Egy kis segédlet a mai közmeghallgatáshoz – frissítve!
Ez az enyhén formabontó írás csupán némi segítség lesz azoknak, akik netán kedvet, erőt vagy másféle késztetést éreznek magukban – no meg némi kételyt a Kaposváron szokásos öntömjénező szólamokkal szemben – felszólalni, kérdezni a közmeghallgatáson. Szita Károly nagyon kevés dologban hasonlít Orbán Viktorra, de abban biztosan, hogy hosszú évek, inkább évtizedek óta nem volt hajlandó szemtől szemben, egyenesen kiállni, és kényelmetlen, esetleg kínos kérdésekre válaszolni, netán vitázni. A közgyűlésen a pulpitusról rendszerint arrogáns, kioktató, olykor mellébeszél vagy egyenesen hazudik, a vitázóktól megvonja a szót. Interjút, mit interjút, kinyilatkoztatást kizárólag a jól bejáratott mikrofonállványainak ad, hogy ki ne derüljön: csupán vékonyka civilizációs máz fedi a kisstílű akarnokságot.
Íme a kérdések, csak röviden, velősen, hogy legyen idő a tartalmas és kimerítő válaszokra:
– Miért nem hozták időben és széles körben nyilvánosságra a közmeghallgatás tényét és idejét? Nem ez a dolga a közpénzen fenntartott, illetve támogatott helyi médiumoknak?
– Miért nem kérte számon polgármester úr a MÁV-on és a ZÁÉV-en, hogy a kaposvári vasútállomás épülete egy teljes évvel később készült el az ígért határidőhöz képest? Nem érzi kötelességének a kaposvári emberek érdekeinek képviseletét?
– Miután a kivitelező mindenhol a ZÁÉV, mi a garancia arra, hogy a színház építésekor nem fordul elő ugyanez?
– Miért hangoztatja folyamatosan, hogy az intermodális közlekedési központ újra össze fogja kötni a Donnert a belvárossal, mikor nyilvánvaló, hogy ez nem igaz?
– Miért állítja, hogy a közlekedési központ javítja a helyi és távolsági közlekedés feltételeit, mikor a távolsági buszpályaudvar csak néhány tíz méterrel kerül odébb?
– Kudarcnak értékeli-e, hogy, hogy az eredeti tervekhez képest mégsem a vasút területén valósul meg a közlekedési központ, miután a MÁV-val nem sikerült megállapodni?
– 2016 áprilisában még azt állította, hogy lesz aluljáró a belvárosból a vasútállomásnál egészen a fürdőig a csökkentett költségvetés ellenére is. Most mégis az egyik legfontosabb elem marad ki a projektből. Miért?
A bizonyíték: áprilisban Szita még úgy nyilatkozott, hogy a 10,5 milliárdból alul- és felüljáró is épül. Mi változott? Talán kevés lett “a zsír” rajta, ahogy egymás közt mondani szokták?
– 2012-ben 378 millió forintot kapott az államtól a város a közlekedési központ terveinek elkészítésére. A tervekre most új pályázatot írtak ki, tehát a korábbi tervek makettestül úgy, ahogy vannak, szemétre kerültek. Ön szerint ez megfelel a közpénzekkel való felelős gazdálkodásnak, amit a nyári helyi népszavazás kapcsán olyan buzgón hangoztatott? Akkor húszmillió forintról volt szó, itt pedig közel a hússzorosáról.
– A Kapos Tv-nek adott évértékelő nyilatkozatában egymást követő mondatokban gyalázta és sértegette az Európai Uniót, majd elbüszkélkedett azzal, hogy „a teljes buszparkunkat lecseréltük, ami egyedülálló Európában”. Minden fillért az Európai Uniótól kaptunk a buszainkra, saját erőből egy kerékpárt sem tudna venni a város! Mennyire tartja etikusnak és tisztességesnek, hogy azokat vádolja és sértegeti, akiktől az elmúlt évtizedekben minden fejlesztési forrást kaptunk?
– Milyen formában és mennyire segíti Kaposváron a gazdasági helyzet javulását, a foglalkoztatást és az életminőséget a sportuszoda és a sportcsarnok építése?
– Miért a Cser városrészben indított a város antiszegregációs programot, mikor az területileg és lakosságarányban is sokkal kevesebb embert érint, mint a Donner gettósodása? Csak nem azért, mert a polgármester úr is arrafelé lakik?
Négymilliós megbízást kapott egy cég a cseri “antiszegregációs” tervekhez. A Donnerben sokkal nagyobb a probléma, de nem arra vezet hazafelé a polgármester útja.
– Miért állította több alkalommal is nyilvánosan, hogy Kaposváron hatszáz közmunkás van, mikor a Belügyminisztérium hivatalos adatai szerint a számuk 1021 fő? Miért keveri össze a város által foglalkoztatottak számát a teljes létszámmal?
– Tisztában van-e vele, hogy Kaposváron a megyei jogú városok között az országban a harmadik legrosszabb az ún. közfoglalkoztatási mutató (2.47%), amely az aktív korú lakosság számához méri a közfoglalkoztatottak számát?
– Tudja-e, hogy a sikerpropagandával ellentétben nem azért csökken az álláskeresők száma, mert munkát találtak, hanem jellemzően azért, mert kiesnek az ellátásból? A regisztrált álláskeresők száma egyébként szintén a BM adatai szerint nem az ön által közölt 1699 fő, hanem 1909 a novemberi zárónapon.
– Mi lesz a sorsa a kisgáti áruházprojektnek? Az ígéretek arról szóltak, hogy 2016 karácsonyára már megnyithat a Spar áruház az évek óta szégyenkező betontorzó helyén. Nem lett belőle semmi.
Interspar? Karácsonyra? Kaposváron?
– Mennyibe fog kerülni a telekáron megkapott Nostra egykori gabonatároló épület lebontása? Korábban, mikor még ifjúsági központot terveztek ide, miért nem kértek statikai szakvéleményt az épületről?
– Miért kell másfél millió forintért két összecsukható lábú asztalt venni a kaposvári polgármesteri hivatalba?
– Lesznek-e tízmillió forint/darab áron a város különböző pontjain zászlórudak, ahogy ön fogalmazott „büszkeségből”? Most akkor büszkék vagyunk vagy nem?
– Ki a felelős ön szerint azért, hogy a felszámolás alatt lévő Kaposvári Rákóczi Kft. közel nyolcvanmillió forinttal nem tudott elszámolni a város felé? Kimeríti-e ez a hűtlen vagy a hanyag kezelés büntetőjogi tényállását?
– Tudja, hogy a Rákóczi kft. ellen bűnügyi nyomozás folyik? Mennyire tartja magát felelősnek a csődért, és pl. a rovott múltú Sólyom Sándor idehozataláért?
– Hol tart a köztörvényes bűncselekményért (rendőrgázolásért) elítélt korábbi közgyűlési képviselővel, Kovács Józseffel folytatott kisajátítási eljárás, mely a leendő sportuszoda telkéért folyik, amely az ő tulajdonában van?
– Igaz-e, hogy a Polgármesteri Hivatal dolgozói egységesen 160 ezer forint jutalmat kaptak karácsonykor? Nem sok munkahelyen fordult ez elő Kaposváron.
– Mennyit ajánlott fel jótékony célra abból a körülbelül három és félmillió forintból, amit a közmédián az „Urbánusblogért” egy év alatt bezsebel? Ön írja ezeket a rendkívül népszerű bejegyzéseket, vagy valaki más?
Szita “tartalommágus” Károly bejegyzése közel három hét alatt nulla lájkot kapott. Képzelhetik, mennyien olvasták. Viszont fialt három és fél millát egy év alatt – no nem Kaposvárnak.
– Mennyire tartja gondolatgazdagnak és tartalmasnak ezeket a bejegyzéseket, annak fényében, hogy az utolsó, a nagyadózókkal való találkozásról szóló tizenhét nap alatt nulla darab tetszésnyilvánítást (lájkot) kapott, és kevesebb, mint százan olvasták? Nem egyszerű közpénzlenyúlás ez?
– Mikor akar bocsánatot kérni azért, mert több alkalommal is nyilvánosan megvádolta a Kaposvári Egyetem vezetését azzal, hogy az egykori Latinka művelődési központ színháztermének felújításakor „ellopták a pénzt”? A valóság az, hogy a beruházásba nem is volt betervezve a színpadtechnika felújítása, mert erre az uniós szabályok szerint nem kapott forrást az egyetem.
És a kötelező plusz egy:
Mai hír, hogy az Anna utcában úgy történt gyalogosgázolás, hogy az áldozat a jeges átkelőhelyen csúszott az autó elé. Miért csak most, két napja kezdték el síkosságmentesíteni a járdákat? A hó már tíz napja esett utoljára!
Nyilván fel lehetne még tenni körülbelül kétszáz ilyen vagy hasonló kérdést, s persze az sem zavar bennünket, ha ezek az esti közmeghallgatáson szóba sem kerülnek. Egy biztos: szeretnénk látni az ábrázatát, mikor egy-egy ilyen kérdés elhangzik.
H. I.
Update: Megvolt, túl vagyunk rajta, egy sem hangzott el a fentiekből.
Valójában ennél több szót kár is vesztegetni rá, legfeljebb, hogy az egész szánalmas színjáték visszarepítette a jelenlévőket a Rákosi-korszakba. Ott volt ugyanis divat, hogy előre megkomponált, „spontán” felszólalások követik egymást, szigorúan előre bocsátva a nagyszerű eredményekről szóló dicshimnuszt. És persze az is, hogy az elvileg a lakosság meghallgatását célzó fórumot Szita Károly harminc perces szónoklata előzte meg, nyilvánvaló időhúzási szándékkal.
Az egész másról sem szólt, mint, hogy a Kaposvárhoz később csatolt falvak, ill. puszták népének részönkormányzati képviselői, mint idomított majmok szépen elmondták az előre egyeztetett szöveget. Csak olyan dolgokról beszéltek: kátyúk, járdajavítás, padok és hasonlók, amit normális városban az ember a körzet képviselőjével szokott fogadóórán megtárgyalni.
Kivételt csupán Takács Richárd jelentett, aki hozzászólásában hangsúlyozta, hogy nem jobbikos megyei közgyűlési képviselőként, hanem kaposvári lakosként teszi szóvá pl. az elvándorlást, a fiatalok egyre szűkülő lehetőségeit, menekülésüket. Szavait decens, polgári fújolás, közbekiabálás fogadta. A szemben ülő fideszes képviselők, ugyanazok, akik nem győztek hápogni és háborogni áprilisban azon, hogy a karzaton összegyűlő kaposvári polgárok hangot adnak nemtetszésüknek, most önelégülten és kárörvendően vigyorogtak: hálásak voltak saját csőcseléküknek. Különösen Mihalecz András és Csutor Ferenc feje kívánkozott Hieronymus Bosch ecsetjére.
Bevalljuk férfiasan: Szita válaszait már meg sem vártuk, így is eléggé el volt rontva az esténk. A lényeg mindenesetre, hogy az eseményről minden kaposvári médium – persze a KAPOS-T-n kívül – utólag tájékoztatta a város lakosságát. Utólag: nagyjából mindegy is volt.
