Az önkormányzat egyetértésével… Frissítés!
Enyhén szólva meghökkentő törvényjavaslatot nyújtott be március 31-én Máger Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter T/15706 számon a parlamentnek. A javaslat számos korábbi törvény módosításáról rendelkezik, így a 2015. évi LXXV. számúról is, amely „egyes állami tulajdonú vagyontárgyak ingyenes önkormányzati tulajdonba adásáról” szól. Az aprócska módosítás pedig csupán annyi a törvényszövegben, hogy egy nagy értékű, eddig Kaposváron látható festmény, Rippl-Rónai József Nemes Marcell műgyűjtő-mecénásról 1912-ben készült portréja mostantól törvényileg el van kobozva, s ezután a Szépművészeti Múzeumban lesz látható. Volt-nincs, einstand, avagy elviszem, és pont. Ez lesz az önkormányzatok kifosztásának új módszere? Ami megtetszik, elvisszük?
Nem tíz vagy száz műtárgyat helyeznek át a törvény erejével,
hanem csupán ezt az egyet. Azért az ritkán fordul elő, hogy egyetlen, mégoly értékes kép kedvéért törvényt módosítsanak, ráadásul sarkalatosat. A szokatlan lépésre Lamperth Mónika volt kaposvári MSZP-s képviselő, egykori miniszter hívta fel a figyelmet Facebook-bejegyzésében:
„Kedves Kaposváriak és Somogyiak! Ez egy frissen benyújtott törvénytervezet. Elviszik, ami a miénk! Szerintetek Szita Károly, Gelencsér Attila és a többiek megpróbálják majd megakadályozni? Mert kellene!”
Hogy tőlünk telhetően válaszoljunk, Szita Károly biztosan nem, hiszen az indoklásban szerepel, hogy „Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának egyetértésével”. Ennek ugyan semmi nyoma sem az önkormányzat dokumentumai, sem a veszélyhelyzet miatt egyszemélyes városállami uralkodóként szereplő
Szita Károly által hozott határozatok között, de ezt már megszokhattuk.
Ahogy azt is, hogy Gelencsér Attila, akit népes cselédsége hiába hív a háta mögött csak „Big”-nek, soha nem mond ellent, ha az ukáz „felülről” jön. A parlamentben és a Fidesz-berkekben bizony csak „Small” ő, az aprócska kis somogyi, aki ötven-akárhány évesen,
a harmadik parlamenti ciklusában sem vitte többre jegyzőségnél.
A törvénymódosítás indoklása: valójában csupán annyi, hogy elvesszük, és kész. Úgy alkottuk meg a törvényt, hogy bármit, bármikor.
Annyit azért a jogban jártas Lamperth Mónika bejegyzéséhez
is fűznénk, hogy ez a bizonyos a 2015. évi LXXV. sz. törvény trükkösen van megfogalmazva: „az (1) bekezdés szerinti ingatlanjuttatással egyidejűleg a közfeladat ellátására rendelkezésre álló állami tulajdonban lévő ingó vagyontárgyak – a muzeális intézmények alapleltárában és jogszabály szerinti külön nyilvántartásában szereplő kulturális javak kivételével – a mellékletben felsorolt fenntartó önkormányzatok tulajdonába kerülnek”.
Tehát a „muzeális intézmények alapleltárában … szereplő kulturális javak kivételével”, amelybe nyilván a szóban forgó Rippl-Rónai kép is beletartozik. Ezek tehát az eredeti törvény szerint is állami vagyontárgyak maradtak, a múzeumnak csupán vagyonkezelői joga van felettük. Így kissé árnyaltabb a kép: az állam a törvénymódosítással megszünteti a kezelői jogot egy, azaz egy darab műtárgy felett, és már viszi is.
Hogy ezt egy lokálpatrióta, kultúra, helyi értékek iránt elkötelezett
kaposvári polgár mégis einstandnak, sőt szűkebb hazája kifosztásának érzi azzal, hogy ezt holnap ismét, s bármikor a jövőben megtehetik, szép lassan minden jelentős műtárgytól megszabadítva a vidéket? Az lenne a meglepő, ha ez a „Nemzeti Együttműködés kib@szott Rendszerében” bárkit is érdekelne, s persze az is, ha helyi hatalmasságaink közül bárki meg merne nyikkanni Kaposvár kulturális értékeinek védelmében.
H. I.
Frissítés: a Kaposvár Mostra felkerült egy meglehetősen átlátszó bizonyítvány-magyarázkodás, mely szerint a Nemzeti Galériától kap a város, ill. a múzeum cserébe két másik Rippl-képet, Hirsch Adolf portréját és a Hóolvadás címűt. Mindezt Mosték szerint a „a kaposvári Városháza és a Magyar Nemzeti Galéria közleményéből” lehet megtudni.
A baj mindössze annyi, hogy sem a kaposvári városháza, sem a Nemzeti Galéria honlapján nem olvasható ezzel kapcsolatos „közlemény”, s, ha valahol jól eldugva mégis, nem magyarázat semmire. Különösen arra nem, hogy miért kell a Nemes Marcell-porté „lenyúlásához” törvényt módosítani, s a másik két kép Kaposvárra hozatalához miért nem.
Nagyon egyszerű: mert azok csupán kölcsönbe kerülnek ide, s bármikor visszavihetők, a Nemes Marcell-portré viszont véglegesen és visszavonhatatlanul eltűnik Kaposvárról.
