Sínen vagyunk, és már jön is a vonat
Miután egy héttel elhalasztották a kaposvári vasútállomás felújításának megkezdéséről szóló sajtótájékoztatót, már lehetett sejteni, hogy nem kéne nagyon emelgetni a fátylat: baj van ezzel a menyasszonnyal. Ennek kapcsán is csak a KAPOS-T volt képes néhány alapvető kérdést feltenni, ahogy arról, hogy a Baté-Dombóvár szakasz újraalkotása az idén az ígéret ellenére elmarad, szintén csak mi tettünk említést. Gyanúnk beigazolódott, Szita Károly, Dávid Ilona és a teljes helyi lakájmédia pedig hozta tegnap a szokásos formáját.
Szólhatott volna valaki a MÁV vezérigazgató asszonyának, hogy felesleges nyökögnie és köntörfalaznia: itt barátok közt van, akik úgyis az aktuális sikertörténetet emelik ki a sztoriból és készségesen elhallgatják a nyilvánvaló, tettenért hazugságot: egy évvel ezelőtt, sajtótájékoztatón jelentette be, hogy 2015-ben folytatódik a vasútvonal rekonstrukciója a Baté-Dombóvár-alsó szakasszal. „Mire a jövő év őszére elérnek a pályacserével Dombóvárig, addigra 19 perccel rövidül az utazási idő.”
Idézzük, ízlelgessük a seggszájbajnokok, köztük a kérdéseket fel nem tevő sajtószabadság-hérosz Somogyi szövegét: „Talán nem véletlenül mondta hétfőn a vasútállomáson tartott sajtótájékoztatón a polgármester, hogy Dávid Ilona az első MÁV-elnök, aki komolyan vette a kaposváriak kéréseit.” Komolyan? Dávid Ilona? És pontosan melyik kérését vette komolyan a kaposváriaknak?
Egyet biztosan nem: azt, hogy mondjon igazat. Hebegett-habogott, de nem bírta kimondani: „elnézést, de a pár hónapja tett ígéretünket, mely szerint az idén befejezzük a Kaposvár-Dombóvár vasútvonal rekonstrukcióját, nem tudjuk betartani. Talán jövőre, de, minthogy én is afféle Simicska-zoknibáb volnék, lehet, hogy nélkülem.” Ennyit kellett volna mindössze mondania, s ezt kéne összevetnie a tisztelt olvasóknak, ill. nézőknek azzal, ami ebben, ebben és ebben a tudósításban van.
Foglaljuk össze lassan és érthetően: a tavalyi ígéretek ellenére NEM FOLYTATÓDIK A VASÚTFELÚJÍTÁS! Ezt a tényt csempészte be sunyin Dávid Ilona és Szita Károly a sajtótájékoztatón, és ehhez asszisztált újfent a teljes kaposvári média összes degenerált idiótája.
A kínos pillanat a Kaposvár Most videóján: a kockás zakós bonviván (jobbról) épp rákeni a ZÁÉV-et a MÁV vezérigazgatójára: “nem mi hívtuk ide ezeket az ex-Simicska-huszárokat”, hanem az Ica…
A vasútvonal fel nem újításának tényét szépen becsomagolták az állomás-rekonstrukció csinnadrattájába, kihasználva, hogy Kaposváron nem szokás kérdezni. A helyi közönség pedig már megszokta, hogy tudósítás címén naponta az arcába piszkítanak. Csak a rend kedvéért tegyük hozzá: az állomás másfél, a vonalrekonstrukció viszont ötmilliárd (lett volna).
Azért az állomásfelújítással továbbra sincs minden rendben. A ZÁÉV – miért is nem lepődtünk meg, hogy megint a ZÁÉV – már felvonult: hirtelen nagyon sürgős lett a dolog, pedig módfelett ráérősen indult. Pl. úgy, hogy 2014. szeptember 1-jén kiírták a közbeszerzési eljárást, és éppen erről szóló cikkünk megjelenése délutánján, március 9-én, tehát több, mint öt hónappal később hirdettek eredményt, pedig az egyébként teljesen EU-finanszírozású projekt rendkívül súlyos, hatvan százalékos elmaradásban van.
Akkor még rajta volt a súlyos késedelembe esett pályázatok listáján, igaz, hogy erről mára rejtélyes módon lekerült. Nem tudni hogyan, de egészen biztosan nem úgy, hogy néhány nap alatt sikerült a MÁV-nak közel hatmilliárd forint értékű beruházást befejezni. Így aztán változatlanul maradt a sok kérdés, pl. nem tudható, ki, és hogyan fogja finanszírozni. Az mindenesetre árulkodó, hogy a kivitelezés határideje egy év, tehát bőven az idén december 31-ével lezáruló EU-s kifizetési terminus. Ezzel persze a kaposváriaknak, akik remélhetőleg egy megújult, méltóképpen helyreállított műemlék pályaudvart kapnak, nyilván nem kell törődniük.
Nem tudható, hogyan biztosítják továbbra is az uniós finanszírozást, mindössze annyit, hogy a kamu itt is a „funkcióbővítés” volt: a resti helyén most stílszerűen kormányablak „nyílik” majd, melyre az égvilágon semmi szükség, hiszen néhány száz méterre ott van a Széchenyi téren a frissen – szintén EU-pénzből, 600 millióból – kibővített, naphosszat üresen ásítozó másik, miközben a kaposvári okmányirodában olykor egészen képtelen zsúfoltság uralkodik, s miközben a kormányhivatal évek óta arra sem képes, hogy a hozzá tartozó, most a Pártok Háza alagsorában nyomorgó földhivatalnak méltó helyet adjon.
A sunnyogás, a hárítás koronázatlan királya ezúttal is Szita Károly volt – most sem veszélyeztette senki a trónját. Nem mulasztotta el, hogy rákenje Dávid Ilonára a ZÁÉV-et „…nem mi választottuk, hanem a MÁV”, és eljátszotta a gondoskodó városatyát, megkérvén a ZÁÉV vezérigazgatóját, hogy „minél több kaposvárit foglalkoztasson”. Csak idő kérdése, hogy Rátóti Zoltán felfedezze saját ripacsériája számára – a vidéki bonviván hercig kis keckás jakója már elő is állt hozzá. Célozgatott még az EU-ra is, mondván, hogy az „unió lassúsága” miatt húzódnak a beruházások. Ez persze nem több a kaposvári polgármester szokásos hazugságainak egyikénél: a vonalfelújítás állami pénzből ment volna, az állomás rekonstrukciója kapcsán pedig csak a közbeszerzésen fél évet vacakolt a beruházó, a MÁV.
Abban sem volt semmi meglepő, hogy ismét előjöttek a „Kaposvári Közlekedési Központ” tervével: a fantasztikus szép új világba vezető út már új néven, nem a régi, csúnya idegenen „intermodális, pfujj” neveztetik, és megint lehet kicsit hülyíteni vele a jó hírekre szomjúhozó kaposváriakat. Szita itt is az EU lassúságára hivatkozott, pedig az eredeti állítása szerint, melyet Némethné akkori fejlesztési miniszter is megerősített, már 2014 őszén meg kellett volna kezdődnie a kivitelezésnek. És tegyük hozzá: a vasútállomás mostani felújítása nem része ennek, ez egy teljesen más projekt.
Aztán Szita sunyin, a választási programfüzetének egy fél mondatába eldugva vallotta be – nehogy később számonkérhető legyen – hogy csak 2016-ban indulhat a közlekedési központ építése, a választások után elfogadott településfejlesztési stratégiában pedig már 2017 van. Annak viszont már csak a KAPOS-T járt utána, hogy az IKOP-ban, a 2020-ig tartó közlekedésfejlesztési programban csak feltételesen és általánosságban van benne az ilyen típusú beruházások lehetősége, konkrétan – pl. a debrecenivel ellentétben – nincs.
A kiírás a Közbeszerzési Értesítőben: kérdés, miért kell felülvizsgálni a költség-haszon elemzést…
Konkrétum viszont – és a KAPOS-T inkább abban látja a feladatát, hogy az efféle tényeket a felszínre hozza, mintsem hivatásos hazudozók sajtótájékoztatóin bambuljon – hogy a NIF, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. kiírt egy közbeszerzést néhány napja, március 20-án a kaposvári közlekedési központ CBA-elemzésére. Nos, nem kell megijedni, ez még nem jelenti azt, hogy a Lázár-testvérek ide is beteszik a mocskos kezüket, és hitvány portékájukat fogják árulni – bár még ez is megeshet – a CBA ez esetben az ún. „cost-benefit analysis”, a költség-haszon elemzés. Pontosabban felülvizsgálat, hiszen mindez már egyszer elkészült.
Amúgy a NIF Zrt. több ezer közbeszerzési felhívása közt nem találtunk olyat, ami érték-, ill. költség-haszon elemzés felülvizsgálatára irányult volna. Nem tudjuk, hogy a 15 millió forintot kóstáló ajánlatkérés pontosan milyen megfontolásból született, gyanúnk szerint talán mások is túlzónak és elhibázottnak érzik a több, mint százmillió eurós beruházást a várható nyereség tükrében. Csökkenő utasforgalom, pangó gazdaság, hanyatló színvonalú, egyre kevesebb ide utazó diákot fogadó köz- és felsőoktatás, rosszul szervezett helyi tömegközlekedés, hiteltelen, ügyefogyott, hozzá nem értő városvezetés kérdőjelezi a fellengzős terveket.
Mindenekelőtt azonban az bűzlik, ami szinte minden eddigi kaposvári EU-s nagyprojekt esetében: hogy hazugságra épül. Hazugság volt az Agora és a városközpont „funkcióbővítése”, mert egyik sem tett hozzá igazi többletet a korábbi szerepéhez, és hazugság a „közlekedési központ” is, mert valójában Kaposváron a közösségi közlekedés már régóta intermodális, tehát összekapcsolt: a helyi autóbusz-pályaudvar konkrétan a vasútállomás (korábbi) területén van, a távolsági pedig közvetlenül csatlakozik hozzá.
A valódi cél a lenyúlható százalékokon túl: az EU pénzén bekapcsolni a vasút által elválasztott fürdőt és a környező, ezáltal értékesebbé váló területeket a belvárosba. Nem, nem a Donnert: a Kapos folyón túli családi házas övezetre Szitáék konkrétan köpnek, csupán a Jókai-liget és a fürdő környéke, valamint a Béla király utca melletti terület rendezésével nyerhető ingatlanok az érdekesek.
A fürdő közvetlen közelében – ha még érvényesek az ex-somogyis Balassa Tamás 2011-es kiváló írásában foglaltak – van például az éppen rendőrgázolás miatt kiszabott börtönbüntetését töltő Szita-közeli Kovács József közel ezer négyzetméteres telke, melyet annak idején négycsillagos szálloda építéséhez vett volna igénybe az önkormányzat.
Lesz itt még feltámadás, meglátja, aki megéri, csak gyorsabb vonat, az nem lesz mostanában. Kedvenc Heintz Tamásunk készítheti a kerékpárját, ha még el nem tolta valahová Milánóba, vagy hova.
H. I.
