Meglepő információk szivárognak az első osztályból immár hivatalosan,
„pappíron” is kizúgott Kaposvári Rákóczi Labdarúgó Kft. „háza tájáról”. Futballkörökből származó, részben megerősített értesülések szerint a miniszterelnök egyik kedvenc csapatának fenntartója ajánlatot tett a Rákóczira, mely szerint a jövőre már biztosan a másodosztályban induló kaposvári csapat afféle „nevelő egyesülete” lett volna a Fehérvárnak. Így az első osztályban lehetőséget (még) nem kapó fiatal játékosok folyamatosan játékban lennének, persze lényegében fehérvári stábbal és szakmai-anyagi támogatás mellett. A hírek szerint a jelenlegi tulajdonos…
Murányi Ferenc ingatlanvállalkozó először hajlott is az egyezségre,
aztán az üzletet – mindenki számára váratlanul – két nap múlva „törölték”, s most megpróbálnak úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.
A fenti értesüléseket annyiban sikerült más, szintén független forrásból megerősíteni, hogy az ötlet és a kezdeményezés egy sportberkekben – Kaposváron is – ismert üzletembertől származott, ám, mielőtt érdemi tárgyalásokra sor került volna, „lefújták”,
és ebben a városháza is komoly szerepet játszott.
A magyar futball felvirágoztatói: Garancsi István, Orbán Viktor és Hernádi Zsolt
Nyolc fiatal játékos azonnal kezdett volna itt új edzővel
és új – Kaposváron egyébként közismert – sportigazgatóval, azonban ennek a mostaniak, Illés János és az edző, Waltner Róbert nyilván nem örültek. Persze rajtuk kívül mások is hangot adtak véleményüknek, hogy ez a kaposvári futball teljes halálát jelentette volna.
Mindenesetre az a hírekből biztosnak látszik, hogy mindez több volt egy kósza ötletnél,
s a felvásárlási terv egyik oka nyilván a Rákóczi katasztrofális szereplése, esetleges jövőbeni teljes széthullása volt – olcsón megkapható árunak tűnt. Több lehangoló rekord is fűződik az „egyéjszakás” NBI.-es kalandhoz: elég sokáig kéne kutakodni a jelenlegi lebonyolítás szerint zajló bajnokságban, hogy találjunk még egy csapatot, amely már hat fordulóval a vége előtt kiesett. (Ne is tessék fáradni.)
Az Index cikke szerint az is világrekord-gyanús, hogy egy játékos, Csíki Norbert, aki amúgy csodagyerekként indult, már négy csapattal: az MTK-val, a Gyirmóttal, a Vasassal és most a Kaposvárral is ki bírt esni az első osztályból. Nem állítjuk, hogy ő tehet róla.
A másik ok a felvásárlási szándékra az a nyilvánvaló tény lehetett,
hogy Kaposvár gazdasága egy óvodai futballcsapatot sem tud épkézláb módon fenntartani, s a csodával határos másodosztályú szereplés után sem voltak hajlandóak – ki tudja miért? – a nagyobb kaposvári cégek szponzorként odaállni a Rákóczi mögé.
A sportszakmai elemzést nyilván megteszik helyettünk
az erre felkent szakemberek, ám a fentiek mellett azért nekünk is feltűnt: az elmúlt évadban néhány abszolút sikeresen szereplő csapat, a Fradi, a Mezőkövesd, a Puskás kivételével mindenhol volt edzőváltás: Diósgyőr, Kisvárda, Újpest, Debrecen (kétszer is), Fehérvár, Paks, Zalaegerszeg, ám éppen a negatív rekordokat döntögető Kaposváron voltak maradéktalanul elégedettek a mesterrel.
Senki nem vitatja Waltner Róbert edző korábbi érdemeit,
főleg az NBII.-es diadalmenetet, de kezdődött azzal, hogy „pappíron” ki kellett nevezni mellé – nyilván nem kevés pénzért – egy olyan edzőt, Disztl Lászlót, akinek megvan a „pro” licence, mert neki nincs. Kérdés, hogy van-e helye akkor az első osztályban: pótolhatja-e a lelkesedés, a szenvedély az iskolai végzettséget?
Ha pedig érti a dolgát, ki kellett volna állnia a nyilvánosság elé, és elmondani, hogy ezzel a játékosállománnyal és ezekkel a feltételekkel nem fog menni még a tisztes helytállás sem. És az milyen már, hogy valaki „papíron” edző?
A NB1.hu c. portál fantáziadús című „felelős szerkesztő blogja” nagyon szép nekrológot ír a Rákócziról „Hosszú Katinka is elismerné a kiesett Kaposvár csodáját” címmel, számos, amúgy megfontolásra érdemes érvvel. Ám, ha egy városban lényegében semmilyen feltétel nem adott egy első osztályú labdarúgócsapat létéhez, akkor miért kell erőlködni? Szeged, Pécs, Győr, Kecskemét, Nyíregyháza nagyon jól megvan NBI. nélkül, Kaposvárnak viszont sok más nyűgéhez, bajához tényleg nem hiányzott ez a vesszőfutás, hogy
eggyel több kategóriában emlegessék a lesajnáltak között.
Az okokban közrejátszik a lehangoló infrastruktúra, a kelet-magyarországihoz hasonló jövedelmi viszonyok (és abban a zónában ott a Diósgyőr, a Kisvárda, Mezőkövesd, Debrecen), az, hogy van még négy első osztályú látványsport-csapat a városban (női és férfi röplabda, kosárlabda, vízilabda), és a helyi gazdaság gyengesége. A legutóbb a Rákóczit 6:0-ra alázó Zalaegerszeg főszponzora a ZÁÉV (hogy Mezőkövesdről vagy Kisvárdáról már ne is beszéljünk), de nem utolsó sorban ok az is, hogy Kaposváron mindig, mindent Szita Károly akar megmondani.
Fennköltebben úgy szokták ezt megfogalmazni, hogy „átpolitizált” a futballélet.
Csakhogy míg Mezőkövesden Tállai András, vagy Kisvárdán Seszták Miklós – s most Felcsútról vagy a többiekről ne is beszéljünk – beleugat ugyan az összeállításba, de mérhetetlenül sok pénzt oda is tesz mellé – sajnos a mi, jobb sorsra érdemes közpénzünket, de odateszi. Szita Károly viszont csak belebeszél: főnökösködik, lekezel, időnként fenyeget, zsarol, de pénzt csupán egy kis aprót ad (persze azt is a mienkből).
Nos, utóbbi párosításból bírnak kijönni a mostanihoz hasonló pofára esések. Ettől nem dől össze ugyan a világ, de ami a szép zöld gyep, meg a színes mezek díszletvilága mögül felsejlik, az elég lehangoló, és évtizedek óta nem változik.
H. I.
