Világ horgászai, legyetek elnézőek
Talán nem túlzás kijelenteni: a kaposváriak túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy jövőre milyen rangos esemény színhelye lesz Kaposvár, melyet a sporthorgászat elkötelezettjei az egész világon figyelemmel kísérnek majd: látható lesz a Fishing and Hunting televíziócsatornán, és követi a nemzetközi sport- és szaksajtó, mely a legkevésbé sem szokott visszafogottan fogalmazni, ha egy-egy rendezvényt netán kritika illet. Miután az országunk külpolitikai megítélése folyamatosan romlik, egy okkal több, hogy a nagy érdeklődés övezte eseményekre, amelyek egyébként meglehetősen ritkák is Kaposváron, maximálisan odafigyeljünk. Ezzel szemben mindössze annyi látszik, hogy a városvezetés, mely elvileg és szóban kiemelt ágazatként kezeli az idegenforgalmat, mintha nem is venne tudomást az eseményről, és, hogy legalább néhány területen illene elébe menni a dolgoknak.
Amikor a turisztikai értelemben igazán átütő jelentőséggel nem bíró Youth Football Festival szponzorálása kerül szóba, Szita Károly egyszer sem mulasztja el elmondani, hogy az ide látogató fiatalokra számít a város felnőtt turistaként, s persze viszik szanaszét a világban a város jó hírét.
Az igazat megvallva, éppen ettől félünk.
A 2017-es horgász-világesemény erősen különbözik az ifjúsági futball-fesztiváltól, mert, míg egyelőre nem számít a város fellegvárnak a labdarúgásban, rendelkezik egy igazán kivételes adottságú tóval, amelynek viszont a horgászturizmusban jelentős szerepe – lehetne. És nem néhány napig, hanem az egész horgászszezonban. És mi sem szolgálná jobban az imázsépítést, mint egy jól sikerült, a nemzetközi szaksajtóban jó visszhangot kiváltó világbajnoki forduló, amelyre érdemes lenne (lett volna) rágyúrni.
Néhol ilyen a 67-es is. És még jó ideig ezen kell járnunk.
Azzal már sajnos nincs mit tenni, hogy az, aki autóval, a 67-es úton érkezik a 24-30 ország valamelyikéből, nem lesz elragadtatva: négysávoson már biztosan nem jöhet, és az út, letérve az autópályáról, többnyire a múlt század hatvanas-hetvenes éveit juttatja az utazó eszébe, kivált a karbantartottságát illetően.
Sokadszor mondjuk el: miután a „négysávos” építése egyelőre a Mars-utazással van egy téridő-szektorban, a legrosszabb állapotú szakaszokra mindenképp szükséges lett volna egy új kopóréteg felvitele…
Annak sem lesz felhőtlen az öröme, aki netán vonattal jön, a dombóvári „átszállós-piroskás” intercityvel: bárhogy érkezzenek is a vendégek, meglesz az „isten háta mögötti” fíling, a vadromantika.
Kaposváron a szállodai és vendéglátás-kínálat mennyiségben és minőségben meg sem közelíti egy idegenforgalmi szempontból közepesen frekventált települését. A Kaposfestek idején is tapasztalható, hogy nem megfelelő az éttermi kapacitás, a választék, és persze a minőségi szálláshelyek száma sem. Arról nem is beszélve, hogy most már tényleg Kaposvár az egyetlen olyan megyei jogú város, ahol nincs wellness-szálló.
Ami segíthetett volna ezen a katasztrofális állapoton, az pl. a Deseda kemping újraélesztése faházakkal, bungalow-kal, és nyilván a hozzá tartozó szolgáltatásokkal. Most éppen így fest a szebb napokat (nem sokat) látott intézmény:
A Deseda kemping az enyészeté: benőtte a dzsungel, mint Maugli faluját.
Ha így marad, a pusztulás, az enyészet képeit fogja látni az a több száz versenyző (a látogatókkal együtt nyilván ezres nagyságrendben), akik felkeresik a horgászkörökben a legrangosabbak egyikének számító eseményt.
Kaposvár egyszerűen nincs berendezkedve jelentős idegenforgalomra, legfeljebb szóban. Az egyes szerény létesítmények össze-vissza, véletlenszerűen helyezkednek el, logika és koncepció nélkül. Van egy állítólag hetedhét országra szóló fürdőnk (nem az), de szinte megközelíthetetlen, és nem kapcsolódik hozzá semmilyen vendéglátóhely vagy szálloda. A sport-, szabadidős és a felettébb gyér szórakozási lehetőségek a város távoli pontjain vannak – a leginkább átgondolatlan a Városligetnek csúfolt, Tesco áruház mögötti mező.
Az önmagában is rengeteget elárul egy városról, hogy egyetlen, útmenti (ún. „drive”) gyorsétterem van, annak is a város szélén kéne lennie, ott ahol a bevásárlóközpontoknak. Ezzel Kaposvár megint kuriózum a megyei jogú városok mezőnyében: legalább egy, de inkább két-három gyorsétterem már mindenhol van, és jellemzően a centrumban. Kaposváron a városközpont szándékosan ki van üresítve (lásd no-go zóna), napszállta után csak bandákba verődő békemenetes nyugdíjasok riogatják az idetévedőket.
A Duna Döner belső tere Pécsen – de van Békéscsabán, Debrecenben, Kecskeméten és sokfelé. Kaposvárt sikerült megvédenie a hős városvezetésnek a török áfiumtól.
A városvezetés és pl. a Burger Kinget és a Duna Dönert világgá üldöző építéshatósági házisárkányok nyilván nem voltak a futballfesztivál idején a Berzsenyi utcai McDonaldsban: látták volna, hogy kilóg a sor az utcára.
A Burger vagy tíz évig próbálkozott, a Duna Döner a Kossuth tér-Noszlopy utcai sarokházban szeretett volna éttermet nyitni – sikertelenül.
Szólnunk kell még a helyszínről: habár, akié a világbajnoki forduló ide hozatalának dicsősége, a közismert kaposvári sporthorgász, Kozári Miklós, a 350 ezer tagú MOHOSZ alelnöke azt nyilatkozta, hogy a Desedán kedvezőek a feltételek a világverseny lebonyolításához, azért vannak bizonytalan pontok: a tavat körülfutó kerékpárút pl. sok helyen túlságosan közel van a parthoz, és kevés a hely, sőt, néhány ponton még a part beszakadása is fenyeget.
És a Deseda környékének infrastrukturális állapota sem tükrözi egyáltalán az elmúlt évtizedekben ráfordított összegek nagyságát. És láthatóan sem a helyi médiában, sem a köztudatban – és persze gyaníthatóan a városvezetésben sem – nem tudatosult, hogy egy olyan turisztikailag ígéretes szakág világversenye lesz itt hamarosan, amely segítene felkerülni a térképre.
Már, ha fel akarunk kerülni egyáltalán még bármilyen térképre.
H. I.
