Szita Károly ordenáré beszólásokban is verhetetlen
Röpke néhány napon belül három cikket is közölt a Magyar Nemzet karácsony előtt a KAPOS-T által feltárt „szemétmaffia-vitával” kapcsolatban, ilyen címekkel: „A kaposvári „maffia” nyomában”, ill. „Eldurvult a somogyi szemétvita”. Látszatra ugyan a cikkek írója, Unyatinszki György mintha ismerné az általunk vázolt körülményeket, s hivatkozik is ránk, ám aztán, akár egy lámpafénytől megszédült káposztalepke hullik Prukner Gábor karjaiba. Motivációja is egyszerű: Szita Károly alaposan belegázolt derék riporterünk önérzetébe, midőn december 19-i, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnökeként tartott sajtótájékoztatón nemhogy nem válaszolt a kaposmérői ügyet firtató kérdésére, de ordenáré módon még a barátnőjére, ill. alig burkoltan szexuális szokásaira is célzást tett.
Ennek külön cikket szentel a megsértett Unyatinszki, s a panaszos írást a Lánchíd Rádió hangfelvétele nyomatékosítja. Elélcelődhetnénk azon, hogy a Simicska-média zászlóshajója a „G-nap előtt” hányszor és milyen változatos módon nyalta fényesre Szita Károly jóhírét, beállítva őt az univerzum legokosabb, legrátermettebb polgármesterének, akiből
mára egy, folytonosan az orrát fogdosó, szánalmas Hókuszpók maradt.
Az mindenesetre biztos, hogy a kaposvári polgármester alaposan kihúzta a gyufát a Magyar Nemzetnél, mert a „beszólós” mutatvány után két nappal megjelent az újabb írás, melyben annak próbáltak utána járni, hogy miért is nevezte Prukner a hulladékmaffia fejének Szitát. Ebből azonban első nekifutásra egészen más derül ki, mint amit a KAPOS-T korábban leírt:
Magyar Nemzet-cikk a személyeskedő Szita Károlyról, aki szerencsére csak az orrát kezdte el fogdosni a szexuális tartalmú célozgatás közben.
Kaposmérő és Kaposvár közt 2010 óta zajlott egy per a normál, tehát kommunális szemét elhelyezése ügyében,
amit eddig nagy hallgatás övezett.
Lényege: a Nádasdi utcai szeméttelep megtelt, s a városnak az új, EU-s pályázatból épülő telep megnyitásáig átmenetileg gondoskodni kellett a hulladék elhelyezéséről, s erre szerződtek Kaposmérővel, 150 millió forint összegben.
Ám ezt valószínűleg csak kamuból, a törvényi előírás miatt kötötték, ugyanis Kaposvárról sem szemét nem nagyon érkezett, sem fizetni nem akartak, ehelyett a félig kész lerakót használták, s a megkötött koncessziós szerződést is fel akarták mondani. Ez ügyben (is) elmeszelte a bíróság Kaposvárt.
Kaposmérő ezután egy 114 milliós kártérítési pert is indított az előző alapján, mely még folyamatban van: hogy Kaposvár ezt elbukja, s egy jelentős összeggel Szita ilyen módon megkönnyíti – immár sokadszor – szeretett városa kasszáját, az szinte biztos.
Itt még felmerül az a kérdés is, hogy, miután az EU-s előírás szerint nem jár támogatás, ha van 25 km-en belül hulladéklerakó, nem követett-e el csalást Kaposvár önkormányzata? Reméljük, az OLAF majd kideríti.
Az első Magyar Nemzet-cikk szerint tehát ez lett volna az az ok,
amely miatt Prukner Gábor maffiavezérnek nevezte Szitát. Egy nappal később azonban megjelent egy újabb írás, amelyben Unyatinszki kritikátlanul hagyja beszélni Pruknert, aki előadja a már unásig ismert történetet arról, hogy a kaposmérői önkormányzat tervezett inert, tehát építési hulladéklerakó-tervét hogyan próbálja megfúrni a konkurens Kaposvár. Állítása szerint Szita utasítására a kaposvári vállalkozók nem hoznak építési törmeléket a mérői téglagyári gödörbe, hogy így fojtsák meg az ő nagyszerű tervét.
Mindez – a második cikk állításával ellentétben – nem egy lakossági fórumon hangzott el, hanem a kaposmérői önkormányzat Zselic Tv által élőben, nyilvánosan közvetített közgyűlésén.
Az igazán durva hazugságok azonban a cikk végén vannak:
Prukner még a kaposvári baloldali ellenzéket is belekeveri az ügybe, lényegében azzal vádolva őket, hogy Szita aknamunkáját támogatják, s „többen is beavatkoztak a kaposmérői lerakó létesítésébe, amikor lakossági fórumokat tartottak a településen a kérdésben”.
Itt tegyük hozzá: a folyvást függetlenségét hangoztató Prukner Gábor a Fidesz 2014-es Somogy megyei önkormányzati választási listáján a 20. helyen állt, ott, ahol még a negyvennegyedik., Olsovszky Árpád is véressz… khm, elkötelezett fideszes.
A valóság ezzel szemben az, amit a Magyar Nemzet-cikk elhallgat, ill. amire nem kérdez rá: a feltöltendő téglagyári gödör a mai napig egy olyan magánszemély, Egres József tulajdona, akinek cégét korábban milliós környezetvédelmi bírság sújtotta, mert a területre veszélyes hulladékot szállítottak.
Kérdezzük: Ha magánterület, hogyan lesz akkor ebből haszna a községnek?
A korábbi rossz tapasztalatok, ill. a szállítási és feldolgozási zaj- és porártalomtól való félelem indította a környéken lakókat arra, hogy aláírást gyűjtsenek helyi népszavazásért a feldolgozó-lerakó ellen. A kaposvári baloldalnak csupán annyi szerepe volt az ügyben, hogy Pintér Attila, a városi MSZP elnöke a tavalyi, gumiégető elleni sikeres mozgalom kezdeményezője néhány percben egy, a helyiek által szervezett (!) fórumon elmondta, mik a feltételei egy ilyen akció sikerre vitelének.
Ezt fújta fel Prukner és harcostársa, Tardi Tamás megyei közgyűlési alelnök, Gelencsér Attila szárnysegédje, aki a helyi Fidesz egyik leggázosabb figurája, s ezzel próbálták lejáratni a kaposmérői polgárok tisztességes, lakóhelyüket és egészségüket féltő kezdeményezését – pusztán üzleti megfontolásból.
A hazudozást még megfejeli azzal Prukner, hogy állítja: a népszavazási kezdeményezés megfeneklett, mert lejárt a megkezdésére kitűzött határidő.
Nos, eláruljuk, s a Magyar Nemzet is megtehette volna, hogy megkérdezi a kezdeményezőt, Müller Zoltánt: a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hivatal, a NAIH akadékoskodása és időhúzása miatt nem lehetett átvenni az aláírásgyűjtő íveket. A törvény ugyanis úgy szól, hogy személyes adatot csak az kezelhet, aki náluk regisztrálva van, s ez az engedély nem érkezett meg időben.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti a kezdeményezés bukását,
hiszen a kérdést ismételten beadták, s a törvényes határidőn belül – bíróság jogerős döntése alapján – a helyi választási bizottságnak ki kell adnia az aláírásgyűjtő íveket.
Mindennek persze könnyedén utána járhatott volna a lap, ha nem afféle kétbites, fekete-fehér üzemmódra lennének állítva az újságírói, s nem lenne olyan rettentően kényelmes ez az „eeemegyünk, oszt’ megkérdezzük” mottójú múlt századi újságírás, no meg az egyoldalú beállítás.
Attól, hogy Szita Károly megengedhetetlenül bunkó és arrogáns volt – mi ezen itt Kaposváron egy cseppet sem lepődünk meg – még nem biztos, hogy az adott ügyben vele üzletileg szembekerülő Prukner Gábornak van igaza,
akitől eddig csupán vaskos összeesküvés-elméleteket hallottunk, bizonyíték nuku.
De – ahogy ezt már számtalanszor kifejtettük – ott fenn, a magasságos Budapesten nagyon-nagyon más mozit néznek, s biztosak vagyunk benne, hogy, ha Magyarország még a mostaninál is mélyebbre süllyed, annak ez lesz az egyik, ha nem a legfőbb oka.
H. I.
Folytatása következik: vajon mitől olyan gáncsnélküli Grál-lovag Prukner Gábor, ha nyilvánosan kijelenti: még törvénysértésre is hajlandó? Akkor ki is a maffiózó?
