…és az is, hogy komoly lépéseket tettek a megvalósítás érdekében
Valószínűleg maga a Kaposvári Labdarúgó Kft. vezetősége sem tudja, hogy mit is cáfolt azon a keddi szurkolói ankéton, amin talán 14-15 „rajongó”, ha lehetett a vezetőségen kívül. Nem érezzük illetékesnek magunkat abban, hogy megítéljük, mennyire volt szakmailag értékes, ami ott elhangzott, egy kérdésben viszont volt némi maszatolás – és, miután ezt rajtunk kívül senki nem írta meg – segítünk tisztán látni az érdeklődőknek.
Nyolcadikán számoltunk be arról, hogy felmerült: a már biztosan NBII.-es Rákóczit futtató kft.-ben esetleg tulajdonrészt vásárolna a MOL-Fehérvárt fenntartó, vagy a tulajdonosi köréhez tartozó cég és/vagy személy, s a kaposvári csapat amolyan fiókszervezete lenne a Fehérvárnak, állandó játéklehetőséget nyújtva különösen az ottani fiatal tehetségeknek. Komoly lépéseket tettek az ügylet nyélbe ütése érdekében – erre rögtön mutatunk bizonyítékot –
de aztán valakik, valahonnan lefújták, s maradt minden a régiben.
A Rákóczi honlapján ez olvasható: „az ankéton szó esett arról, hogy a MOL Fehérvár tulajdonosa tulajdonrészt vásárolt volna a Kaposvári labdarúgó Kft.-ből és székesfehérvári kötődésű labdarúgók érkeznének Kaposvárra. Ezt a hírt a vezetőség cáfolta”.
Most akkor mit is cáfoltak? Azt, hogy volt ilyen terv, vagy azt, hogy megvalósult?
Nem akarnánk nyelvészkedni, de a cikkünkben egyértelműen leírtuk, hogy az üzlet nem jött létre. Nehéz elképzelni azt is, hogy egy ilyen horderejű változásról, ha létrejön, nem értesítik a nyilvánosságot. Ebből számunkra az következik, hogy a vezetőség az egészet cáfolni akarta, úgy értjük, a szándékot is, ez pedig nem fedi a valóságot.
Az igazság ugyanis, hogy a birtokunkban van egy sor dokumentum-tervezet,
amelyből pontosan kirajzolódik, hogy mire is készült a két futballcég-tulajdonos. Természetesen nem hozunk nyilvánosságra sem érzékeny adatokat, sem neveket, csupán annyit, ami a történet megértéséhez pont elég.
Részletek a Kaposvári Labdarúgó Kft. tervezett társasági szerződés-módosításáról, a durván elérő tulajdoni és szavazati arányokról szóló pontokkal
A cégadatokból tudjuk, hogy a Kaposvári Labdarúgó Kft. egyszemélyi tulajdonosa
a TD Vagyonkezelő Kft, ezé pedig a „Central European Realty Corporation S.á.r.l. 1724 Luxembourg, Prince Henri Boulevard 29. ép.”, melyről ma már csak a hülye nem tudja, hogy Murányi Ferenc kaposvári vállalkozó-üzletember cége.
Már évekkel ezelőtt részletesen levezettük a tulajdoni viszonyokat, még mikor Herczeg Erik műtrágya-kereskedő kiszállt a futballcégből, de, mint az közismert, minél inkább szószátyár-grafomán okostóni valaki, annál kevésbé képes saját, egyre szűkebb vélemény-, vagy inkább rögeszme-buborékából kitörni.
Leginkább a módszer az, ami miatt egyáltalán leírjuk a történetet,
miután már nincs jelentősége, de tanuljunk trükköket, hogyan csinálják a „nagyok”: a Kaposvári Labdarúgó Kft.-ben az egyedüli tulajdonos, a TD Vagyonkezelő döntése alapján törzstőke-emelést hajtottak volna végre. Három magánszemély (közülük kettőnek neve is van, egy kipontozva – nyugodtan tekinthetjük őket strómanoknak) 1-1, ill. 0.5 millió forint értékben beszállt volna a labdarúgó kft.-be, melynek a tagi viszonyai így a következőképpen alakulnak:
TD Vagyonkezelő: 109 millió 500 ezer forint (79.5 millió készpénz, 30 apport) 97.75% tulajdonrész
1. stróman: 1 millió készpénz 0.90% tulajdonrész
2. stróman: 1 millió készpénz 0.90% tulajdonrész
3. stróman: 0.5 millió készpénz 0.45% tulajdonrész, ami összesen 2.25%
És – dobpergés, tádámmm – a lényeg: a három stróman a 2.25 százalékáért 50, nem tévedés,
ötven százaléknyi szavazati jogot és ugyanannyi nyereségrészesedést kapott volna!
A további lépések már tényleg egyszerűek: a strómanok rövid úton átadják a részüket egy Fehérvár-közeli cégnek, s miután a módosított társasági szerződésben már az új ügyvezető is meg van nevezve, minden akadály elhárult. A Fehérvárnak nem kellett volna nagyobb összeget betennie, a TD pedig úgy biztosította be a pénzecskéjét, hogy az új ügyvezető csak az általa megnevezett gazdasági vezető ellenjegyzésével vállalhat anyagi kötelezettséget.
A Fehérvár nyilván gondoskodott volna a bevételekről: a miniszterelnök kötélbarátjának ez nem jelenthet gondot, a TD pedig letesz a válláról egy terhet, s a továbbiakban csak a nyereséget számolja.
A mellékletek egyikéből azt is megtudhattuk, hogy mennyit is kerestek
az aranylábú gyerekek, és a körülöttük sündörgők: a külföldiek 2 millió 745 ezer és 2.145 között, a jobb magyarok pedig 1 millió 600-tól 1.1-ig, s persze akadt a futottak még kategóriában 900-tól 100 ezerig mindenféle díjazás. Ugyanitt olvasható volt, hogy ki lett volna az edző (fehérvári), a sportigazgató és az ide várt játékosok közül is jó néhány.
Nem tudjuk, mennyire lett volna a terv előnyös a kaposvári labdarúgásnak
– voltak, akik szerint nem, nyilván ezért esett kútba az ügylet – de a hozzánk eljutott dokumentum-tervezetekből egyértelmű, hogy nem csak egyoldalú ötlet volt. Mindkét fél komoly döntést hozott, s már láthatóan csak az aláírás hiányzott az ügyvéd által összeállított papírokról, mikor azt a bizonyos tiltó gombot megnyomta valaki: sejthetően, aki Kaposváron a Mindenhatót játssza, s bármibe beleszól anélkül, hogy köze lenne hozzá. A vészharangot pedig nyilván azok kongatták meg, akiket a lépés igencsak kellemetlenül érintett volna anyagilag.
H. I.
