Zajlik az élet a kaposvári futballklubnál: a közelmúlt szezonjaiban soha nem szerzett annyi szórakoztató percet hűséges közönségének, mint mostanában. Persze korántsem az volt izgalmas, ami a pályán folyt, hanem, ami körülötte. Amint azt mi is megírtuk, a kórossá vált pénztelenségben és a lassan összeomlás-közeli helyzetben egy, a legkevésbé sem makulátlan múltú üzletember, Sólyom Sándor jelentkezett megmentőként, akivel kapcsolatban csak a fideszes város- és klubvezetés tanúsított némi kincstári optimizmust – még a gyárilag lojális helyi sajtó is meglehetősen tartózkodó volt. A KAPOS-T viselkedéselemző részlege számára roppant tanulságosak voltak Sólyom úr s persze a többi érintett idei első lépései a nagymagyar füves pusztaságban.
A december elején szárnyra kapott jó hírek és közhangulat nem sokáig tartottak ki: Sólyom ígéretei ellenére karácsony előtt mindössze egymillió forintot osztott szét 25 játékos között, ami testvérek közt is csupán negyvenezer ficcs per fő. Többen sírtak, mások pedig – jellemzően azok, akik sok-sok hónapnyi járandóságukat várják hiába a csapatot „üzemeltető” kft-től, a Hivatásos Labdarúgók Szövetségéhez fordultak, s a szervezet fel is szólította az immár teljes jogú többségi tulajdonost, hogy haladéktalanul rendezze a tartozást. Őket viszont Dér Tamás „vastagbőr-díjas” alpolgármester, klubelnök szólította fel, hogy „szégyelljék magukat”, bár feltesszük, ő az alpogármesteri és az összes többi címen „járó” juttatását időben megkapta.
Mit csinál egy magyar üzletember, ha a dolgozói hosszú hónapok óta elmaradt munkabérüket kérik számon rajta? Rohadtul megsértődik, és közli, hogy akkor ő talán mégsem szeretné eljátszani a városmentő szuperhőst, annak ellenére, hogy hajszálpontosan tudta, milyen kötelezettségek terhelik a tulajdonost a kft-többség megvásárlása pillanatától. Megegyeztek az önkormányzat felé fennálló 75 millióról: a kft évi 15 milliós részletekben törleszt, a város pedig évi 15-tel megemeli a támogatást. Pénz az ablakban. A cég még korábban kapott fizetési haladékot a NAV-tól több mint 200 milliónyi köztartozás részletekben történő megfizetésére, mely szintén havonta esedékes, és adott az említett, a jelenlegi és volt játékosok felé fennálló adósságtömeg, melynek nagysága nem tudható pontosan, de nyilvánvalóan jelentős, ahogy az MLSZ és más szervezetek által kirótt bírságok is, ahol egy-két esetben már a bírság be nem fizetéséért rótt ki a szövetség újabb fizetnivalót. Ráadásul az átigazolásból is kizárták a Rákóczit, bár ennek a jelen helyzetben nincs sok jelentősége: eladni úgysincs kit, venni pedig, vagy csak simán szerződtetni valamirevaló játékost egy lényegében csődben lévő csapatnál – reménytelen.
Erről a stadionról lenne szó – ránézésre nem szorul felújításra, de tudjuk, nem ez számít (kép: stadionwelt.de)
Tehát nagyon is adja magát Uma Thurman klasszikus Schweppes-reklámban feltett kérdése: „Miért, mire számított?” Szponzor nincs, televíziós jogdíj nincs, jegy- és más bevétel alig. Nyilván számított valamire, amiben elsőre csalatkoznia kellett, ezért játszotta el nemrégiben azt a – nyilván Orbán Viktortól ellesett – pávatáncot, melyet említett viselkedéskutató központunk afféle pozicionáló, előnyszerző érzelmi zsarolásként értelmezett. Sólyom ugyebár meglebegtette, hogy „a város vezetőivel kíván értekezni a témával kapcsolatban. Ennek, a pár napon belül megtörténő egyeztetésnek a következményeként fogja kinyilvánítani, hogy a továbbiakban akar-e a Rákóczival foglalkozni.”
Súlyos szavak, ugyanakkor ezer sebből vérző okoskodás, melynek csak egy hülye dől be. Ha ugyanis valóban igaz, hogy Sólyom összesen 12 millió forintért megvette a Rákóczi Labdarúgó Kft. többségi tulajdonát egyrészt az egyik tulajdonostól, a Rákóczi sportegyesülettől, másrészt magától a kft.-től, akkor ebből már csak úgy hátrálhat ki, ha veszni hagyja ezt az összeget, ugyanis a beboruló kft. a továbbiakban már egy fillért sem ér. Ha viszont Sólyom még ezt a pénzt is csak egy távolabbi határidőre vállalta, és a nagy semmire osztja az észt, seprűvel kell kitessékelni a klubházból. Azt pedig nem hinnénk, hogy az, aki karácsony előtt kiszúrta a szemét negyvenezer forinttal a hónapok óta fizetést nem kapó játékosoknak, akkora ász lenne, hogy veszni hagy egy kéthetes kalandért 12 milliót.
A következő fejezet – „a Sólyom visszatáncolása” – ugyanolyan groteszk mutatvány volt: közölte a sajtóval, hogy tárgyalt a városvezetéssel, és ennek hatására „a polgármesterrel való megbeszélés után azonban arra jutottam, hogy továbbfolytatom a munkát a Kaposvári Rákóczinál. Erre Szita Károly inspirált.” Sólyom szándéka egyértelmű: egy olyan kommunikációs helyzetbe kívánja belekényszeríteni a polgármestert, hogy a város közvéleménye azt higgye róla, hogy mindenféle ígéreteket tett Sólyomnak, csak, hogy maradjon. Az „ígéret” kifejezés ugyan nem hangzik el, ehelyett használja a sejtelmes, decens, értelmiségi „inspirál” szót a futballközeli, egykor emberrablási ügy miatt letöltendő börtönre ítélt üzletember.
Milyen lehet, amikor Szita Károly valakit „inspirál”? Felolvasta ifjúkori irodalmi zsengéit: „Barátom elmondta, hogy…? Vagy levetkőzött, és modellt állt neki?
Szita villámgyorsan hárított, működött az évtizedes politikusi rutin: Facebook-oldalán, melybe már beintegrálódni látszik a helyi média egy része, közölte, hogy a városnak „semmi köze” a Rákóczihoz azon kívül, hogy jelentős összegekkel támogatja évente, és Sólyomnak „a tulajdonosokkal kell megegyeznie”, nem az önkormányzattal.
“Kaposvár tulajdonrészre váltaná…” Hát persze. Miután az útban lévő kistulajdonos kiszállt, ez soha többé szóba sem került.
Ez körülbelül ugyanolyan „pávatánc”, magyarul hazugság, mint Sólyom magánszáma: Szitának, bár felnőtt életének nagy részét politikusként töltötte, és jelentősebb tapasztalatot ezen kívül csupán a mocskos nyugati kapitalisták beszivárgása ellen folytatott kádári titkos háborúban szerzett, annyit illene tudni a cégjogról, hogy az, aki többségi tulajdont szerez egy kft.-ben, annak senkivel, semmiről nem kell megegyeznie. Övé a cég, övé a döntés a kft.-n belül, megegyeznie pedig éppen külső szereplőkkel kéne, pénzszerzés okán. A heves hárításnak csupán az volt a célja, hogy Szitán ne száradjon rajta a gyanús idegennel történő egyezkedés és az esetleges kudarc szégyene, véletlenül se lehessen számon kérni rajta semmit. Dér Tamás lesz az, aki elviszi mindezért a balhét.
Esetleg azt sem ártana a kaposvári közvélemény – valljuk be, meglehetősen rövid – emlékezetébe idézni, hogy a nyáron még a kaposvári önkormányzat a 75 milliós követelését résztulajdonra kívánta váltani a kft.-ben, s ennek csupán az volt az „akadálya”, hogy dr. Takács Norbert ügyvéd, egykori SZDSZ-es közgyűlési képviselő is birtokolt néhány százalékot ott. Miután a láthatóan városházi irányítású média-hecckampány hatására dr. Takács eladta a részét, Szita elállt a tulajdonszerzési szándékától. Egy pillanatig nem volt esze ágában sem beszállni a Rákócziba.
Éjjel, nappal, minden hullámhosszon. Ez a természetes létformája. És Kaposvár népe ettől boldog.
Egyes, kivált a közösségi oldalakon hangoztatott vélemények szerint a történet nem szól másról, mint az aktuális stadionfelújításról, és az onnan ellopható pénzről. Részben igazuk lehet, de afelől kétségeink vannak, hogy ehhez a zsírosbödönhöz Sólyom Sándor hozzáférne. A stadion ugyanis a város tulajdona, és a felújítás beruházója is nyilvánvalóan az önkormányzat. A Fidesznek pedig megvan a protokollja a közpénzek magánzsebekbe vándoroltatására, egyebe nincs is. Az egymilliárdos beruházás ellopható harminc százaléka egyébként legfeljebb a köztartozások rendezésére elég, az érdemi előrelépéshez legalább ennek a kétszeresére lenne szükség. Abban pedig biztosak vagyunk: a magyar futball tragédiája eddig sem az volt, hogy mindenféle tisztességes alakok pénzt fektettek bele, hanem a fordítottja.
Kaposváron egy a cél: valahogy ki kell húzni a stadionfelújítás évét, mert roppant hülyén nézne ki, ha egy csődbe ment, a megyei IV. osztályba visszaminősített csapat stadionjára költenének milliárdos összeget. Addigra pedig jobb híján beindul a Pintér Sándor-Szita Károly-féle gyógynövény-projekt, miután más munkahelyteremtő ötletük eddig nem volt: több ezer kaposvári fog dolgozni közmunkában a földeken, szárítják, csomagolják a tyúkturbolyát, kutyabengét és a busás haszonból bőven futja majd a Rákóczi támogatására. Csak addig kell valahogy kibírni.
Update: cikkünk elkészülte után ért bennünket villámcsapásként a hír, hogy Sólyom Sándor másik vezetőedzővel képzeli el a Rákóczi jövőjét: Tamási Zoltán volt újpesti futballista, a Salgótarján NB III.-as csapatának egykori edzője lesz a mester. Márton Gábornak Sólyom „megköszönte az eddigi munkát”. Feltesszük ő az egyetlen, akinek a számára az edzőváltás valódi megváltás, miután fizetést az elmúlt hónapokban ő sem sokszor kapott…
H. I.
