Polgármester a teljes idegösszeomlás szélén: nagyon betalált néhány ellenzéki kérdés a közgyűlésen

Szita Károly: egyik fülemen be, a másikon ki…

…úgy látszik, a két pont között semmiféle szürkeállomány nem akadályozza az átjárást. Volt már néhány szánalmas produkciója Kaposvár polgármesterének, de a csütörtöki közgyűlési alakításának minimum a közszolgálati egyetemen kellene szolgálnia a jövőben – elrettentő tananyagként. Ha valakinek annyira futja csupán, hogy a rendes közgyűlési menetrend keretében feltett, Kaposvár gazdálkodását, az önkormányzat működését érintő ellenzéki kérdésekre azzal vág vissza, hogy fogják be a szájukat, mert „április harmadikán rájuk esett az ólajtó”, azzal tényleg nagyon nagy baj van.

Ezek után nyilván ez lesz a gyakorlat, még a szokásos elkenő, mellébeszélő válaszokra sem futja majd a következő négy/nyolc/tizenkét évben, miután hallhattuk megint, hogy „2024-ben is meg kívánja mérettetni magát”.

Az általános, a jelen lévő városházi alkalmazottak körében is megdöbbenést kiváltó

őrjöngést egyedül Pintér Attila képviselő kérte ki magának határozott szavakkal, a polgármesteri tisztséghez és Kaposvárhoz méltatlannak nevezve a megnyilvánulást. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy láthatóan az ő kérdései bőszítették fel leginkább szegény embert.

A kérdések egyik köre a kínai tulajdonú napelemparkra vonatkozott,

amelyről Szita Károly szeret úgy fogalmazni, hogy „megépítettük”, hogy „Kaposvár energiafüggetlenségében nagy szerepet játszik”, s az ellenzéki képviselő már sokadszor teszi helyre azzal, amit a KAPOS-T is megírt: Kaposvárnak semmi köze hozzá azon kívül, hogy a város külterületén található. Szita az említett minősíthetetlen hangnemű körítés közepette válaszolta erre, hogy „az mindegy, hogy merre tekeredik a kanóc” – itt nyilván az erősáramú vezetékekre gondolt – „de Kaposvár közvilágítását szolgálja”, s majd, egyszer, a távoli jövőben arra is sor kerül, hogy közvetlenül tápláljon be a város energiarendszerébe. Zavaros fejtegetéseit beteges monomániával ismételgeti,

így újfent kénytelenek vagyunk idetenni az ezzel kapcsolatos cikket:

Büszke lehet Kaposvár: 220 hektár termőföldet sikerült a kínai beruházónak hasznot hozó napelemparkká átlényegíteni

A kínai napelempark elvett 220 hektár értékes termőföldet a nemzeti földvagyonból,

miközben ezt törvény tiltja. A megépült objektum kizárólag az országos energiarendszerbe táplál be, ahonnan Kaposvár önkormányzata az aktuális (piaci) áron vásárolja meg a közvilágítási áramot. Arra pedig, hogy „miért baj az, ha mások pénzén épült meg?”, szintén egyszerű a válasz: mert a kínai multi ugyanúgy kiviszi a hasznot az országból, mint bármely másik. Más esetben emiatt egy „rendes” fideszes vérhabot fröcsögve szokott kikelni magából.

Ha pedig valaki mindenáron napelemparkot akar létesíteni a közigazgatási területén,

akkor nem kéne kiadni a kezéből egy ilyen biztos, évtizedekig tartó haszonnal kecsegtető lehetőséget, hanem el kell menni a legelső bankba, felvenni a hitelt, és megépíteni saját beruházásban, saját földön. Ha Mészáros Lőrinc bankja tudott adni négymilliárdot a szélsőjobboldali francia elnökjelölt kampányára, vagy a kormányszóvivő férje kaphatott ötvenet – állami garanciával – hogy megvegyen egy cseh repülőgépgyárat, Kaposvár is jó lett volna harmincmilliárd erejéig egy biztos üzletre, amit a bevételből tíz év alatt vígan kifizet.

Úgy tűnik, Kaposvár polgármestere ez esetben is idegen érdekek ügynöke volt. Nyilván otthonosan érzi magát a szerepben.

Téma volt továbbá a fürdő mellé tervezett, évtizedek óta húzódó szálloda-ügy: Felder Frigyes és Pintér Attila is szóba hozta. Előbbi annak kapcsán, hogy az egy héttel korábbi Kormányinfón az Azonnali.hu újságírója tett fel kérdést Gulyás Gergelynek a szállodáról,

aki szerint „tiltott állami támogatás eshetősége akadályozza” a beruházás megkezdését.

Szita válasza mindössze egy félresikerült gúnyos megjegyzés volt a „Soros-médiáról”, megerősítve azt a sejtésünket, hogy a legtöbbször tényleg nem is tudja, miről beszél: nem az újságíró hozta szóba a „tiltott állami támogatást”, hanem éppen Szita cimborája, Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, akit ezzel lényegében sikerült lehülyézni-sorosozni. Arra is célzott, hogy a Kormányinfót nem tekinti „tiszta forrásnak” – Szita Károly, a forradalmár.

A szállodaberuházásról is megírtunk már mindent, ez az Átlátszó.hu-n olvasható:

Mészárosék tizenöt évre kibérelték, majd közpénzből megépíthetik a superior hotelt

Nagyon is bűzlik a dolog, és nem elképzelhetetlen, hogy épp ez a cikk hívta fel az országos figyelmet: állami pénzen megépíteni egy szállodát, majd azt előre, még a megépülés előtt kiadni jóval piaci ár alatt 15 évre ugyanazon érdekeltségi körhöz tartozó cégnek, finoman szólva is orbitális pofátlanság, nem beszélve arról, hogy

Szita Károly ezzel nem a kaposváriak, sokkal inkább a felcsútiak érdekeit szolgálja.

Ezerkétszáz milliárd! Ezerkétszáz milliárd! rikoltozta szinte önkívületben

Pintér Attila következő kérdésére válaszolva, aki azt firtatta, hogyan fordulhatott elő, hogy közel félmilliárd forintnyi kötbér plusz kamatot kell jogerős bírósági ítélet alapján kifizetnie a Kapos Holdig egyik cégének. Erről itt írtunk részletesen:

Szemét ügy: közel félmilliárd forintot bukhattak a kaposvári önkormányzat cégei egy tíz éve folyó, tavaly jogerősen is elveszített perben

Természetesen Szita félrebeszélt, mikor válaszában amellett próbált érvelni,

hogy a kaposmérői szemétteleppel kötött szerződés felmondása „ezerkétszáz milliárd” forintot spórolt volna Kaposvárnak. Csupán az ezredrészéről, tehát 1.2 milliárdról lehetett szó, és még ez is durva csúsztatás: egyrészt azzal, hogy nem Kaposmérőbe szállította a város a szemetet, megspórolt ugyan – a szerződést megszegve – egy összeget, de ettől kezdve a szemétről magának kellett gondoskodni, ami nyilván pénzbe került, s ráadásul még a bírósági ítélet alapján járó kötbért, plusz a Szita Károly megszállottsága miatt – tíz évig mindent megtettek, hogy ne kelljen fizetni – felhalmozódó kamatokat, ami összesen minden bizonnyal megközelíti az ötszáz millió forintot.

De a legdurvább: Szita Károly úgy tesz, mintha azt a bizonyos szerződést a kaposmérői szemétszállításról nem az általa vezetett város egyik cége kötötte volna – nyilván az ő tudtával – mintha az égvilágon

semmi köze nem lenne az egészhez! Ez már tényleg a mentális széthullás jele…

Szerintünk itt egyszerűen az irigység-faktor játszott szerepet: ha a vállalkozó nem körön belüli, és nem ide penget, akkor pusztuljon. Arról nem beszélve, hogy Szita a „szemét-ügyben” már „magántulajdonú cégről”, „magánérdekekről” hadovál. Érdekes: hogy a kínai napelemparknál, vagy a tervezett szállodánál magánzsebekbe vándorol a lehetséges közhaszon, egy cseppet sem zavarja, de azt is szívfájdalom nélkül hagyja, hogy potom évi tizennyolc millió forint miatt

kiszervezzék egy magáncégnek az otthoni ápolási tevékenységet.

Szóba került még – tegyük hozzá, sok egyéb mellett, de mi ezúttal azokat a témákat emeltük ki, amelyekkel a KAPOS-T is foglalkozott – a Dési Huber utcai társasház ügye is: a polgármester csupán a vállát vonogatta amiatt, hogy a tizenöt évvel korábbi értékbecslés még több is volt kicsit, mint a mostani – „ő nem értékbecslő, nem tudja”. De a kérdés azért „hülyeség”, és „nem a Soros-Bajnai által fizetett újságokat kéne olvasni”. Logikus.

Köszönjük az oldalvágást, bár így lenne. Mi viszont azt tartjuk orbitális hülyeségnek,

ill. a teljes kaposvári közvélemény „hülyének nézésének”, hogy a városvezetés „nem volt tisztában azzal”, hogy mennyit is ér a telek (jaj, dehogynem), ahol ráadásul már „tisztára is söpörték” az utat a beruházás előtt, arról nem beszélve, hogy eddig senki, sehol nem hallott arról, hogy „kilenc lakás esetében a bérleti jog a mienk” – így fogalmazott válaszában a polgármester.

Miután eddig erről egy árva szó sem esett sehol, utána nézünk: kikérjük közérdekű adatigénylésben a szerződést, mert a tizenöt éves huzavona után gyanúsan gyors eladás körülményei, ill. a polgármester zavaros célozgatásai számos újabb kérdést vetnek fel.

Megértjük persze, hogy Szita Károlyt elhagyja a maradék lelki nyugalma,

ha valaki a tevékenységével kapcsolatos érdemi, lényegbevágó kérdést tesz fel: a tisztátalan kavarást, a hozzá nem értést, a mutyit, no meg a tanácstalanságot próbálja leplezni a hisztérikus dühkitörésekkel, melyek láthatóan egyre kínosabbak közvetlen munkatársai számára is.

H. I.

Címkép: Szita Károly, Kaposvár polgármestere a pulpitusról mutogatja az ellenzéknek, hogy melyik fülén be. Forrás: Youtube


Ezt már olvasta?

Egy mondat a zsarnokságtól: kommunikációs (v)álságstáb ülésezik a városházán Szita Károly vezetésével