„Nem az asztalfióknak dolgozunk, hanem a ládafiának…”
Szögezzük le az elején azt, ami biztos: Kaposvár polgármesteréről nehéz elképzelni, hogy az elmúlt 25 évben (vagy korábban) bármit önös érdek, politikai haszonszerzés célzata nélkül tett volna. Ez Kaposvár közéletének talpköve, nem a tiszta erkölcs. Most, mikor – fogalmazzunk így – félhivatalossá vált, hogy a város visszalép a Rákóczi stadionjának egymilliárdot meghaladó összegű – állami pénzből tervezett – felújításáról, ismét idézhetjük Fülig Jimmyt: „… kavarja ez, vagy nem kavarja?” Lemond az egymilliárdról pusztán azért, mert rosszul megy a csapatnak? A Fidesz-etalon, Orbán épp az ellenkezőjét teszi: még soha nem volt ilyen gyalázatosan mélyen a magyar labdarúgás, pont, mikor a legtöbb, szinte felfoghatatlan mennyiségű pénzt öntik bele.
Szita Károly az augusztus 12-i közgyűlésen az idézett Somogyi-cikk – és az önkormányzat honlapján fellelhető jegyzőkönyv – szerint azt állította, hogy a kormány stadionfejlesztési programja „csak az NB I.-II.-es csapattal rendelkezőknek született meg”. Nos, nagyon úgy tűnik, hogy Kaposvár polgármestere megint tud valamit, amit rajta kívül senki. Ugyanis a Jogtár szerint a mai napig érvényben van az a 15/2014. (1. 30.) számú kormányrendelet, mely kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű üggyé nyilvánította a stadionfejlesztési program legtöbb elemét, közük a kaposvári cukorgyári gödör egymilliárdos rekonstrukcióját is. Ezt a döntést egyelőre nem módosították, arról pedig sehol nincs szó, bármily elszántan is kutakodtunk a fellelhető dokumentumok közt, hogy csak az első vagy másodosztályú csapatok részesülhetnének a program áldásaiból.
Nem az asztalfióknak? Intermodális központ, színházfelújítás, Nostra, Csokonai Hotel, Kapos Hotel átalakítás, volt Füredi laktanya beépítése, Tüskevári felüljáró, és most a Rákóczi stadion?
Igazolhatjuk ezt számtalan példával, felhozhatjuk a szintén anyagi okok miatt hatalmasat bukott pécsi futballklub esetét (megfelezték ugyan, de ez csak időbeli átütemezést jelent) vagy épp az NB III.-as Kozármislenyét, Ceglédét, Balmazújvárosét, de pl. Pápa városa a Lombard Fc. bukása után is fenntartja igényét a stadionjuk felújítására. Valójában nem is volna reális, hogy egy több éven át húzódó beruházási programot attól tennének függővé, hogy az adott futballcsapat éppen hányadik: kieső, vagy bajnokesélyes, és épp melyik osztályban tartózkodik.
Ennek ellenére a Közbeszerzési Értesítőben megjelent hirdetményben Kaposvár város közgyűlése arról tájékoztatja az érdekelteket szeptember másodikán, hogy az április 22-én közzétett közbeszerzési felhívással ellentétben, ahol a stadion „színes tv-s közvetítésre alkalmas pályavilágításának kivitelezésére” kért ajánlatot, „az eljárás eredményes volt, de Ajánlatkérő az eredményhirdetést követően a közbeszerzési szerződés megkötésére képtelenné vált”.
Képtelenné vált. A kifejezés, amilyen röhejes, hisz lelki szemeink előtt rögvest megjelenik a teljesítésre képtelen, lekonyulva pironkodó önkormányzat, éppen annyira hazugság is: egyelőre senki és semmi nem akadályozza Kaposvár közgyűlését abban, hogy megkösse azt a 120-130 milliós szerződést, amely a Rákóczi stadion világításának – egyébként 2004-es – felújítását célozta volna. Pedig hát szépen kibélelték a puha fészket a biztos befutónak, az ELIOS Zrt.-nek: az eredeti pályázati kiírásban bőven szerepelt olyan, főleg a korábbi stadionvilágításban szerzett tapasztalatra vonatkozó kitétel, mely jószerével kizárta, hogy más pályázó is labdába rúghasson. Emlékszünk: ennek a cégnek volt meghatározó tulajdonosa Orbán Viktor veje, Tiborcz István, és bár már formálisan kiszállt a vállalatból, túl távol azért nyilván nem áll a kasszától.
Tehát sem jogszabály, sem kormányhatározat, sem egyéb nem akadályozza egyelőre Kaposvárt abban, hogy folytassa a stadionrekonstrukciót, melyre nem is annyira az elhasználódás, sokkal inkább a tribünök, a kiszolgáló épületek rossz tervezői koncepción alapuló elhelyezkedése miatt volna szükség. És persze ez semmilyen összefüggésben sincs azzal – szerintünk – hogy éppen hányadik osztályban focizik a csapat: lehet még jobb is, kevésbé jó időkben, amikor viszont nem lehet a föld alól sem pénzt keríteni a felújításra.
Szita polgi égre-földre esküdözött, hogy nincs forrás a stadionrekonstrukció megkezdésére: íme, az önkormányzat honlapján a támogatás első részéről az érvényes szerződés.
Furcsa helyzet: természetesen nálunk jobban senki nem ellenzi az országban dúló stadiontébolyt, a jelen esetben viszont legalábbis meggondolandó volna, hogy lemondjunk-e erről az egymilliárdról, amely aztán vagy kerítésre megy, vagy óriásplakát-kampányra, netán a köztelevíziónak nevezett csicskamédiának – vagy egyszerűen zsebre teszi egy harminc oldalas „tanulmányért” a Habony-féle Századvég. Kérdés, hol van jobb helyen ez az összeg: gyanítjuk, hogy értelmes célra keveset fordítanának belőle.
Nem tudjuk azt sem, hogy Szita Károlyt mi szállta meg hirtelen, és miért akar elugrani a pénz elől. Valószínűleg a kialakult helyzetben politikai presztízsveszteségnek ítélné, hogy a szétesett futballcsapatra közpénzt szórjanak el, de az is lehet, hogy valóban beállt Lázár János nyíltan stadionellenes, Orbánnal szembemenő irányzata mögé. Az mindenesetre jól látszik, hogy pl. az ELIOS jellemzően a piaci ár másfélszereséért dolgozott, tehát Kaposvár visszalépése, ha nem is túl érzékenyen, de azért némi apró erejéig érinti a fideszes bitangkasszát.
Azt sem kéne elfeledni, hogy a projektre már eddig több mint ötvenmillió forintot elköltöttek: kapott a városházi közbeszerzési (közbe’ szerzünk, hehe) kimutatás szerint tavaly áprilisban és májusban a bonyolító budapesti BMSK Kft. egyszer 7.6, majd 19.2 milliócskát, és a hangzatos nevű Brandforce Kft., alias Pápai József – ő az, aki már egyszer ilyen kiválóra megálmodta – 23.5-öt a tervezésért. Az univerzum legeszesebb, Búvópatak-díjjal kitüntetett polgármestere ugyan nemrég a Kaposvár Mostnak úgy nyilatkozott, hogy „nem az asztalfióknak dolgozunk, hanem a sikeres jövőnek”, de, úgy látszik, a Rákóczi-stadion tervei azért egyelőre ide kerülnek. A pénz pedig korántsem az ablakban, sokkal inkább ki az ablakon, ahogy a többi…
Szó szerinti jegyzőkönyv az augusztus 12-i közgyűlésről: ilyenkor jó, ha van a kezünk ügyében egy marék Daedalon: “mindenki felelős, csak én nem”. Tényleg, mekkora szerencsénk is van nekünk, kaposváriaknak…
Egyben biztosak lehetünk: Szita taktikázása, sunyulása, hazudozása mögött kizárólag önös politikai érdekek húzódnak meg: nincs olyan olvasata az ügynek, melyből az derülne ki, hogy Kaposvár lakói jól jártak. Munkalehetőségtől, bevételtől esnek el vállalkozók és polgárok, a város pedig gyarapíthatná vagyonát. Jól pl. akkor jártak volna a kaposváriak, ha Szita nem költ el kétmillió forintot egy teljesen felesleges közvélemény-kutatásra futball- és Rákóczi-ügyben, vagy, ha nem adott volna kritikátlanul és elvtelenül milliárdos nagyságrendű összegeket az elmúlt években a város közpénzéből a relatíve sikeres korszakban a csapatnak, csak, hogy saját politikai imázsát polírozhassa.
Most éppen úgy gondolja, hogy a Rákóczi-ügyön csak veszítene, így gondolkodás nélkül beáldoz egy lehetséges fejlesztést a politikai haszon „oltárán”.
Ennél már csak az a bicskanyitogató cinizmus és képmutatás az émelyítőbb, amit a közgyűlésen „kinyilatkoztatott”: „mindenki felelős” mondta, „a jelenlegi és volt tulajdonosok” – nyilván azok is, akik ellen szabályos hadjáratot indítottak, hogy megszerezzék a tulajdonrészüket – s persze az egyesület is, élén Dér Tamás alpolgármesterrel. Mindenki felelős, csak Szita Károly nem, akinek az utasítása nélkül sem az egyesület, sem a kft. vezetői sem levegőt venni, sem fingani nem mertek, aki az önkormányzati pénzekkel életben tartotta őket, aki idehozta a nyakukra a bűnöző Sólyom Sándort, aki folyamatos kézivezérléssel ellenőrzése alatt tartott mindent. És hangsúlyozzuk ki: Illés János korábbi, Zimmermann Árpád mostani ügyvezető most is a csapat körül ügyködnek, és Dér Tamást sem láttuk, hogy hamut szórt volna a fejére.
És sikerült jegyzőkönyvezni Szitától még egy kis plusz hánytatót is: „…szerencsére a város nem tulajdonosa a klubnak”. Tehát minden így volt kitalálva kezdettől: a szétlopott kft. 200 milliós adótartozásáért senki nem fog felelni, ahogy a város által adott 75 millióért sem. Minden odaveszett, csak a végelszámolásnál annyi, amennyiből az összes kaposvári cég egy évi – rezsicsökkentésből és felelőtlen gazdálkodásból származó – veszteségét fedezni lehetett volna.
Amiért a világ tisztességesebb részein börtön járna, azért itt még elnézést sem kell kérni: odapiszkítunk, és büszkén állunk a közepében. Kaposvár, 2015.
H. I.
