Éberség, csicska, szerelem
A tavalyi év szinte teljes egészben a voksolásról szólt, szép egyenletesen elterítve egész évre a parlamenti, EU-s és az önkormányzati szavazási tébolyt. Habár a közvélemény-kutatások nem jeleztek semmi jót a kormány és a Fidesz ellenfeleinek, azért ők, ahogy semmit, ezt sem bízták a véletlenre. Simicska még vígan üzemeltette hirdetőoszlopait, a postaládákból szinte kidőltek a drága, fényes műnyomóra készült brosúrák, és persze nem tétlenkedtek a helyi média szorgos munkatársai sem: be- és kitakartak, túlhangsúlyoztak és negligáltak, kiszíneztek, megmutattak és feltüntettek jó és rossz színben, ahogy a kedves megrendelő parancsolta. Többnyire persze már maguktól is tudták, mit várnak tőlük. Aztán eljött a 2015, a békés, nyugodt továbbépítkezés ideje (ezalatt persze az üzemszerű lopást kéretik érteni), s a helyi média a várt enyhe konszolidáció helyett ugyanazt folytatta, amit a választási évben: a „felperzselt föld” módszerét.
Talán hiba volt feltételezni róluk, hogy valaha is képesek lesznek megfogadni Kirk Lazarus (Robert Downey Jr.) mélyenszántó tanácsát a Trópusi Vihar című filmből: „sose nyomjad fullba a kretént”. A választások éve után – mikor még csak-csak előfordult, hogy tudósítottak egy ellenzéki a sajtótéjékoztatóról vagy megmozdulásról – hisz ekkor még a választási törvény megsértésével is számolniuk kellett – 2015-ben már teljessé vált a blokád Kaposváron is: „csak a Fidesz”. Már úgy értve nyilván, hogy csak a Fidesz sajtótájékoztatóira megyünk el, a kormánypárt, ill. bármilyen rendű és rangú képviselői által kiadott sajtóközleményeket közlünk, általuk felvetett témákat dolgozunk fel.
Tudjuk: sose nyomd fullba a kretént, mert visszaüt, de lehet, hogy Kaposváron még a fizika törvényei sem érvényesek
Szemérmet, mértéktartást, jó ízlést, és persze a 2010. évi CLXXXV., a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény betűjét és szellemét figyelmen kívül hagyva, különösen annak 66. § (1.) a., b., c. pontját, ill. az ehhez kapcsolódó 83. §-t. Ennek szellemében köteles lenne – miután jelentős részben közpénzből gazdálkodik, nem is kevésből – kiegyensúlyozott, a fent említett 83. paragrafus (1.) bekezdés m. pontjában rögzített „kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás” nyújtására Kaposvár és a vételkörzet polgárainak.
Hangsúlyozzuk: habár a gyomrunk fordul fel, mondhatni rendszeresen a Kaposvár Most megnyilvánulásaitól, vagy épp a Somogyi Hírlap szakmai gyengeségnek álcázott Szita-Gelencsér kollaborációján, de ezek a sajtótermékek – közvetlenül legalábbis – nem részesülnek közpénzekből. Tudjuk persze, hogy ez csak a Somogyira igaz valamelyest, és a „Most-izé” épp a napokban kasszírozott a Kapos Holding közreműködésével közel huszonöt milliót állítólagos kommunikációs tevékenységre a kaposvári buszvásárlás kapcsán, s, gyanítjuk, lesz még egy második részlet is, s még ezen kívül is ütötte szép számú guriga a markukat a közelmúltban.
A Kapos és a Somogy televíziók azonban közvetlenül részesülnek önkormányzati, tehát közpénzekből támogatás formájában a várostól és a megyétől. Ezért elvárható, hogy betartsák a törvény betűjét, habár nagyon jól tudjuk, hogy a fő hazugsággyár éppen a Magyar Televízió-Rádió-MTI, melyre a törvénynek a leginkább vonatkoznia kéne azért a szerény nyolcvan milliárd forintért, amit évente kap, s amelyből – amint épp a napokban értesülhettünk róla – nem is tud kijönni, még negyvenmilliárdnyi adósságot is át kellett vállalni tőlük.
Az MTVA-ban 9:1-es kormány-ellenzék arányt mérnek jellemzően, melynek következtében pl. a Freedom House idei jelentése szerint a sajtószabadság helyzetét illetően a világon a 71. az ország Mongóliával, Malival és Dél-Afrikával holtversenyben, és a helyzet 2010 óta folyamatosan romlik. Ám a tények azt mutatják, hogy a helyi – közpénzből finanszírozott – média még az országosnál is durván elfogultabb:
De, fullba’ kell nyomni: 2002-ben Kaposváron próbálták ki a “csodafegyvert”, a vidéki sajtót – azóta is működik.
A Kapos Televízió híradásaiban 2015. folyamán a Fideszt összesen huszonhatszor említik, 17 helyi és 9 országos üggyel kapcsolatban, a KDNP aránya 12-5. Az ellenzéki pártok említési aránya ezzel szemben: Demokratikus Koalíció: 0-0, Együtt: 0-0, Jobbik: 1 helyi és 2 országos említés, LMP: 1-2, MSZP: 2-2. Tehát a kormány-ellenzék említésének aránya pártszinten: 43-10. Jegyezzük meg: a tíz ellenzéki említésből hat országos hírhez, konkrétan az olimpiai pályázat parlamenti szavazásához kapcsolódik, tehát a reális csupán négy, s ez is a közgyűlésen felszólaló képviselők párthovatartozásának jelöléseként. Meg nem szólaltatták egyiküket sem.
Tegyük hozzá, hogy a Kapos Tv, amely jelentős apparátussal és rendszeresen képviselteti magát nyolc-tíz ember által látogatott sokadosztályú sportmérkőzéseken, tüntetően nem vett tudomást arról a helyi közéletben mindenképp jelentősnek tekinthető eseményről, melynek során az Együtt kaposvári szervezete 639 aláírást gyűjtött a Füredi-Nádor-Vörösmarty utcák kereszteződésének „lámpásítása” érdekében. Sem a tényről nem tudósítottak, sem arról, hogy az akció hatására a közútkezelő egy komplex ellenőrző pont ide telepítésével kívánja növelni a forgalombiztonságot.
Nem arról tájékoztatják a kaposváriakat, ami a városban történik, hanem arról, amire utasítást kapnak a városházáról. És persze a rendkívül érdekfeszítő sportról, minden mennyiségben.
A személyre szabott statisztika még árulkodóbb arról, a csak Észak-Koreához mérhető személyi kultuszról, ami a városban dühöng: a helyi politikusok közül Szita Károlyt 181 alkalommal említik 2015-ben, ezzel szemben a helyi ellenzékiek összesen négy, azaz négy darab említést kasszírozhattak, egyetlen megszólalási lehetőség nélkül! Ez személyre lebontva éppen száznyolcvanszoros szorzó. Ez is csupán a közgyűlési tagságuknak köszönhető: a közgyűlésen kívüli politikai, netán civil tevékenységek egyetlen másodpercet sem kapnak a helyi, papíron közszolgálatinak nevezhető médiumban.
Kérdés, hogy valóban erre kívánják-e elkölteni a kaposváriak az az ötven-hetvenmillió forintot, amibe egy év alatt a városi televízió kerül…
A torz arányokat egyébként mutatja az is, hogy Szita 181-éhez képest Gelencsér Attilát harmincegyszer említik, Borhi Zsombort 16-szor, Dér Tamást 12-szer, Jakó Gergelyt ötször, Móring József Attilát pedig négyszer. A hatalmi viszonyok és azok változásai kiválóan látszanak abból, hogy pl., míg korábban Gelencsér Attila folyt a másik „közszolgálati”, a Somogy Tv minden lyukából, idénre megváltozott a helyzet: a „Miért?” c. beszélgetőműsorban a leszálló ágban alibiző Gelencsért már csak kétszer hívták meg, míg az új „üdvöske”, Móring József Attila nem kevesebb, mint hétszer szerepelt.
A képi világában, szakmai színvonalában még a Kapos Tv-nél is egy nagyságrenddel gyengébb Somogy Tv adataival nem untatnánk olvasóinkat: képzelhetik… Mindenesetre egy próbapert megérne a dolog, akár nemzetközi fórumokig is érdemes lenne elmenni.
Egy tisztességes állam tisztességes médiahatósága részéről az általunk rendszeresen csak – a fentiek fényében talán nem ok nélkül – „csicskamédiának” nevezett társulatok tehát csúnya büntetésekre, akár a teljes felszámolásra is számíthatnának. De míg országosan – és egyelőre – az állami bohóctv ellenpontjaként ott van a híradójában (is) nyolc-tízszeres nézőszámot teljesítő RTL, addig vidéken nincs konkurencia. És ez az, amire Orbán miniszterelnök olyan kéjjel, olyan boldog-cinikus mosollyal célzott kaposvári látogatásán: a már nem is olyan titkos fegyverük. A vidéki sajtó, melynek Kaposvár volt a kipróbálási terepe 2002 után.
Van mire büszkének lennünk.
H. I.
