Fidesz-fanclub vállalkozóknak?
Woody Allen, a hivatásos szállóige-készítő nagyiparos egyik korai remeke így szólt: „soha nem lennék tagja egy olyan klubnak, amely felvenne engem a tagjai közé”. Ha viszont az ember reménytelenül vágyakozik magánál jobb társaságra, legjobb, ha követi Gelencsér Attila példáját, és alapít egy múlhatatlanul fontos gittegyletet, amelynek tagságánál csak egy dolog kínosabb: kimaradni belőle. Nincsen szó arról, hogy mostantól árnyékként követnénk a parlament legkifinomultabb entellektüeljét, viszont nem hagynánk szó nélkül – már csak a jegyzőkönyv kedvéért sem – a politikai pótcselekvést, a vállalkozók primitív provokálásának legújabb, a legkevésbé sem eredeti ötletét. Az pedig egyenesen szórakoztató, hogy akár két kiéhezett kóbor eb, úgy kapkodja ki egymás szájából a csontig lerágott ötleteket Szita Károly és Gelencsér Attila.
Teljesen érdektelen, melyikük kezdte, s mi a valódi tétje a versengésnek: egy esetleges kaposvári korszak- vagy gengszterváltás, netán a Főnök kegyeinek kiérdemlése, vagy csupán a dominancia bebiztosítása. Szita – akár parancsra, akár önszorgalomból – az elmúlt hetekben jó darabot kikanyarított vetélytársa szagmintával gondosan megjelölt felségterületéből, a „migráncskérdésből”. Országos „konferencián” szónokolt arról, hogy milyen „jogtalan, ésszerűtlen és veszélyes” a kötelező betelepítési kvóta.
Tegyük hozzá: néhány nappal később már nem lett volna mi ellen ágálni, hiszen az EU-csúcson eldőlt: nem lesz kötelező. Talán éppen a kaposvári polgármester dörgedelmeitől, vagy Gelencsér képviselő minapi kis irodalmi remekétől rezzentek meg Európa vezetői.
Szita ott, és a tartalmában nyomorúságos, ám busásan megfizetett Urbánus blogján is kitett magáért: mindkét helyen – 2in1 – hasonló ostobaságot állított. „Az Európai Unió az illegális bevándorlók visszafordítása helyett a szétosztásukat jelölte meg célként”, ill. „… hazánk nem kíván befogadni egyetlen gazdasági bevándorlót sem”. Megszámlálhatatlan alkalommal elhangzott, míg tervben volt egyáltalán a kvóta, az messze nem vonatkozott volna mindenkire: szigorúan csak ellenőrzött személyazonosságú, valóban háborús övezetből menekülő emberek kerülhettek volna ebbe a körbe, sem gazdasági bevándorlók, sem olyanok, akiknek a hosszabb-rövidebb ideig való itt-tartózkodása kockázatokat hordoz.
Sokkal egyszerűbb irtózatos baromságokat összehordva hangulatot kelteni, a tények által cseppet sem zavartatva embereket heccelni, miközben egyre több jel utal arra, hogy az újkori népvándorlás mögött Putyin Oroszországának agressziója sejlik fel, amellyel destabilizálni igyekszik Európát és Németországot. Ebben a játszmában Vlagyimir cár, úgy látszik, szánt egy kisebb szerepet kedvenc zoknibábjának, Orbán Viktornak és csicskásainak.
Gelencsér Attila kozmikus nagy ügye-fogyottságában merész lépésre határozta el magát: csatornázásra fel!
Míg Szita az európai politika porondján tanította kesztyűbe dudálni az gaz burkusokat, ő itthon vitézkedett: ahogy már korábban is tett erre kísérletet, megpróbálja kiszervezni Szita alól – az információink szerint többségben lévő – elégedetlen kaposvári vállalkozókat. Az elképzelhető legeredetibb ötlettel állt elő: „vállalkozói klubot” alapított, elmondása szerint azért, hogy „hogy a kaposvári legnagyobb foglalkoztatók munkáját segítse, … fontosnak tartom, hogy az ő szándékaik, pályázataik rajtam keresztül a kormányhoz, a törvényhozáshoz be legyenek csatornázva.”
Akit Gelencsér Attila becsatornáz, az be leszen csatornázva. Érdemes a vastagon szedett bevezetőt (a leadet) elolvasni, s tippelni: vajon ebben a mondatban szunnyad több értelem, vagy Répás Orsolyának, a Kapos tv vezetőjének tekintetében?
Értik: „rajtam keresztül … be legyenek csatornázva”. Nagyképűség, arrogancia, önteltség nélkül. „Én vagyok az út, az igazság, és az élet.” Nem Szita Károly, én egyedül, egymagamban vagyok a csatorna. Civilizáltabb országokban ezt a szerepet az úgynevezett lobbisták töltik be, de Magyarországon ma sem az idő, sem a demokratikus feltételek erre nem adottak.
A tökéletes, az egész várost keresztül-kasul átszövő nyomorúságos ötlettelenség abban is megnyilvánult, hogy az első találkozó fő témájának – na, mit? – ugyanazt a marhaságot ráncigálták elő, amellyel nemrég a maga módján Szita próbálta visszaédesgetni elbitangolt kis jószágait: a paksi bővítést, melyért a kaposvári polgármester cserébe – jellemzően előre – kedvenc sportegyesületeinek támogatását kéri. Így kerülnek „sportállásokba” pl. a Rákóczi amúgy hivatalosan amatőr játékosai. Szita „együttműködési szerződést” kötött a paksi polgármesterrel, akire körülbelül annyi van bízva a tervezett atomerőmű-bővítésben, mint Gelencsér Attilára az Azori-szigetek idegenforgalmának felvirágoztatásában.
Magyarul az égvilágon nem sok. Azt sem árt tudni, hogy parlamenti pályafutása során, 2010 óta mindösszesen egy gazdasági témájú, az EU versenybizottsága előtt csúnyán eltaknyolt törvényjavaslat fűződik a nevéhez, „a dohányipari vállalkozások 2015. évi egészségügyi hozzájárulásáról”, amely éppenséggel egy abszolút verseny- és vállalkozásellenes különadó. A törvény diszkriminatív volta miatt megjárta a kiherélt Alkotmánybíróságot is, de a végső döfést az EU-bizottság felfüggesztő határozata adta meg neki, amely után a magyar kormány meghátrált, és egy új, teljesen más változatot fogadtatott el.
Jellemző, hogy a leggusztustalanabb, piac-, ember-, és vállalkozásellenes törvényeket rendre somogyi-kaposvári képviselőkkel nyújtatják be: ismeretes, hogy a trafiktörvény pl. Heintz Tamás nevét öregbíti.
Gelencsér 2014-ben mindössze három hétig volt alelnöke az amúgy legnagyobb sóhivatalnak számító vállalkozásfejlesztési bizottságnak, azóta szimpla tag, s nagyjából ennyi, ami a parlamenti szerepéről elmondható.
A „Kaposvári Vállalkozói Klub” valódi értelme nyilvánvalóan Gelencsér hálózat- és klientúra-építése, az elégedetlen és Szita ellen korábban fellépő, a Kaposvári Cégszövetségbe tömörülő, valamint a polgármesterrel korábban konfliktusba került cégvezetők akolba terelése. Gelencsér – ahogy korábban említettük – kiszorult az EU-s pályázatok közeléből, Móring József Attila lett a fejlesztési biztos – jelentsen ez akármit is –, a pályázatok adminisztratív lebonyolítását pedig egy huszárvágással a megyei önkormányzatok közelébe terelték, ahol Gelencsért ma már szintén légritka tér veszi körül.
Párthűségben kell jónak lenni, nem a helyesírásban. A Kaposvár Most maga sem tudja: akkor “Most” Gelencsér, vagy a vállalkozók alapítottak?
Ráadásul Szita elszipkázza tőle kedvenc témáját, a migránskérdést, s természetes, hogy aki a víz alá kerül, kapálózni kezd.
Normális esetben az, amit egy vállalkozói klubtól várnak, nyilvánvalóan a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara dolga volna, ahol amúgy kötelező a tagság. Aztán persze az is elképzelhető, hogy az érintettek csak úgy, spontán megszerveződnek, mert úgy tartja a kedvük, vagy épp hasznosnak érzik. Azt persze tudják jól, hogy ezekből az akciókból nem tanácsos kimaradni olyanoknak, akik akár több száz ember munkahelyéért, no meg a saját cégük sikeréért aggódnak: az emlegetett „urak” használni ugyan nem tudnak, vagy, ha igen, vastagon megkérik az árát előbb-utóbb, ártani viszont annál többet. Ezért aztán a cégvezetők elmennek az ilyen semmire sem jó pofavizitekre, különösen, ha szelíden rájuk is van telefonálva.
Valójában Fideszéknek ez a természetes működési formájuk: a megfélemlítés, a zsarolás, a sarokba szorítás. A cégvezetőknek pedig egyéb sem hiányzik, mint, hogy rájuk süssék: ennek vagy annak az embere vagy. Gelencsér kiprovokálta, hogy elmenjenek egy találkozóra, hát elmennek: hadd fényezze magát.
Ne tévesszen meg senkit, hogy Szita Károly is jelen volt, ahogy az sem, hogy a „Szita-média” gyűjtőnéven összefoglalható hulladékledobó is: nyilván a felszínen úgy kell tenni, mintha mindenki vállvetve tolná a város szekerét, valójában azonban a felszín alatt durva kiszorítósdi folyik. Aznap, pénteken Szita külön fórumot is tartott Kaposvár gazdaságélénkítéséről – talán nem véletlenül volt épp erre a napra időzítve…
A Somogy Tv nem fárasztotta magát: még a helyesírási hibát is átvették a Kaposvár Mosttól, a sok értékes gondolatról nem is beszélve. Koldustól lopni…
A helyi média természetesen hozta a formáját: a „belső házicselédek”, a Kapos Tv, a Kaposvár Most, a és a Somogy Tv beszámolt a jeles eseményről (a Kapos Extra nyilván be fog), a maga szórakoztató módján: a Kaposvár Most és a Somogy Tv „Klubbot – így, két „b”-vel – alapítottak a kaposvári vállalkozók” címmel, a Kapos Tv honlapján pedig a következő mondat díszeleg: „130 kaposvári vállalkozó és cégvezető csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amelyet Gelencsér Attila kezdeményezett”. A kezdeményezett kezdeményezés kezdeménye. A rövid cikkben amúgy tíznél több helyesírási és nyelvhelyességi hiba található, közte Szita Károly betű szerint közölt, semmivel össze nem téveszthető suksükölése.
A Kaposvár Moston másfél nap múlva kijavították a címben ordító hibát (fent a böngészősorban, a fájlnévben még látható), a lényegében értékelhetetlen színvonalú Somogy Tv-n, mely a szövegét jól láthatóan simán átemelte a K. Mostról, a mai napig így szerepel.
A legröhejesebb a Somogyi durcás hallgatása volt: mint közismert, nekik is van egy világmegváltó, negyedévente előadókat hívó, hirdetővadász rendezvényük, a „Somogyi Vállalkozói Szalon”, nyilván érzik, hogy lekoppintották az ötletüket, s, hogy Gelencsér az ígéreteivel kifoghatja az amúgy lagymatag kis szellőt a vitorlájukból.
Gelencsér számára (is) egyértelmű, hogy Szita esetében – akárcsak Orbánnál – nincs esély „békés” átmenetre: ahhoz túl sok időt töltöttek a hatalomban. Most megpróbálja kiszervezni a kaposvári vállalkozók egy részét Szita alól, aki, ha nem is döntötte még el, hogy indul-e 2019-ben, biztos, hogy Gelencsért nem látná szívesen utódjaként, sokkal inkább a mostanában favorizált „Szita-óvoda” tagjai közül „jelölne ki” valakit.
Addig is Putyin mester körmét tövig rágva várja, hogy számíthat-e a kaposvári vállalkozókra a paksi bővítésnél, s izgul, hogy vajon barátságosan fogadják-e ezek a kemény csávók majd az ő tízezer orosz gazdasági bevándorlóját…
H. I.
