A pénteken megjelent Élet és Irodalom hasábjain búcsúzik a Berzsenyi Társaságtól Pomogáts Béla akadémikus. 2008-tól, Takáts Gyula halálától töltötte be az elnöki tisztséget. Július 31-ével távozott, ahogy írja a cikkben: „befolyást szerző manipulációk következtében”. Minthogy a derék irodalomtörténész szöveg egészében ugyanilyen homályosan fogalmaz, a KAPOS-T korábbi, e tárgyban megjelent írásaira hivatkozva világítjuk meg a történések hátterét.
A cikk visszatekint az 1904-es indulásra, utalva arra, hogy valójában a leghosszabb ideje működő irodalmi és művészeti társaságról van szó, melyet ugyan 1949-ben Rákosiék feloszlattak, de, mindenekelőtt Takáts Gyulának köszönhetően 1984-ben újjáalakult, s az elmúlt évtizedekben rendezvényeivel, könyvkiadással és a Somogy című folyóirat gondozásával fontos szerepet töltött be a régió és az egész ország kulturális életében.
Pomogáts Béla cikke a most megjelent Élet és Irodalomban
Pomogáts kitér arra is – amit a KAPOS-T olvasói már jól ismernek a korábbi cikkekből – hogy a Nemzeti Kulturális Alap, Somogy megye és Kaposvár város támogatta korábban a társaságot és a folyóiratot, ám idénre a támogatás, mondhatni elapadt, s valójában csupán a főállású személyzet bérére van pénz. Ez utóbbit már mi tesszük hozzá, s ennek azért van különös jelentősége, mert Pomogáts „részben az országos politika fórumairól, részben kaposvári körökből kiinduló intrikákról beszél, melyekhez lelkesen csatlakozott a társaság fizetett titkárnője is”. Egerszegi Editet, a Berzsenyi Társaság titkárát ennél jobban vasvillával sem lehetett volna megsérteni: egy irodalomtörténész-akadémikus valószínűleg tudja, mi a különbség a titkár és a titkárnő között. Az viszont nem kétséges, hogy rászolgált, hisz teljes mellszélességgel az Újkéry-vonalat (ez olyan lehet, mint a Maginot-vonal) támogatja – nyilván, hisz innen számíthat az apanázsra. Budapest távol van, a kaposvári városháza közel.
Újkéry Csabára utal ugyanis Pomogáts, mikor „a városban tapasztalt személyi ambíciók”-ról beszél. Azt is hozzáteszi: „csak hát Kaposváron nincsenek igazán rangos irodalmi személyiségek”. Puff, egy újabb sértés. Hát a Búvópatak óriásai? És a Képírás méltatlanul a Tartaroszba „lökött” titánjai?
Pomogáts Béla azt is felpanaszolja, hogy valójában ő és a Berzsenyi Társaság vezéralakjai „nem a balliberális szellemiséget képviselik”, és, hogy ennek ellenére… Tudjuk, pl. a Somogy-főszerkesztő Kósa Csaba sem egy matyóhímzés: ő a szélsőjobboldali Magyar Újságírók Közösségének elnöke, aki a hírhedt, Echo TV-s Szaniszló Ferencet Táncsics-díjra javasolta, amit aztán egy szánalomra méltó hajcihő keretében visszavont Balog Zoltán miniszter. Csak, hogy értsük, miféle emberek, miféle erők feszülnek egymásnak ebben a mai kocsmában.
Pomogáts Béla levelét megírta
Újkéryék valószínűleg azzal akarták ennek a mondvacsinált „Budapest kontra vidéki tahók” ellentétnek kihúzni a méregfogát, hogy a legújabb álláshalmozó kurzusvitéz, Dr. Szakály Sándor történész nevét bedobták a köztudatba, mint lehetséges elnököt. Budapesti, halvány kaposvári kötődéssel, nem irodalmár, bár, mint az közismert, mindenhez egyformán ért, hiszen a Nemzeti Kulturális Alapnál a szépirodalmi kollégium vezetője, közel a húsosfazékhoz. Ő persze, mint az a Somogy Tv tudósításból kiderült, miután ez a felkérés teljesen váratlanul szembejött vele az utcán, vállalná, minthogy eddig még semmit nem utasított vissza. Szakály korunk „igenembere”.
Pomogáts Béla azzal zárja keserű elköszönő levelét, hogy „remélem, távozásom következtében a Berzsenyi Társaság és a Somogy kegyelemben részesül”. Illő tisztelettel megkérdeznénk professzor úr: milyen társaság és milyen folyóirat lesz az, amely bárkinek a „kegyelméből” létezik?
H. I.
