Kaposvár Most a helyi közgyűlési ellenzéket annak kapcsán, hogy Pintér Attila képviselő (DK-Jobbik-LMP-Momentum-MSZP közös lista) a napirend egyik pontjához kapcsolódó hozzászólásában említést tett a KSH folyóiratában megjelent tanulmányról, amely a magyar megyei jogú városokat méri össze gazdasági és környezeti fenntarthatóság szempontjából. Ígéretünk szerint most visszatérünk a témára: elsőként az látszik a leginkább célravezetőnek, ha a tanulmányt szóba hozó képviselőt kérdezzük a vita valódi körülményeiről.
A Kaposvár Most szerint „a baloldal sem a tanulmány tényleges ismeretében, hanem a megjelent cikkek nívójára alapozva kívánta szembesíteni Szita Károlyt a „lesújtó adattal”. Tényleg nem ismerte a tanulmányt?
Pintér Attila: Azt hiszem, hogy rólam, aki sok éve egyetemi oktatóként dolgozom gazdaságtudományi területen, és elég régóta foglalkozom települési kérdésekkel, talán feltételezhető, hogy nem egy helyi vagy országos bulvárlapból tájékozódom a szakterületemet érintő kérdésekben. Jóval azelőtt ismertem a tanulmányt, mint azt az Index, vagy a helyi orgánumok – egyébként több ponton valóban tévesen értelmezve – ismertették. Akkor is szóba hoztam volna a közgyűlésen, ha arról senki nem írt volna.
Mindez azért volt szándékomban, mert egyrészt, ahogy a hozzászólásomból is egyértelműen kiderül, jelezni szerettem volna, hogy fenntarthatóságot és az energiahatékonyságot szolgáló zöldenergiák, köztük a hidrogén milyen jelentőséggel bírhat Kaposvár számára. Másrészt szerettem volna a város döntéshozóinak a veszélyérzetét felkelteni, s ez, úgy tűnik, a sajtónak köszönhetően sikerült is. Az ilyen és ehhez hasonló tanulmányok meglehetős alapossággal mutatják meg, hogy hol tartunk.
Nyilván nem volt jó érzés a polgármesternek közel 30 év városvezetői munka után egy tudományos vizsgálat eredményeivel szembesülni. Ezzel együtt is igazságtalan lenne mindent rajta számon kérni, de a felelőssége nagyobb, mint bárki másé.
Mielőtt a tanulmány Kaposvárt húsba vágóan érintő megállapításaiba belemennénk, tisztázzuk a Kaposvár Most legsúlyosabb állítását: mint baloldali képviselő tényleg „nem tudott semmit hozzátenni a témához”?
P. A.: Ez még a Szekeres-Marno Alán főszerkesztőtől megszokotthoz képest is arcpirítóan hazug állítás, nem mellesleg csúnya öngól. Az általuk bemutatott videórészlet legutolsó másodperceiben még hallani, ahogy Szita Károly polgármester
emelt hangon azt mondja: „…nincs szó, lezárom a napirendet!”
A közgyűlési ügyrend szerint az egyes napirendi pontokhoz a képviselők három percben hozzászólhatnak, erre a polgármester korlátlan időkeretben reagálhat, de válaszlehetőségünk már nincs. Kivételes esetben adhat még egy percet – ezt egyedül én meg is kértem a közvetítés tanúsága szerint, ám a polgármesternek még egy percre sem volt bátorsága megadni a szót. Ehelyett jöttek a Kaposvár Most hazugságai, és az erőfölény fitogtatása, pedig a város érdekében nyílt és őszinte kommunikációra lenne szükség.
Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai 17 pontban. A tanulmány a 8. 9. és 11. pont alapján hasonlította össze a magyar megyei jogú városok teljesítményét. Kép forrása lábjegyzetben.
Jellemző, hogy még a hozzászólását sem merték idézni. Hogyan reagált volna Szita Károly tizenkét perces monológjára, ha valami varázslat folytán ez egy demokratikus és az esélyegyenlőséget tiszteletben tartó közgyűlési vita?
P. A.: Az első és legfontosabb: Szita Károly állításával szemben ez egy valódi rangsor, pontszámokkal, melyek egzakt méréseken, statisztikai adatokon alapulnak. Idézem: „A vizsgálatok eredményeképpen elkészíthető a magyar városok gazdasági és környezeti szempontú komplex fenntarthatósági rangsora.” Rangsor, melyben Kaposvár a huszonöt város közül hátulról a harmadik – sajnos. Valóban alkot öt csoportot, de egyáltalán nem vigasztaló, hogy a negyedik klaszter, a „ciklikus fejlődésű, átlagos körülményeket nyújtó városok” kategóriájának a legalján vagyunk.
De valóban csupán – ahogy Szita Károly és propagandistái állítják – a szerzők „szubjektív véleményéről” lenne szó?
P. A.: A legkevésbé sem. A komplex fenntarthatósági indexet (a három célt) egyébként 27 jelzőszámból számították ki a tanulmány szerzői. A cikkből az is kiderül, hogy az ENSZ-nek 2020 óta van minden mutatóra kidolgozott módszertana. A figyelmeztetés, amely szerint a cikk a szerzők „véleményét” tükrözi, nem a folyóirat vagy a kiadó KSH álláspontját, nem azt jelenti, hogy a tanulmányban leírtak szubjektív értékítéletet tükröznének: kőkemény adatok, tények sorakoznak, melyek bizonyítják, hogy Kaposvár komoly hátrányban van gazdaságilag, fenntarthatóságban és a polgárai életminőségében egyaránt.
Különösen a tisztességes munka és gazdasági növekedés, valamint az ipar, innováció és infrastruktúra területén áll, ahogy a tanulmány szerzői fogalmaznak, nagy kihívás előtt. És ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a város ún. reziliencia indexe – a változó körülményekhez való alkalmazkodás képessége – milyen alacsony! Erről is készült egy tanulmány 2020-ban, de azt nem kapta fel a sajtó – de ez már egy másik beszélgetés témája lehetne. A lényeg úgyis az, hogy ebből az egészből mit tapasztalnak és hogyan gondolkodnak erről a város lakói. Valószínűleg ezek nincsenek távol a tudományosan leírt helyzettől.
Az ENSZ 2015. szeptember 25–26-i fenntartható fejlődési csúcstalálkozóján a világ vezetői elfogadták a „Transforming our World: The 2030 Agenda for Sustainable Development” című dokumentumot, ez 17 globális célt tartalmaz, melyek 169 mutatóval írhatók le. A tanulmány, melyről beszélünk, a 17 közül a 8., a 9. és a 11. fenntartható fejlődési célt vizsgálja. A polgármester azzal is próbálta kisebbíteni a tanulmány jelentőségét, hogy hangsúlyozta: a tizenhét célból csupán hárommal foglalkoztak.
P. A.: Nem tudom, mennyire lett volna célravezető, ha a Kaposváron zajló folyamatokat pl. a 14-es szempont, a „tengerek és óceánok védelme” alapján értékeljük. De szerintem abból sem jöttünk volna ki jól, ha a 16-os, a „béke, igazság és erős intézmények” megvalósulását vizsgálják Kaposváron. Hogy ez utóbbi mennyire siralmas, arra éppen a kaposvári közgyűlés szervezeti és működési szabályzata a legjobb példa: rendkívüli egyenlőtlenség és aránytalanság van az álláspontok kifejtésének lehetőségében. A szerzők szerintem jól választottak: a leginkább releváns szempontokat dolgozták fel, amelyekhez volt a statisztikai hivatalnak hozzáférhető, viszonylag friss adata.
És a „kaposvári valóságban”, abban az egy percben, ha megkapja, mi az, amit a tanulmánnyal kapcsolatban elmondott volna?
P. A.: Orbán Viktor miniszterelnök nemrég elmondott évértékelőjéből készültem idézni, aki így fogalmazott: „A Győr–Szombathely–Veszprém ipari övezet mellé beemeljük a Debrecen–Nyíregyháza–Miskolc háromszöget”. Ennek kapcsán megkérdeztem volna a polgármestert, hogy látja-e azt, amit mindenki: hogy milyen súlyos, ezúttal észak-déli irányú gazdasági egyenlőtlenség alakult ki Magyarországon, amelynek eredményeként mára a Dél-Dunántúl az ország és az EU egyik legszegényebb régiója lett, amely az unió egy főre eső GDP átlagának alig felét teljesíti. Ez nyilván szoros összefüggésben van a két legnagyobb város, Pécs és Kaposvár fenntarthatósági pozíciójával.
És megkérdeztem volna: ő, úgy is, mint a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, valamint polgármestertársai és a régió szinte kivétel nélkül fideszes képviselői mit tettek, tesznek azért, hogy a Dél-Dunántúl társadalmi, gazdasági leszakadása ne folytatódjék? Más megfogalmazásban: mikor valósul meg a „Pécs-Kaposvár-Szekszárd háromszög”, mint a fenntartható fejlődésre, okosváros-megoldásokra épülő ipari, gazdasági övezet? Mert minden jel arra mutat, hogy a régió leszakadása folytatódik. Ennek megakadályozása pedig túlmutat minden politikai ellentéten.
H. I.
„Forrás: Területi Statisztika c. folyóirat 63. évfolyam 1. számában megjelent, Sikos T. Tamás–Szendi Dóra által írt, A hazai megyei jogú városok gazdasági és környezeti fenntarthatóságának mérése, 2020–2021 c. tanulmány”
