A sárga cédulák utolsó rohama a józan ész ellen
Jó híreink vannak azoknak, akik féltek, hogy a városháza megbízásából mostanában nagy mennyiségben kinyomtatott sárga, mappának álcázott cédulák nem kerülnek jó helyre. A hétfői, 10-i rendkívüli közgyűlés, amelynek témája a gumiégető ügyében hozott korábbi törvénytelen döntés ellenében a dolgok helyes mederbe terelése volt, bebizonyította, hogy mind Szita Károly polgármester, mind válogatott csapata rászolgált arra, hogy a kaposvári polgárok vizuális megerősítést kapjanak: azok, akiket a képviseletükre megválasztottak, nem rendelkeznek egy átlagos felnőtt beszámíthatósági kritériumaival. Az ugyanis, aki ilyen gyermeteg módon próbálja hülyére venni egy közepes nagyságú város teljes lakosságát, biztosan sárgacédulás.
A közgyűlésen Szita szemtanúk szerint egy patent kis monodrámát adott elő, melynek fényében kezdjük érteni, miért is szaladt Rátóti Zoltán világgá szégyenében: rádöbbent, hogy vezető színész ő itt soha az életben nem lesz. A darab lényege, hogy az ellenzék valójában kezdettől a skalpjára hajt, és a pokol seregei fogtak össze az ő hótiszta, szűzies ártatlansága ellenében.
A döntés persze savanyú képpel, de megszületett, és a közgyűlés elrendelte a népszavazást.
Természetesen ez, ahogy számtalanszor hangsúlyoztuk, nem jelenti, hogy a népszavazást meg is kell tartani,
hiszen van rá lehetőség, hogy most, a közgyűlési határozat után ismét felülvizsgálati kérelemmel forduljon valaki a törvényszékhez, s az minden bizonnyal ki is mondja az okafogyottságot.
És tényleg jó lenne a fideszes dezinformáció és rágalmak ellenében végre tisztázni: az ellenzék nem akar népszavazást.
Az ellenzék, ahogy minden tisztességes polgár, a törvényes utat választja a Szita-féle, most már hivatalosan is törvénytelen úttal szemben, ezért volt szükség a törvényességi felülvizsgálatra.
A Szita Károly- és Fidesz-féléknek csupán addig fontosak a törvények, amíg egybeesnek az érdekeikkel: ha nem, tesznek még a saját maguk által hozott jogszabályokra is, pedig esküjük kötelezi őket a törvényesség betartására.
Ennyi.
Egyelőre azonban csupán ügyefogyottságot látunk, hatalmas zavart a fideszes többségben, és a nyomában gerjedő agressziót, ostoba, primitív vagdalkozást. Nem tudjuk, kinek jutott eszébe, hogy a rendkívüli közgyűlésről szóló Fidesz-közleményt afféle „közgyűlési életképek” stílusában fogalmazza meg, de ezzel újabb szintet lépett lefelé a városháza és a vele összenőtt helyi csicskamédia:
a legújabb találmány, a városházi tudósítás formájú Fidesz-közlemény: már eleve a ebben a stílusban íródik, így a médiacselédek,
akik még arra is gyengének bizonyultak, hogy egy közgyűlési tudósítást megírjanak, ez alól is fel lettek mentve. És, hogy ebben teljesen biztosak lehessünk, mind a Kaposvár Most, mind a Kapos Tv honlapján lényegében ugyanaz a szöveg olvasható. Bármilyen meglepő, de ezúttal a Kapos Tv volt az aljasabb: míg a Kaposvár Most egy keretben közölte a városháza abszolúte stílustalan, műfajidegen közleményét, addig utóbbinál a szöveg nagy része már saját tudósításként jelenik meg.
Rágalomária, csicskamédiára hangszerelve: még a helyesírási hiba is ugyanott van. “Én léptem, és ezért nem lesz”, nos, ehhez kell a III/2-es alosztályon edzett arcbőr…
A közleményt fogalmazó városházi nyaloncok persze nem tesznek mást, mint, hogy megismétlik azokat a fideszes többség, de főleg Szita, Mihalecz és Pintér Rómeó által szajkózott lózungokat, amelyeken lényegében már az egész város rég túl van. Már nem is tudjuk, mi a rosszabb: ha Szita és csapata maguk is elhiszik, amit mantráznak, vagy, hogy azt gondolják, van még élő ember, aki beveszi ezt a maszlagot.
Ilyen kommunikációs csapdában Szita Károly még nem volt a Krakus-ügy óta: szinte naponta lepleződik le, mennyire képtelen kezelni a konfliktushelyzeteket.
A rend kedvéért vegyük sorra a hazugságokat: nem egy „jobbikos képviselő”, hanem egy kaposvári polgár, dr. Takács Richárd támadta meg a törvénytelen közgyűlési határozatot – nem képviselői minőségében tette ezt.
Hazudik a polgármester továbbá abban, hogy itt bárkinek az önös érdekei szerepet játszottak volna az övén kívül: aki itt aljas indokból, s, hogy hatalmát fitogtassa, puccsszerűen le akarta nyomni a gumiégetőt a kaposváriak torkán, az Szita Károly volt.
Apropó: nem tudjuk, feltűnt-e valakinek, de egészen „véééééletlenül” a gumiégetős sajtótájékoztató is péntekre, hétvégére esett, mint a Népszabadság hátbatámadása…
Frakcióvezető felülről nézvést: Mihalecz András, amint épp a véleményét olvassa.
„Ezért léptem azonnal, s ezért nem lesz gumifeldolgozó Kaposváron – tette hozzá Szita Károly.” Ez egész egyszerűen vérlázító: aki ilyen betegesen hazudik, az tényleg minden közéleti tisztségre alkalmatlan. Éppen ő volt, aki az utolsó pillanatig foggal-körömmel ragaszkodott a gumiégetőhöz: ha július 14-e, a közel 19.000 aláírás leadása előtt felbontja a szerződést, akkor az egész hercehurca törvényszékestől elkerülhető lett volna.
Csakhogy nem ő, hanem Csányi Sándor döntött úgy, hogy nem építi meg az üzemet, és „ezért nem lesz gumifeldolgozó Kaposváron”, nem Szita Károly miatt: jó lenne már végre fel is fogni, miután annyiszor elhangzott.
A népszavazás ugyan Csányi döntése miatt okafogyottá vált, de a törvény az aláírások leadása és érvényesítése után már nem teszi lehetővé, hogy bárki a magyar bíróságon kívül döntést hozzon az ügyben:
Szita Károly nem isten, bár annak képzeli magát, és most fájdalmas volt a pofára esés: a gumiügy megmutatta, hol vannak a korlátai.
És, hogy szellemi lejtmenetben és érvelésben is elmentek a végsőkig, azt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az ultimót is kivágta Szita a faramuci közleményben: őt személyében támadják. Azt mondja: „ez az ügy korábban sem a gumifeldolgozóról szólt, s ma sem arról szól. Sokkal inkább az ellenzéki képviselők azon vágyáról, hogy ne Szita Károly üljön a polgármesteri székben”.
Ajjaj. Most fakadunk csak igazán könnyekre. Tehát erről szólt volna az egész?
Nem arról, hogy az arrogancia, a kapzsiság, és a pökhendi önkény ne üljön tort Kaposvár felett?
Tessék mondani: ki volt az, aki pöffeszkedve, gúnyosan, fölényeskedve leszólt a faragott pulpitusról, amelybe most úgy kapaszkodik: „úgysem tudnak összeszedni tizenötezer aláírást”? Aki most fülét-farkát behúzva mutogat másokra? Aki össze-vissza vagdalkozik, és rágalmakkal illet mindenkit, aki nem az ő nótáját fújja?
Szita Károly és a helyi Fidesz politikája kezdettől erről szólt, és ő maga a mai napig szentül meg van győződve, hogy keresztül kellett volna vernie az akaratát Kaposvár népén. Erről a Magyar Idők című gennylapnak nemrég adott, sértetten fellengzős nyilatkozata tanúskodik, melyben azt sugallja: az ostoba kaposváriak nem értik az ő magas röptű gondolkodását…
Ha Csányi Sándor nem lép vissza, Szita simán áterőltette volna a népszavazást, és aztán megpróbálja elérni, hogy ne legyen érvényes. Ne feledjük: a Homatech weboldalán a mai napig olvasható a nyilatkozat, hogy állnak a népszavazás elébe: ez volt ugyanis megbeszélve Szitával, ám egy felsőbb hatalom, Csányi Sándor közbeszólt.
Akkor persze nem lett volna ablakon kidobott pénz a tizennyolcmillió, és, ha csak két szavazattal lett volna kevesebb az érvényesnél, beleröhögtek volna a kaposváriak képébe: tetszettek volna elegen lenni. És megépítik a gumiégetőt, hiába lettek volna többségben a nemek.
Mert október másodika óta tudjuk: ha a Fidesz veszít, akkor is nyer, és, ha bárki más nyer, az akkor is veszít. Csupán kommunikáció kérdése.
Feltéve persze, ha ezt a nyomorúságos, béna, hatodrangú ripacsériát kommunikációnak lehet nevezni.
H. I.
