A polgármester barátainak a börtönben is csenget a kassza
Akit a jóisten a tenyerén tart, az nem esik nagyot: amint azt már a csütörtöki közgyűlésre készült előterjesztésből tudni lehetett, az Orbán Viktor által a városra ráerőltetett versenyuszoda helyét praktikusan nyilván a városi fürdő közelében képzeli el a tiszteletre méltó vezetés, éppen ott, ahová korábban négycsillagos gyógyszállót álmodtak, nem is egyszer. Miután azonban a magántőkének az istennek sem akaródzik Kaposvárra, az „elszalasztott lehetőségek városába” jönni, a kegyes jótevő végül nem befektetők, hanem Orbán Viktor képében érkezett, aki nem az idegenforgalomra jótékonyan ható wellness-szállót, hanem egy „púp a hátunkra” kategóriájú vízisport-arénát varázsolt elő a zacskójából.
Senki a városban, még maga Szita Károly sem tudta, hogy mi is az, amire a legjobban vágyunk, míg Orbán Viktor fel nem világosított minket: versenyuszoda, új, négyezer fős sportcsarnok, vaúú, igen, igen! A polgármestertől vagy a környezetéből ezidáig egyetlen árva szót sem lehetett hallani arról, hogy az intermodálison és a 67-esen kívül van még titkos álma a kaposváriaknak, ami nyilván állami pénzből épül, és kicsit hasonlít a stadionokra annyiban, hogy jelentős része az építési pénzeknek magánzsebekbe bír vándorolni a túlszámlázás nemesen egyszerű módszere által. A hülyéknek meg ott marad a fenntarthatatlan, kifűthetetlen, összegányolt építmény a méregdrága üzemeltetési költségeivel – lehetőleg Makovecz-stílusban persze.
Az, hogy most ilyen pánikszerűen kell helyet találni a versenyuszodának, szintén arról árulkodik, hogy még maga Szita Károly is csak utólag tudta meg, hogy a sok-sok zavaros víz, amiről rendszeresen álmodik, mit is jelent valójában. Ehhez képest kissé sokszor tolta a kaposváriak arcába az aktuális mondást, miszerint „az a különbség, hogy most mi, helyben mondjuk meg, hogy mit szeretnénk, és az állam ehhez ad támogatást”. Igen, miután Budapesten, az illetékes minisztériumban vagy éppen a pártközpontban megmondták „nekünk, kaposváriaknak”, hogy pontosan mit is kell majd kívánnunk, és akkor azt kívántuk.
A kapkodásnak meg is lett az eredménye: most direktben, suba alatti alkukat, trükköket és csűrcsavart mellőzve kellett a szükséges telket megszerezni, mégpedig nem mástól, mint a „rendőrgázolóként” inkább nemzetközi, mint országos hírnévre szert tevő Kovács Józseftől, alias Trombitás Fréditől, akiről annyi jót és szépet írtunk korábban, s aki most éppen jól megérdemelt börtönbüntetését tölti. Az élet és a biznisz viszont emiatt az apróság miatt nem áll meg: az ő, ill. cége, a Kapos Fókusz Kft. tulajdonában van az a korábban leginkább Pogo Centerként elhíresült becsületsüllyesztő és a telek, mely a Jókai liget és a fürdő közé ékelődik.
Kovács József még szabadlábon, a parlamentben, a Fidesz-frakció 2010-es alakulása idején. Állítólag szeretett volna nekik játszani a ünnepi alkalmon, de nem voltak rá kíváncsiak. Most újra szólózhat egyet…
Szívből reméljük, hogy a közgyűlés gondoskodó atyái a várható fejlesztésekkel együtt a város valaha egyik legszebb helyének számító ligetet és a környékét, a teljesen elgettósodott Donnert is pártfogásukba veszik: megszűnnek a kutyaviadalok, az időnkénti bandaharcok, s idővel akár légi támogatás, támadófegyverek, vagy ketrecharcos-bajnoki cím nélkül is bemerészkedhetnek a kisgyerekes anyukák vagy nyugdíjasok az egyelőre szíriai háborús övezetre emlékeztető területre.
A sietség abból is látható volt, hogy a tegnapi közgyűlésre készült előterjesztések közül csak az utolsó, hatodik változatban szerepelt ez a pont, és tartalmazott egy meglepő mozzanatot: Kovács úr nem kíván az értékbecslő által meghatározott összegért megválni értékes ingatlanától. A fagyi, amint épp visszanyal. Ezért a polgármester az előterjesztésben kérte a közgyűlést: hatalmazza fel huszonötmillió forintig arra, hogy tárgyaljon a tulajdonossal, a régi baráttal, akit pár éve még iskolai végzettség nélkül betolt a Kapos Holding koordinációs igazgatójának, ahol parancsára megtartották még akkor is, amikor már kétségtelen volt, hogy végrehajtható szabadságvesztést kap erőszakos bűncselekményért.
Persze nem a „koordinálás” volt a feladata, hanem – Szita régi, állampárti időkben megtanult módszereinek szellemében – ő volt polgármester szeme és füle. Ám ez nem mentette meg az elítéléstől, ahogy az sem, hogy az utolsó időkben, a 2014-es országgyűlési választások előtt bőszen kampányolt Gelencsér Attilának. Szita ekkor már feltehetően leírta: többeknek panaszkodott, hogy nem veszi fel neki a telefont, és a Fideszből is ki kellett lépnie, s a hulladékgyűjtőben, a KDNP-ben találta magát.
Kovács „Trombitás” Józsi története fantasztikusat futott, olyannyira, hogy még a nép ajkán, a helyi folklórban is életre kelt: remekbe szabott gúnyvers született róla.
A 28-i, csütörtöki közgyűlés aztán érdekes módon világított rá arra, hogy milyen végtelenül gyenge lábakon is áll az a hatalom, amelyet Szita Károly birtokol, s amelyről szeretnek az országos sajtóban (főként különböző népszabadságos újságírók) ájuldozni, és ódákat zengeni: miután plénum előtt Pintér Attila (MSZP) rákérdezett, hogy ugyan miért is kell az eredeti 18,5 millió helyett huszonötre felhatalmazni a polgármestert, Szita szabályszerű hisztériás rohamot kapott. Fejhangon utasította a jegyzőt, hogy akkor inkább hagyják az egészet, és indítsák el a kisajátítási folyamatot. Nyilván ebben a pillanatban jött rá, hogy milyen politikai veszélye is van annak, ha rovott múltú egykori harcostársával efféle mutyigyanúba keveredik, s ezt épp Kovács József fogja kihasználni maximálisan.
A január 28-i előterjesztés szövege. Végül a polgármesteri hiszti következményeképp – állítólag – nincs alku, és megindul a kisajátítási eljárás. Esetleg Kovács Józsefet Pintér Sándor belügyminiszter utasítására áthelyezik Guantanamóra, s ő inkább elfogadja az ajánlatot.
Nyilván helyzetbe akar kerülni, ezért is nem játszotta el a jófiút, és fogadta el az értékbecslő által adott árat, amelyről Sukoró óta tudjuk, hogy lényegében akármi lehetett volna: a városházán mondták meg neki, hogy mennyi legyen. Trombitás Frédi viszont, miután hagyták börtönbe kerülni, bedurcizott, és ellenállt. Pária lett saját városában, ahol hosszú évekig olyan fejjel és olyan képességekkel, amit neki adott a Jóisten, sztár lehetett. Nem kell hozzá „vas-logika”, hogy kitaláljuk: mindez Szitának kínos igazán, mert Budapesten értesülnek róla, hogy nem tud rendet tartani a városában – erről majd Gelencsér Attila gondoskodik – és épp egy kebelbéli „csókos” által anno aprópénzért megszerzett ingatlan visszavétele áll a Kedves Nemzetvezető által megálmodott újabb sportfellegvár megépítése útjában.
A soványka politikai haszon ezzel szemben annyi lehet, hogy ezek után nyilvánvalóan az ellenzékre tolja majd a felelősséget: minden amiatt van, mert kérdezni merészeltek – ezt hívják Kaposváron demokráciának. Ezt szokás szerint rábízza majd verbális verőlegényei valamelyikére: Mihalecz Andrásra vagy Borhi Zsomborra (felkészül: Dér Tamás), és persze a mindenre kapható csicskamédiájára.
Kovács József, alias „Trombitás Frédi”, aki zenekart is alakíthatott volna Lagzi Lajcsival a börtönben, most ismét megigazul: ő lesz a helyi Robin Hood, a lázadó, a vagabund, aki szembeszáll a hosszú évtizedek becsületes munkájával összekuporgatott vagyonkájára törő százfejű hidrával, a Fidesszel és annak stadion- sportlétesítmény-építő mániájával. Újabb ragyogó téma az ismeretlen balladaszerzőnek.
H. I.
